Egy nagycsaládban mindennap számtalan megoldandó kérdés merül fel. De van egy kérdés mind felett: itt a rend, hol a rend?
Photo by Mica Asato from Pexels
Miből van sok egy nagycsaládban? Naná, hogy gyerekből! És még miből? Vécépapírból és papírzsebkendőből. Egyéb? Koszos edény, koszos ruha?! Meleg, meleg…
Na. E felsorolásból olybá tűnhet, hogy nálunk mindenből csak sok(k) van. Pedig! Igenis nálunk is vannak dolgok, amelyekből hiány mutatkozik. A csendről és az időről már beszéltem eleget. Na de, mi a helyzet a renddel?
Nos… hát igen… khmm. A gyerekeink számát és az ezzel kapcsolatos szektás vonzalmainkat, UFO-létünket, valamint a szimpla elmebajunk történetét firtató intimpistás kérdések mellett a nagyvilág leggyakrabban arra kíváncsi, hogyan lehet rendet tartani egy sokgyerekes családban?
Meg hogy hányszor mosok egy héten? Várj. Nem értem a kérdést. Hány-szor-mo-sok-egy-hé-ten? Még mindig nem értem. Hogy érted, hogy egy héten? Hogy egy hét alatt? Talán inkább egy nap alatt. Mert úgy, mert úgy már stimmel. A kérdés. A választ biztos tudni akarod? Na ugye. És a mosogatás? Mikor pakolok? És a vasalás hogy fér bele?
Meg kell hagyni, nagyszerű, igazi lényegretörő kérdés mind. Egytől egyig. Mert tényleg, hogyan? A válaszom pedig…
A válaszom pedig, hogy én is régóta keresem A választ… Ja, hogy azt tőlem vártad? A világmegváltó ötletet? Upsz. De várj csak! Ne olyan sietősen. Mert igazából tudom ám. Úgy, ahogy például falevelet söpörni forgószélben vagy teli szájjal fogat mosni.
Ez sem jó? Ja, mert hogy te a sikeres rendrakás és rendtartás titkaira vagy kíváncsi sok gyerek mellett… Na arra én is.
Ebbéli kíváncsiságom pedig odáig fajult, hogy követni kezdtem néhány rendrakásra specializálódott oldalt, szívtam magamba a tudást, feljegyeztem mindent, csatlakoztam kihívásokhoz. Csináltam, gyűrtem a feladatokat. Pöpecül kezdett alakulni minden.
Aztán megszólalt a vekkerem.
Felébredtem és ráébredtem, hogy hol az igazi hiba.
Hát nem egyértelmű? A rend fogalmának meghatározásában. Mert az egy dolog, hogy én mit gondolok a rendről negyvenhat évesen…, de hogy ez köszönőviszonyban sincs azzal, amit a gyerekeim gondolnak, na az tuti. Pedig egy lakásban élünk és mindegyiket én szültem, és nagyon szuggesztíven tudom ecsetelni, hogy mit is jelent az én fogalmaim szerint a rend. A szomszédok szerint nagyon szuggesztíven… csak hát nem ők a gyerekeim. Pedig milyen szép is lenne!
De ha nem, hát nem…
Így rendetlenkedünk mi
Girl vector created by vectorpouch – www.freepik.com
A káosz-elmélet hívő
Nagyfiú renddel kapcsolatos ars poeticáját egyetlen frappáns mondatban meg tudja fogalmazni: “Csak a hülye tart rendet, a zseni uralkodik a káoszon.” És ehhez rendre tartja is magát. Mi több! Semmi el nem térítheti tőle.
A szobája a befordulok-kifordulok kategória, de így megvan az az illúzió, hogy a pillanat töredéke alatt a káosz is rendnek tűnhet. Főleg, ha a pillanatnak ezen töredéke akkorra esik, amikor épp csukva van a szemem. A képzeletem meg ugye határtalan. És így akár a sarokban magasodó, három hét alatt felgyülemlett szennyesben nem a rendetlenség jelét vélem látni, hanem a tökéletesen formázott gúláét, ahogy a rendmániás gyerekem egyre kisebbre és kisebbre próbálja hajtogatni a ruháit, hogy minél kevesebb helyet foglaljanak.
