Nem élek a múltban. De néha elfog a vágy, hogy megmutassam a gyerekeimnek, honnan jöttem, milyen életet éltem, mielőtt ők lettek. A nosztalgikus mesékhez nosztalgikus finomságok dukálnak, mint például a család örök kedvence, a kókuszgolyó.
Tudom, hogy manapság trendi minden ételt, desszertet, legyen akár sós vagy édes, újragondolni, átalakítani, az eredeti alapanyagokat egészségesebbre, mentesre cserélni. Nincs bajom ezzel a tendenciával, hiszen ahogy a világ változik, úgy változnak benne az emberek elvárásai is.
De néha kifejezetten jólesik visszanyúlni azokhoz a régi receptekhez, amelyeket még a nagyanyám használt. És szóról szóra követni őket. Mindenféle változtatás nélkül. Talán azért, mert olyan sok változás történt velünk az elmúlt időben, hogy egyszerűen jó élvezni, ha valami nem változik. Ha valami állandó marad. Olyan, mint régen.
Mostanában többször megesett, hogy a gyerekeim arról kérdezgettek, milyen volt régen. Amikor én voltam gyerek. Mit csináltam, milyen voltak a napok, a nyarak, a telek, az iskola, úgy általában az élet. Fontosnak tartom ezeket a beszélgetéseket, mert hiszem, hogy ezzel lehet igazán közösséget teremteni, ez adja a család igazi összetartozását. Ha megismerjük a múltunk, hogy honnan jövünk. Így tudjuk igazán értékelni, hogy meddig jutottunk és felismerni, merre tartunk.
Ezek az alkalmaknak sajátos hangulatuk van. Kicsit nosztalgikus felüléssel bírnak, ha lehet ilyet mondani. Amire nagyon jól rá lehet erősíteni egy-egy megfelelően megválasztott finomsággal. Mert persze AZ nem hiányozhat ezekről a mesedélutánokról sem. Az időutazásokhoz mindig olyan desszertet igyekszem hát választani, amely nem a megreformált vonalhoz tartozik, hanem azt a bizonyos régi stílust hozza. Klasszikus, ahogy mondani szokták.
És mi lehetne klasszikusabb, mint a házibulik, az osztálykirándulások nagy kedvence és állandó szereplője, a kókuszgolyó?! Amit természetesen mindenki másképp csinál. Ki porcukorral, ki kristállya, k lekvárral, ki meggybefőttel, ki áfonyával, ki tejjel, ki olvasztott vajjal, ki mindkettővel egyszerre. De ez nem baj. Sőt. A lényeg, hogy a kókuszgolyó az élet része. Hozzánk tartozik.
Kókuszgolyó, az örök kedvenc
- 50 dkg darált háztartási keksz
- 5 evőkanál kristálycukor
- 2 zacskó vaníliás cukor
- 10 dkg olvasztott vaj
- 1-2 evőkanál rumaroma
- 3 evőkanál cukrozatlan kakaópor
- 4 dl tej (növényi tej is lehet)
- meggybefőtt, aszalt áfonya (opcionális)
- kókuszreszelék
- Öntsük a száraz hozzávalókat egy nagy edénybe. Keverjük őket alaposan össze.
- Adjuk a keverékhez a tejet, a rumaromát, az olvasztott vajat.
- Dolgozzuk össze: a masszát addig gyúrjuk, amíg a cukor teljesen el nem olvad.
- Vizezzük be a kezünket és formáljunk golyókat a masszából.
- Ha szeretnénk, akkor aszalt áfonyával vagy meggybefőttel dúsíthatjuk a desszertünket: mielőtt golyót formázunk, a massza közepükbe tegyünk néhány szem áfonyát vagy egy-egy szem meggyet és így kerekítsük ki.
- A kész golyókat forgassuk kókuszreszelékbe és tegyük minimum 4 órára a hűtőbe, de akár egy egész éjszakán át hűthetjük őket.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a Facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!