Szülőség. Rövid, egyszerű szó. Ami a valóságban azonban egy igazán bonyolult folyamatot takar. Sőt. Aki benne van, pontosan tudja, érzi látja. De vajon tudjuk-e ott mélyen belül, hogy valójában miről is szól ez az egész? Hogy valójában a szülőség a mi felnőtté válásunk igazi útja, tanítás az elengedésről.
Szülőség, sötét verem?
A szülőség olyan, mint egy feneketlen kút. Egy sötét verem. Az ember csak dobája bele azt, amit tud a legjobb tudása, képessége szerint, de hogy mi lesz ebből a szakadtlan küzdelemből, hát azt jó ideig nem látni. De képzeld, van fény az alagút végén! Én már csak tudom.
Vendégváró falatok – apró sós-sajtos kiflik
Egy nagycsaládban a nagy tömeg okán olyan, mintha állandóan vendégek lennének nálunk. Akiket illik megkínálni valami finomsággal. Az apró sós-sajtos kiflik mindenkinél beválnak. Akár vendégeknek álcázott családtagokról, akár igazi vendégekről van szó.
Nyár van, nyár – direkt játék, indirekt fejlesztés
A nyári szünet legyen szünet! Ha ez olyan könnyű lenne! Szülőként ugyanis sokat aggódunk azon, mennyit felejtenek majd a gyerekeink a vakáció hetei alatt. Mert felejtenek, ez tény. De biztos, hogy a fejlesztő könyv, a letölthető feladatsor a legjobb megoldás ez ellen?
Vészhelyzet – gyerek a lakásban… egyedül!
A logisztika a szülői lét egyik állandó kihívása. Egyrészről, hogy időben odaérjünk a gyerekkel ahova, ha visszük, másrészről hova tegyük, ha nem visszük?! Maradjon otthon! Maradjon otthon? Egyedül?
Keverve, kavarva – olajos, kefíres meggyes sütemény
Vallomás jön. Hetek óta nem sütöttem. Vagyis nem sütöttem újdonságot. A karantén időszaka teljesen lemerített. Minden egyes nap főztem. Az étkezés központi kérdéssé vált a hétköznapokban, a gyerekek állandóan a konyhában sürgőlödtek, folyamatosan a hűtőt nyitogatták és mivel sokan vannak, végeláthatatlanná vált ez a folyamat. Valaki mindig ételt keresett.
Szülők vagyunk – összekötve és elválasztva
Mi az, ami összeköt bennünket, édesanyákat, édesapákat? Mi más, mint a szülőségünk?! Hogy szülők vagyunk. És mi az, ami szétválaszt bennünket, szülőket? Pont ugyanaz. A szülőségünk.
A szülőség tényleg tanulható?
A szülőség tanulható! – hirdetik az okosok lépten-nyomon. És azt kell mondjam öt gyerek tapasztalatával, hogy igazuk van azoknak, akik ezt mondják. A szülőség tényleg tanulható. Ha hagyunk rá időt magunknak. Ha hagynak rá időt nekünk. Ha hagynának…
Nagykorúság – tegnap három, ma tizennyolc
Ó, te jó ég! Milyen nagyok már ezek a gyerekek! Bizony-bizony, durván öregszenek. Szerencsére csak ők – mondogatjuk viccelődve egymásnak rég nem látott ismerősökkel. És tényleg. Aki tegnap három éves volt, ma tizennyolc. Gyerekből felnőtt. Kisfiúból fiatal férfi lett. Az idő pedig eltűnt. Mintha soha nem lett volna.
Mindenkinek arra van ideje, amire akarja?
Idő. Mindennek és mindenkinek köze van hozzá. Hol lassan telik, hol gyorsan. Hol sok van belőle, hol meg kevés. A beosztásáért mindenki önmaga felel a körülményei ismeretében. De tényleg mindenkinek arra van ideje, amire akarja?