Ja, nem. Az ott tényleg egy nagy hegynyi koszos ruha. És csak azért vannak egymásra pakolva, mert különben nem férnének el a földre dobált könyvei. És akkor a másik sarokból dőlésre kész magazinokról nem is beszéltem.
De így legalább abban biztos lehetek, hogy a gyerek nem hülye. Bár az igazat megvallva, sehol nem olvastam még arról, hogy a zseniséget büdös alsónadrágban mérnék…
A relativista
Viszonyrendszerben gondolkozik. Mihez képest rend a rend? Rend az, ha csak két kupac könyv árválkodik a szoba közepén ellentétben a lehetséges néggyel, amely közül egy biztosan ráborulna a másik három valamelyikére és akkor aztán tényleg rendetlenség lenne? Vélemény?
Ha anyám a bátyám szobájában lévő három méteres szennyeskupacot a rendetlenség egyértelmű jelének látja, akkor az egy méter alatti halom még elmegy rendnek? Akkor is, ha fél tucat van belőle?
Nem?
És ha becsúszok ötven centi alá?! Azt már szinte észre se lehet venni, akár a szőnyeg alá is söpörhetnénk. Jaj, azt nem, mert oda a morzsákat szoktam és nem szeretem a kavarodást, az olyan rendetlenül(!) hat.
A megoldásfókuszú
Nála rend van. Tényleg. Sehol semmi nyoma a rendetlenségnek.
Mert mindent, ami rendetlenséget okozhat, átcipel a testvérei szobájába. Akiket azzal szerel le, ha a szemére vetik ezt a tevékenységét, hogy “De hát nálatok úgyis rendetlenség van, minek nyissunk egy újabb frontot?!”. Aztán, ha mégsem sikerül őket meggyőzni és visszakapja a kiebrudalt cuccait ömlesztve, akkor inkább taktikát vált és ő költözik. A testvérei szobáiba, felváltva: egyikből ki, a másikba be.
És láss csodát, ez hat. Így aztán nála mindig rend van.
A fatalista
Szerinte ha valahol rendetlenségnek kell lennie, akkor ott rendetlenségnek kell lennie. És ezért hajlandó áldozatokat is hozni. Nem is kicsiket, mert ha egyszer ő valamit elhatároz, akkor azt nem veszi félvállról, belead apait-anyait.
De…, de van olyan jófej, hogy ugyanezt vallja a rend esetében is. Annyi különbséggel, hogy szerinte azért már másoknak kell áldozatot hozniuk. Mert egy ember nem hozhat két áldozatot. Az már túl nagy áldozat lenne. Ugyebár.
És ő már letette a voksát. És hát szavahihetőség is van a világon?! Vagy mi.
Az illuzionista
Aki úgy csinál, mintha… mintha rend lenne a szobájában. (Megsúgom előre: nincs.)
Az illuzionista szerint ami nem látszik, az nincs. Ergo, ha nem látszik a rendetlenség, akkor az nincs. Szabad fordításban röviden: rend van.
Szóval, belépsz a szobájába és ledöbbensz. Ágytakaró az ágyon. Leér a földig. Pöpecül kitömködött, eligazgatott párnák a fal mentén. Egyméteres Micimackó a sarokban. Fellélegzel. Aztán belélegzel. És valami bűzlik… és nem Dániában.
Kifordulsz a szobából, mert nem hiszel a szemednek. Annál inkább az orrodnak. Visszatérsz és felszólítod, hogy teregesse ki a lapjait. Megteszi.
De a szemfényvesztők titkai helyett csak a koszos zoknijait tudja kiteregetni az ágytakaró védelméből, meg a használt papírzsepiket az ágy alól és az iskolai jegyzeteket Micimackó takarásából. Majd az egész hegyibe odarakja a párnákba gyömöszölt plüssöket és pizsamákat(!). Még, hogy nincs egy gönce, amit felvehetne…
– De hát ez nem rend!
– Az volt. És a te hibád, hogy most rendetlenség van a szobámban.
* * *
Ha pedig eddig nem tudtad volna: rend a lelke mindennek. A rendetlenségnek is…
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!