Bár nem Angliában élünk, de a délutáni uzsonna öt gyerekkel kihagyhatatlan programpont. Az uzsonnához pedig keksz dukál, például vajas citromos keksz. Mesés vajas citromos keksz.
Azt hittem, hogy ha nagyobbak lesznek a gyerekek, akkor végre az étkezés nem lesz olyan központi kérdés, mint kisebb korukban, amikor nagyon oda kellett figyelni arra, hogy meglegyen a napi öt étkezés és ennek a betartását nem bízhattam rájuk, mert még kicsik voltak hozzá. Jelentem, fejlődünk. Mostanában tényleg nem kell öt étkezést biztosítanom már, amióta kamaszodnak, átálltunk az egyfolytában való, folyamatos evésre.
De azért az étkezések neveit meghagytuk, hogy legalább úgy sacc per kábé tudjam, mikor milyen fajtájú ételt és hány fogást kell elébük rakni az asztalra. Bár Nagyfiú egy ökröt is meg tudna enni reggelire, de már csak az illúzió kedvéért is hadd maradjanak azok a nevek, na, meg az én tisztánlátásom megsegítése végett. Nagyon jófej családom van, na. Bár az ökröt én továbbra sem tudom a reggelihez elkönyvelni, de ez legyen az én bajom.
Hogy őszinte legyek, nálunk majd az összes étkezés olyan… zilált. Pedig nagyon törekszem arra, hogy ne így legyen, de hát nagy mennyiségeket kell csinálnom, ez kellőképpen lefáraszt, mire aztán mindenkinek odakerül a tányérjába a megfelelő mennyiségű adag, megkapták a kiegészítőket (kenyér, majonéz, uborka stb.), ráadásul víz is jutott az összesnek és mi, szülők is végre leülünk a székünkre, addigra kiderül, hogy a gyerekek már mindent megettek és épp próbálnak feltűnés nélkül felszívódni a családi asztaltól.
Egyetlen olyan étkezés van, amely tényleg komótos tud lenni, ez pedig a délutáni uzsonna. Akár hétköznapról, akár hétvégéről van szó, ebben az időszakban valahogy mindenki annyira be van lassulva, hogy nincs ordibálás zajongás, rohangálás, még arra is képesek, hogy ne piszkálják egymást sem tettel, sem szóval. Számomra ez az igazi zen… kár, hogy maximum negyed óráig tart. De egy nagycsaládban már ezért is hálásnak kell lenni és én az is vagyok, sőt mit több, kézzel fogható módon ki is mutatom, például egy kis forró csokival vagy limonádéval (évszaktól függően) meg némi nasival. A nagy melegben nyilván a jeges nyalánkságok mennek, az őszi-téli időszakban inkább valami omlós keksszel dobom fel a hangulatot.
A vajas citromos keksz nagy kedvenc, teához, kávéhoz, forró csokihoz, kakaóhoz pont jó. Olyan igazi békebeli finomság.
Vajas citromos keksz
- ½-1 citrom reszelt héja (ízléstől függően)
- ½ citrom leve
- ¾ bögre puha vaj
- 2 bögre liszt
- ¼ bögre cukor
- ¼ kiskanál só
- Az összes hozzávalót robotgépbe tesszük és egynemű tésztává gyúrjuk.
- Lisztezett felületen több részletben kinyújtjuk és egy sütikiszúróval kiszaggatjuk a kekszeket, majd sütőpapírral bélelt sütőlemezre helyezzük őket.
- Melegítsük elő a sütőt 175 Celsius fokra.
- Süssük a citromos kekszeket 15-20 percig, amíg szép színük nem lesz, majd hagyjuk őket teljesen kihűlni
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szia Barbara,
Ez a recept működik vajon növényi margarinnal is? 😉❤
Szia Timi!
Inkább növényi vajjal szerintem. Mert a margarin nem áll össze eléggé.
Barbara