Hogyan hackeljük meg az anyaságot egy boldogabb családért?

Hogyan hackeljük meg az anyaságot egy boldogabb családért? Szervezettséggel, rugalmassággal és humorral. Én ebben hiszek.

Designed by Freepik

Szülőnek lenni minden időben, minden élethelyzetben kihívás, akár egy, akár több gyereke van az embernek. Nagycsaládos szülőnek lenni még ennél is több: egy sajátságos életforma, amely nem való mindenkinek, de nem a gyerekszámtól függ, milyen szülők vagyunk.

Sok gyerek mellett az ember olyan mélységeket és magasságokat él át akár egyszerre, egy időben, amelyekről korábban nem is tudta, hogy léteznek. Sok gyerek mellett nincs idő a gondolkodásra, tenni kell a dolgokat és kész.

Nagycsaládos szülőként sok mindent el kell fogadni, megint más dolgokat el kell engedni, sok helyzetben pedig kompromisszumot kell kötni, hogy működőképes legyen a család. Ahhoz, hogy ne csak túlélni akarjam a családi életünket, hanem megélni a pillanatokat, megtanultam alkalmazni rendszerszinten az “egészséges szintű elhanyagoltságot” és megtanítottam a gyerekeimnek is elfogadni, hogy a sokaságból, a sok teendőből, a sok feladatból fakadóan nem csak körülöttük forog a világ.

A nagycsaládi triumvirátus ereje

Szerintem rugalmasság, szervezettség és humor nélkül egyetlen család sem képes hatékonyan működni. A szervezettség alapfeltétel, de ha nem tudunk kellő rugalmasságot tanúsítani, amikor minden borul (és ha gyerek(ek)kel élünk, ez gyakran megesik), akkor ilyenkor inkább gúzsba köt, mint előrevisz.

Rugalmasság

Ha valami nem megy így, próbálom úgy, ugyanis az elképzeléseimhez való merev ragaszkodás egyenes út a káoszhoz. 

Gyerekes szülőként nagyon jó, ha van tervünk a céljaink megvalósításához, de az A terv mellett mindig legyen egy B terv is, sőt, több gyereknél egy C és egy D sem árt. Az anyaságban nincsenek kőbe vésett minták, amelyeket mindenkire egyformán rá lehet húzni, de egy biztos pont azért mégiscsak van, hogy folyamatosan változik. És ennek megfelelően a túlélés egyetlen záloga a rugalmasság, az alkalmazkodás.

Mondhatnám azt is: az anyaság olyan gazdag meglepetésszerű eseményekben, hogy az akciófilmek váratlan fordulataiért felelős hollywoodi producerek sírva könyörögnének a receptért.

Szervezettség

Hogyan lehet szervezett egy nagycsalád? Hát, azt nem tudom, de én megtanultam mátrixban gondolkozni és tömbösíteni a munkát és azóta olybá tűnik, hogy van valamiféle szervezettség az életünkben.

Nekem nagyon jól bevált, hogy a hasonló, egy helyre koncentrálódó tevékenységeket csoportosítom (mosogatás-mosás-szárítás; pakolás-rendrakás-szennyes összegyűjtése; főzés-sütés-menütervezés), a házon kívüli feladatokat igyekszem egy útvonalra tervezni és minden csoportra megszabok egy időkeretet, amelyet nagyon pontosan igyekszem betartani. De itt is élek a rugalmasság elvével, nem hagyom, hogy maga alá gyűrjön a túlzott előretervezettség, hagyok teret – elég nagyot – a spontaneitásnak, mert néha a lazaságból születnek a legnagyobb, legjobb, legéletrevalóbb megvalósítások, ötletek, dolgok.

Vegyünk például egy olyan esetet – a gyerek(ek)kel való elindulást -, amely minden szülőt elér és amely kihívás a javából. Mi azzal könnyítjük meg a dolgunkat, hogy az előszobában olyan személyre szabott dobozokat- nálunk az óvodai jel van felfestve mindenkiére – használunk, amelyekbe előre odakészítjük az indulást segítő tárgyakat, eszközöket (kis kiszerelésben, hogy mindenkinek jusson és mindenki önállóan ki tudja szolgálni magát), ruhadarabokat az évszakoknak megfelelően: sapka, sál, kesztyű (ősszel-télen), sapka, naptej, napszemüveg, szúnyogriasztó (tavasszal-nyáron), fésű, zsebkendő.

Néhány apró játék is elfér a dobozokban, amelyek a kisebbeknek létfontosságúak, mert az otthonosság érzetét közvetítik számukra, ha kilépünk az ajtón, ezzel is megkönnyítve az indulási procedúrát.

Humor

Utoljára hagytam a legfontosabbat: humor nélkül nem érdemes csinálni ezt az egész családosdit.

Idegeskedhetnék például azon, amikor jön egy telefon, hogy mégsem ott lesz a futóverseny, ahova eredetileg tervezték, de az új helyszínre Nagylány már nem tud egyedül elmenni, viszont közben nekem Négyest kéne vinnem pszichológushoz, de már villog az SMS, hogy Legkisebb belázasodott és azonnal hozzam el az oviból, de tudom, hogy Férj elérhetetlen a munkája miatt, Nagyfiúra pedig mégsem bízhatom a beteg öccsét, pláne, hogy be kéne vele ugrani a dokihoz… és akkor, az őrület határán megpillantom Középső lakáskulcsát az előszobai radiátoron. Bosszankodhatnék, de attól nem leszek előrébb, tény, hogy a nevetés sem visz közelebb a helyzet feloldásához, de legalább én komfortosabban érzem magamat és így a megoldás is hamarabb érkezhet.

 

Designed by Freepik

Konvenció? Az meg mi?

Amióta gyerekeim vannak megtanultam nem ragaszkodni a konvenciókhoz: a napindító beszélgetést például pont ugyanolyan jól meg lehet ejteni ruhahajtogatás közben a háztartási helyiségben, mint a terített asztalnál. Zoknipárosítás közben nagyszerűen lehet barchobázni, sőt, a rendrakás is lehet játék, ha úgy állítjuk be, hogy most a tárgyak bújócskáznak és mi segítünk nekik a lehető legjobb rejtekhelyet megtalálni.

Mindig igyekszem kerülni a tökéletességnek még a látszatát is (bármennyire is próbálja a média sulykolni a tökéletességet és az arra való törekvés fontosságát, legyen szó akár szülői szerepről, akár a nőiesség megéléséről, vagy az önnön testképünkről), ehelyett a családra szabott családban hiszek. Minden család egyéniség, ahogy a benne élő családtagok is azok. Ezt veszem figyelembe, amikor keretet szabok az életünknek, és ezt veszem figyelembe akkor is, amikor meghatározom azt a teret, amelyet a keretek mentén hagyok, hogy a családunk tagjai a számukra legjobb, legelfogadhatóbb módon végezhessék a rájuk háruló feladataikat, éljék meg szerepeiket.

Amikor minden nehéz

Minden felkészültségem és határozottságom ellenére vannak pillanatok, amikor minden nehéz, amikor eluralkodik a káosz, amikor legszívesebben Narniáig futnék és vissza se néznék. Ez együtt jár az anyasággal, a szülői szereppel. Ezt is meg kell élni, de soha nem szabad elfelejteni, hogy gyerekkel az élet egy nagy kaland, sok gyerekkel felső kategóriás kaland, de mi végre élünk, ha nem azért, hogy az akadályokat leküzdjük? Szervezettséggel, rugalmassággal és humorral!

Anyaság rocks, sok gyerekkel hard rocks!

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!