Változnak az idők. Szokták mondani. Most ezt a saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg. Mert az idők nagyon megváltoztak. De vajon anyaként, szülőként mennyire tudok változni? Milyen az anyaságom az “új normálisban”?
Címke: gyerek
Anyaságon túl – bújj elő, ember!
Szülőként nagyon fontosnak tartom, hogy mit adok át a gyerekeimnek. Milyen példát mutatok. De vajon mi van az anyaságon túl? Van-e ott élet? Kell-e ott életnek lennie? És mit kell ebből átadni a gyerekeknek?
Becsengetés – mi van a(z iskola)táskában?
Mi jellemzi az augusztust? Kég ég, napsütés, dinnye és… tanszervásárlás. Szülőként a legjobbat, a legszebbet, a legpraktikusabbat szeretnénk venni mindenből. És közben persze szeretnénk a pénzünknél maradni. Mi kerüljön az iskolatáskába, hogy a becsengetés idején mindenki maradéktalanul elégedett legyen?
A Kalandor levele – egy jó játék százat csinál
Mi jellemez legjobban egy nagycsaládot? A sokaság. Emberből, használati tárgyból, játékból egyaránt. És játékból nem egyszerűen sok van. Hanem rengeteg. Pedig milyen jó lenne, ha csak egy lenne. Egy jó játék. Ami száz másikat csinál. A Kalandor levele megpróbálkozik a lehetetlennel.
Anya-lélek – egyformán szeretni?
Nagyon nagycsaládos szülőként sokféle kérdést kap az ember. Vicceset, tolakodót, érdekeset, unalomig ismertet… és néha teljesen értelmetlent is. Ez utóbbiak közül toronymagasan vezet a listán a “Hogyan tudod ezt a sok gyereket egyformán szeretni?” mondat.
Élni és élni hagyni
Mikor tudunk jól funkcionálni, mint ember? Ha hagynak élni. Naná. És ha persze mi is hagyunk élni másokat. Szülőként sincs ez másképp. Élni és élni hagyni. Gyerekként. Szülőként. Gyereket. Szülőt. Azt kéne. Élni és élni hagyni. Mindenki érdekében.
Szülőség – pátosz helyett valóság
Mi az, amit a legnehezebben viselek a szülőségben? Azt, ami körüllengi. A pátoszt. Az elérhetetlen magasságba emelt pátoszát. Nem lehetne, hogy végre oda tegyük a szülőséget, anyák és apák szerepét és minden vele járó egyéb dolgot, ahol a valódi helye van? Az jó életbe?!
Búcsú – óvodába zárt emlékek
A szülőség végtelennek tűnő történet. És az is. De ez nem jelenti azt, hogy ne lennének benne szakaszhatárok, megállók, csomópontok, amelyek meg-megszakítják ezt a végtelennek tűnő fonalat és szembesítenek néha azzal, ami fáj: eljött a búcsú ideje.
A digitális (nem) oktatás margójára
A járványügyi helyzet korábban soha nem tapasztalt élményekkel szembesített mindenkit. Szülőként és gyerekként az egyik legellentmondásosabb “adomány” a digitális oktatás volt. Mit kaptunk a kényszerűségből megtapasztalt, számunkra új formától? És mit nem? Mire tanított? És még inkább: mire figyelmeztetett?
Szülőség? Nehéz?! Ugyan már!
A szülőség nem lehet nehéz. Ha jól csinálod. Ha jelen van a szeretet. Nem lehet nehéz. Ezt mondják. És ez az illúzó. Mert a szülőség néha igenis lehet nehéz. Lehet problémás. Lehet kiakasztó. Különféle okokból. Ha jól csinálod és van szeretet. Akkor is. És akkor nehéz igazán. Photo by Caroline Hernandez on Unsplash Ezt a posztot százszor meg […]