Ha azt mondom: kalács, te azt mondod: édes finomság. Kivéve, amikor nem. Amikor sós. Hogy lesz a legnépszerűbb édes péksüteményből sós? Nagyon egyszerűen.
Nálunk sok kenyér fogy. Vagy inkább péksütemény. Mert valahogy a szimpla kenyér nem csúszik. Mindegy, hogy fehér vagy barna vagy fekete, magos vagy magtalan, teljes kiőrlésű vagy sem. Lényegtelen. A lényeg a kenyér szón van. Azt nem szívlelik a gyerekeim. Ezért az elmúlt években számtalan egyéb péksüteményt megtanultam elkészíteni, nehogy panaszkodni legyen okuk, hogy ha hideget eszünk, akkor mindig kenyér van mellé.
Mert szinte soha nincs. Van helyette ciabatta, kifli, zsemle és még ki tudja hányféle péksütemény változat. De ha azt hiszed, hogy ezekkel tökéletesen elégedettek, akkor nagyot tévedsz. Mert ezekkel meg az a bajuk, hogy nem elég kenyér-szerűek. Eszem megáll! Hát mit kínáljak nekik, ami jó lenne? Mit szólnátok egy kis kalácshoz?! Az remek ötlet, édesanya, csak az meg édes.
Édes, édes… egészen addig, amíg sós nem lesz. Mert bizony, hogy létezik sós kalács és az már egészen kenyérszerű. Mondom, -szerű. Mert persze nem az, de nálunk épp ez lenne a lényeg. Hogy hasonlítson is rá, meg ne is. És hát a sós kalács hasonlít is a kenyérre, meg nem is. Inkább ez utóbbi, de ez az én gyerekeimet egyáltalán nem érdekli, viszont boldogok vele. Akkor meg?
Sós kalács. Na jó, de hogy lesz egy édes péksüteményből sós?! És melyik az igazán jó? Mert én meg el sem tudom képzelni, hogy úgy igazán sósan egyem a kalácsot. Valahogy nem illik az állagához. Viszont az is igaz, hogy nem mutat olyan jól édesen a kenőmájas alatt. Vagy például a húsvéti sonka alatt, hogy egyebet ne is említsek.
Sós kalács. Hm. Nekem a kalács puha, foszlós, langyos és édes. Szerintem, mondom szerintem, a sós íz egyáltalán nem illik ezekhez a tulajdonságokhoz. Mert az olyan karcosabb, töményebb karaktert feltételez, a puhaság, foszlósság sehogy sem kompatibilis vele. És valóban! A sós kalács tényleg tömörebb, súlyosabb egyéniség még úgy is, hogy mindezek ellenére könnyebb, mint egy kenyér. És nagyon finom! Az elkészítése pedig pofonegyszerű.
Ez utóbbiakat persze már tapasztalatból mondom.
Mert persze nem én lettem volna, ha nem próbáltam volna ki, milyen is, amikor az édes péksütemény legintenzívebb tulajdonságát megváltoztatjuk azzal, hogy valami apróságot elveszünk belőle, valami apróságot pedig hozzáadunk. És hol máshol találtam volna meg a legjobb sós kalács receptet, mint Limaránál?! És ha már ráleltem, akkor gyorsan be is illesztettem a gyerekek iskolai uzsonna repertoárjába, kiválóan illik hozzá például a zöldfűszeres tojáskrém sok salátával vagy mikrozölddel, na meg egy jó marék paradicsommal. És nem kenyér. És nem is édes. Tökéletes.
Sós kalács egyszerűen
- 50 dkg finomliszt
- 10 dkg BL 80 liszt
- 1 egész tojás
- 2 kiskanál só
- kb. 3,5 dl tej
- 5 dkg olvasztott vaj
- 1 kiskanál cukor
- 2,5 dkg élesztő
- kb. 2 evőkanál tejföl
- A tejföl és az olvasztott vaj kivételével öntsük az összes hozzávalót a robotgép üstjébe és kezdjük el dagasztani.
- Körülbelül tíz perc után adjuk a nyers tésztához az olvasztott vajat és dagasszuk ki nagyon alaposan, hogy egy hólyagos, lágy, de nem ragacsos tésztát kapjunk.
- Langyos helyen kelesszük a kétszeresére.
- Borítsuk lisztezett felületre a megkelt tésztát és vegyük három felé.
- Nyújtsuk ki a három gombócot egy-egy téglalappá és vékonyan kenjük meg mindegyiket tejföllel (figyeljük a mennyiségre, mert ha túl sok kerül a tésztára, akkor sütés közben megtúrósodik).
- Tekerjük fel a tésztalapokat, mint a bejglit és hármas fonással fonjuk meg.
- Vegyünk elő egy dobozformájú sütőformát, kenjük ki vékonyan vajjal és helyezzük bele a nyers kalácsot.
- Letakarva, langyos helyen kelesszük a kétszeresére.
- Kapcsoljuk be a sütőt 180 Celsius fokra.
- Kenjük le egy felvert tojással a tésztát és körülbelül 45 perc alatt süssük készre a kalácsot. (Tizenöt perc után takarjuk le fóliával, hogy ne égjen meg a teteje.)
- Rácson hagyjuk kihűlni.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!
Nagyon ügyes vagy Barbara, ennyi mindent csinálsz öt gyermek mellett! Gratulálok, sok további erőt kívánok a jó Istentől Neked, mert tőle kapod naponta. További sok jó receptet, amiket velünk is megosztol. Klára
Kedves Klára!
Köszönöm, hogy benézett hozzám a blogra és nagyon köszönöm a kedves, támogató szavakat, nagy öröm ez nekem.
Igyekszem a továbbiakban is írni a blogot, recepteket is hozni. Remélem, hogy találni fog közöttük kedvére valót.
Üdv: Barbara
Kedves Barbara! Elnézést a tegeződő stílusért, ma már mindenki , mindenkit tegez, különösen a blogokon.
Mint Amerikában, onnan van átvéve. További sok erőt a családhoz, s a mindennapokhoz. Klára
Kedves Klára!
Köszöntelek újra. Én nem mertelek visszategezni, de nincs vele semmi baj, sőt. Ez egy kötetlenebb felület, itt ez simán belefér. És örülök is neki, mert közvetlenebb kommunikációt tesz lehetővé.
Barbara