Szülőség. Rövid, egyszerű szó. Ami a valóságban azonban egy igazán bonyolult folyamatot takar. Sőt. Aki benne van, pontosan tudja, érzi látja. De vajon tudjuk-e ott mélyen belül, hogy valójában miről is szól ez az egész? Hogy valójában a szülőség a mi felnőtté válásunk igazi útja, tanítás az elengedésről.
Címke: anyaság
Szülőség, sötét verem?
A szülőség olyan, mint egy feneketlen kút. Egy sötét verem. Az ember csak dobája bele azt, amit tud a legjobb tudása, képessége szerint, de hogy mi lesz ebből a szakadtlan küzdelemből, hát azt jó ideig nem látni. De képzeld, van fény az alagút végén! Én már csak tudom.
A szülőség tényleg tanulható?
A szülőség tanulható! – hirdetik az okosok lépten-nyomon. És azt kell mondjam öt gyerek tapasztalatával, hogy igazuk van azoknak, akik ezt mondják. A szülőség tényleg tanulható. Ha hagyunk rá időt magunknak. Ha hagynak rá időt nekünk. Ha hagynának…
Nagykorúság – tegnap három, ma tizennyolc
Ó, te jó ég! Milyen nagyok már ezek a gyerekek! Bizony-bizony, durván öregszenek. Szerencsére csak ők – mondogatjuk viccelődve egymásnak rég nem látott ismerősökkel. És tényleg. Aki tegnap három éves volt, ma tizennyolc. Gyerekből felnőtt. Kisfiúból fiatal férfi lett. Az idő pedig eltűnt. Mintha soha nem lett volna.
Mindenkinek arra van ideje, amire akarja?
Idő. Mindennek és mindenkinek köze van hozzá. Hol lassan telik, hol gyorsan. Hol sok van belőle, hol meg kevés. A beosztásáért mindenki önmaga felel a körülményei ismeretében. De tényleg mindenkinek arra van ideje, amire akarja?
Mégis kinek nagyobb… az anyasága?
Sokan sokfélék vagyunk. Elkerülhetetlen, hogy bizonyos dolgokról másképp gondolkozzunk. A véleménykülönbségeket pedig ütköztetjük. Kivéve az anyaság esetén. Mert ott atombombákat dobálunk. Egymásra. Mintha élet-halál kérdése lenne, hogy mégis kinek nagyobb(, szebb, jobb)… az anyasága?!
#nemcsakegyanya
Anya vagyok. Édesanya. Öt gyerek édesanyja. A világ szemében ez a legfontosabb mondanivaló rólam. Ha anya lettél, örökre anya maradsz. Természetesen. Sőt! De azért nem baj, ha #nemcsakegyanya vagyok, ugye?
Születésnapomra – negyvennyolc éves lettem én
Múlik az idő. Nőnek a gyerekek. Csak mi, szülők nem öregszünk – kacsintunk össze. Vagy mégis? Negyvennyolc éves lettem én.
Szégyen, ha segítségre szorul a szülő?
A szülőség sok mindennel jár együtt. Örömmel. Küzdéssel. Bűntudattal. Néha pedig szégyennel. Különösen akkor, ha valaki azt mondja: segítségre szorul. Azonnali bélyeg. Szégyenbélyeg. De vajon tényleg szégyen, ha segítségre szorulunk, mint szülők?
A vádlottak padján – Mit rontottunk el?
Szülőnek lenni önmagában is elég nagy kihívás. De mi, szülők rendre képesek vagyunk erre még rápakolni egy-két lapáttal. Olyan kérdésekkel például, hogy “Mit rontottunk el?”. És máris a vádlottak padján érezhetjük magunkat. Önnön magunk keze által.