Nagyon sokféle keksztípus létezik, nálunk a ropogós változatok az első számú kedvencek, abból is a mákos-citromos ízesítésű az abszolút nyerő.
Most, hogy újra beindult a suli, ismét kilótonnaszámra kell gyártanom az uzsonnás dobozokba való finomságokat. Ezzel kapcsolatosan tavalyhoz képest több változtást is meg kellett élnem:
- eggyel több fogyasztóval kell számolnom minden előkészületkor, hiszen Négyes is megkezdte az iskolát (sokszor mondjuk, hogy +1 fő ide vagy oda, nem számít, de az ő falanksági mutatóját nézve azt kell mondjam, hogy de, számít)
- nemcsak a ruhatárukat nőtték ki, hanem az eddig csomagolt tízórai mennyiségeket is, így új alapokra kellett helyeznem az eddig jól bevált és működő rendszeremet: az eddigi két fogás – szendvics/finomság+gyümölcs kombó – helyett jöhet a szendvics+finomság+gyümölcs triumvirátus
- a mennyiségi újratervezés új receptekért kiáltott, mert ugyanakkora helyre mostantól körülbelül másfélszeres mennyiséget kell beszuszakolnom (éljenek a lapos vagy hosszú, de keskeny harapnivalók!)
Miután ezt így tisztáztam magamban, jöhetett a megvalósítás, vagyis az érdemi munka.
Lapos, keskeny, hosszú… Ez a három szó lebegett a szemem előtt, miközben a neten szörföztem a képtalálatok között. Úgy indultam neki, hogy kelleni fog egy sós és édes recept is, az elvárásaim között pedig ott szerepelt, hogy az elkészítése legyen egyszerű és gyors.
Túl sokat kívántam volna? Eleinte úgy tűnt, hogy igen. Nagyon sok klassz receptet találtam, amely a végeredmény formáját tekintve tökéletes lett volna, de vagy keleszteni kellett őket, vagy néhány órán át pihentetni a hűtőben, nekem pedig erre este kilenc óra után nem nagyon van időm. Ja, mert persze én legtöbbször akkor tudok sütni, amikor végre mindenkit ágyba parancsoltam. Vagyis késő este… de legalább isteni illatok között hajtuk álomra a fejünket. Ez is valami.
Aztán szembejött Piszke receptje. Először csak a képet láttam, de utána gyorsan a receptet is elolvastam. És tudtam… tudtam, hogy ezt kerestem. Az alap egy citromos, ropogós keksz, amelyet számtalan módon lehet variálni. Az eredetiben mákos-szezámos változat olvasható. Én nem vagyok nagy barátságban a szezámmaggal, ezért azt kihagytam. Vannak fura szokásaim, na. A milánói makarónit is kovászos uborkával eszem.
De ez a keksz maga az álom szezámmag nélkül is. Olyan igazi keksz.
Mákos-citromos keksz
- 25 dkg liszt
- ½ zacskó sütőpor
- 6 gramm szódabikarbóna
- 1 csapott kávéskanál só
- 10 dkg puha vaj
- 15 dkg cukor
- 1 tojás
- 2 evőkanál frissen facsart citromlé
- 1 citrom reszelt héja
- 3 dkg mák (NEM őrölt)
- 1 evőkanál barnacukor
- Keverjük ki a vajat a cukorral, majd adjuk hozzá a tojást és keverjük össze alaposan.
- Adjuk hozzá a citromot és a reszelt citromhéjat is.
- Keverjük bele a száraz hozzávalókat és robotgép segítségével állítsuk össze a tésztát.
- Egy kis tálban keverjük össze a barnacukrot és a mákot, tegyük félre.
- Vegyük magunk elé a nyers tésztát és csípjünk le belőle diónyi darabokat (max. 2 dkg/db).
- Gömbölyítsük ki őket és forgassuk meg a mákos cukorban.
- Melegítsük elő a sütőt 190 Celsius fokra.
- Béleljünk ki egy tepsit sütőpapírral és ültessük rá 2-3 centiméter távolságra a tésztagombócokat.
- Kézzel lapogassuk őket kb. fél centiméter vastagra.
- Süssük őket 12 percig, amíg szép aranybarna színt nem kapnak.
- A kekszek sütés után még puhák, ha teljesen kihűltek, akkor lesznek ropogósak.
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!