A szülőség tanulható! – hirdetik az okosok lépten-nyomon. És azt kell mondjam öt gyerek tapasztalatával, hogy igazuk van azoknak, akik ezt mondják. A szülőség tényleg tanulható. Ha hagyunk rá időt magunknak. Ha hagynak rá időt nekünk. Ha hagynának…
Family photo created by freepic.diller – www.freepik.com
Hár már megint itt tartunk? Vagy inkább még mindig. Hogy hol is? Hát az időnél.
Igen. Itt. De nem a szülőség tanulhatóságáról akartál írni? De. Arról. De ahhoz előbb az időről kell beszélnünk. Mindjárt megérted, hogy miért.
Szóval, az idő. Szülőként sok mindenben szenvedünk hiányt. De mind közül a legégetőbb talán mégis az időnek a hiánya. Lehet, hogy nem mindenkinek nem ez a legfőbb baja, de hogy a TOP3-ban benne van, abban egészen bizonyos vagyok.
De mi az összefüggés aközött, hogy kevés az időnk és hogy a szülőség tanulható-e vagy sem? Az, kérlek szépen, hogy a szülőség csak akkor tanulható, ha hagynak rá időt. És ma nem hagynak. Az elvárás az, hogy mindent azonnal, perfektül csináljunk. Pont arra nem hagy időt a külvilág, hogy beletanuljunk a szülőségbe. A tanuló szülőket megvetik. Azt mondják rájuk, hogy rossz szülők. Mert hibáznak. Csak ezt veszik észre. Nem azt, hogy tanulnak, hanem, hogy hibáznak.
Mert bizony, aki tanulni, fejlődni akar, az hibázni fog. Mert tanulni és fejlődni úgy lehet, ha több mindent kipróbál az ember. Ami jó megtartja, ami nem jó, átgondolja, újratervezi. Ez utóbbiba, a nem jó-ba pedig beletartozik a hibázás. Így lehet ugyanis fejlődni, tanulni.
Nahát?! Ezt nem mondta neked még senki?
Akkor én most mondom.
* * *
Nagyon sokat gondolkoztam már azon, hogy miért gondoljuk mi, szülők magunkról, hogy nem vagyunk jók. Hogy nem tudunk elég jók lenni. Hovatovább rossz szülőnek, #szaranyának tartjuk magunkat. Mostanában kezdtem rájönni a válaszra. Mármint az én válaszomra.
Ez pedig egyetlen szóban összegezhető: időhiány.
És most nem a klasszikus értelemben vett időhiányra gondolok. Nem arra, hogy öt – vagy akárhány – gyerek mellett mennyire nincs ideje az embernek. Hogy valamiről mindig lemaradunk, elmaradunk, valamit mindig elfelejtünk, kifelejtünk stb. Nem, nem erre gondolok és nem erre célzok.
Hanem arra az időhiányra, amely a gyerekünk születésének pillanatában, pillanatával érkezik az életünkben. Annak az időnek a hiánya, amit elvesznek tőlünk. Vagyis, amit soha nem kapunk meg. Mert a világ, és a világ nyomására mi magunk is azonnal azt várjuk magunktól, hogy szülők legyünk. Kész szülők legyünk. Akik már mindent tudnak. Akiknek mindenre megvan a válaszuk. A tökéletes válaszuk. A gyerek születésének pillanatában.
Ho-ho!
Csakhogy akkor mi az a duma, hogy a szülőség tanulható? Ez a két irányzat tökéletesen ellentmond ugyanis egymásnak. Ha ugyanis igaz, hogy a szülőség tanulható, akkor az azt jelenti, hogy a gyerekünk születése pillanatában ugyan megszületünk, mint szülők, de mi is újszülöttek vagyunk ebben a szerepünkben és idő kell ahhoz, hogy beletanuljunk, belenőjjünk. Nyilvánvaló, hogy nem húzhatjuk a tanulásunkat, mint a rétes tésztát és lehetőség szerint kicsit nagyobb sebességgel kell haladunk, mint ahogy a gyerekünk nő, de akkor is időre van szükségünk.
A szülőség nem egy inkubátorban fejlesztett űrruha, amelybe az összes információ, válasz, megoldás bele van kódolva, amelyre csak szükségünk lehet és amelyet a születés pillanatában magunkra öltünk, hanem egy folyamat. Egy tanulási, fejlődési folyamat, amelyben igenis vannak és LEHETNEK tévedések, hibák. Amelyeket nyilván jobb elkerülni, hát persze!, de ha már ez nem opció, akkor legalább ne érezzünk – és ne éreztessen velünk senki – bűntudatot, amikért nem vagyunk hibátlanok, inkább koncentráljunk a kijavítására.
Mindehhez viszont időre van, vagyis lenne szükség. Időre. Hogy megtapasztaljuk a saját szülőségünket. Hogy lássuk magunkon a változásokat. Hogy beleszokhassunk az új szerepünkbe. Hogy időt kapjunk az aklimatizálódásra. Hogy igenis beleférjenek hibák ebbe a folyamatba. És azok ne a szülői alkalmatlanságot jelentsék rögvest, hanem azt, hogy úton vagyunk.
De a mai világ valamiért képtelen erre. Miközben azt szajkózza, hogy a szülőség egy tanulási folyamat és hogy igenis tanulható, közben elveszi a legfontosabb hozzávalóját, az időt. Mert türelem helyett azonnali, tökéletes eredményt akar. És ha nem vagy az, vagy valami nem úgy sikerül, akkor azonnal számon kér. És tanácsot ad. Nem hagyja, hogy felfedezd magad az új szerepedben. Meg akar erőszakolni.
És ez a legnagyobb hiba, amit csak elkövethetnek a szülőség ellen. Hogy nem hagyják szabadon folyni, szabadon alakulni. Mert így egy megfelelési kényszernek alárendelt szülőséget sajtolnak ki belőlünk, amely csak a lényeg veszik el: a személyiségünk, a személyre szabott szülőségünk, amellyel jól kezelhetnénk a feladatainkat.
Ahelyett, hogy a külvilág hagyná, hogy a szülők megismerjék a határaikat, a képességeiket a szülőségükben, elveszik az időt tölük és kész recepteket nyomnak az orruk alá. Ezt kövesd! Ettől leszel jó szülő! Ja, hogy ettől neked borsódzik a hátad, soha nem tudod igazán magadévá tenni?! Sebaj! Ettől leszel jó szülő! Ezt kövesd!
A személyre szabott szülőség nem divat. A trendektől való eltérés nem divat. A saját út követése nem divat. Mert félünk felvállalni, hogy mi esetleg másképp csinálnánk. Nálunk más válna be. Félünk hibázni.
Igen, tudom, a gyereknevelésben óriási a hibázás kockázata. Mert mély nyomokat hagyhat egy-egy rossz döntés következménye. Nem is szoktam hazardírozni. De nem tudok más lenni, mint aki vagyok. És én a hibáimmal együtt vagyok szülő.
Nem a hibázás a legnagyobb hiba a szülőségben. Hanem a hiteltelenség. Hogy olyanok próbálunk lenni, amilyenek nem vagyunk. A felvett pózok többet ártanak, mint az elkövetett hibák, amelyekből tanulni lehet és amelyektől a szülőség egy tanulható folyamattá válik. Ahol van lehetőség a fejlődésre.
Ehhez pedig nincs másra szükség, mint időre. Adjunk időt magunknak! Adjatok időt a szülőknek! Még akkor is, ha azt hiszitek, hogy ezzel ártanak a gyerekeinek. Mert nem ártanak. Épp ellenkezőleg.
Én szóltam.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a Facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!