Bombasztikus ünnepi meghívó

Milyen egy jó ünnepi meghívó? Bombasztikus! Szó szerint…

 

Mielőtt megmutatnám, milyen egy igazán bombasztikus, de annál egyszerűbben elkészíthető ünnepi, – esetünkben – születésnapi meghívó, elmesélem a viszonyomat a tárgykörhöz kapcsolodó össznépi mulatságokhoz.

Kevés dolog van, amelytől nagycsaládos anyai szívem gyorsabban és szabálytalanabbul kezd verni, mint a zsúr szó…, legyünk akár meghívók, akár meghívottak. Az utóbbi eset nyilván kevésbé ráz meg, de ott is vannak azért lehetőségek a parára: milyen ajándék, hogy jutunk el oda, na meg vissza, ha egy megy, hogy adjam be a többieknek, hogy ők nem…

Egy ötgyerekes családban igen gyakran van születésnap és ezzel együtt igény arra, hogy rendezzünk bulit… vendégekkel, más gyerekekkel… legyen dínomdánom, eszem-iszom. Egy menő szülinapi zsúr azonban korántsem azonos az angolkisasszonyok teázásával némi jólnevelt beszélgetéssel párosítva és minél rövidebb idő alatt lezavarva. Nem, egy zsúr felér egy cunamival, vagy ki minek nevezi a lakást rombadöntő anyaellenes jelenséget.

Ha most azt gondolod, kedves Olvasó, milyen egy megátalkodott nőszemély vagyok, aki még egy zsúr megrendezését sem képes bevállani a gyerekeiért (azért azt ne felejtsük el, hogy öt gyerekem van!), megnyugtathatlak: tartok zsúrt, sőt néha vendégeket is szoktunk hívni, de ez a két esemény nem esik egybe… sem időben, sem térben.

Egyszer, de tényleg csak egyszer – megboldogult fiatal szülő koromban – majdnem belementem, hogy nálunk rendezzük meg Nagyfiú zsúrját és meghívjunk magunkhoz néhány kis vendéget, naná, hogy főleg fiúkat. Szerencsé(tlenségünk)re a nagy esemény előtt össznépi ünnepet ültünk szintén születésnap okán. Összegyűlt a kis család, alig negyven fő egy budai, harmadik emeleti lakásban és én akkor már tudtam, hogy soha, de soha az életben nem lesz zsúr a lakásunkban csak a testemen át.

Férjben hasonló gondolatok fogalmazódhattak meg a látottak hatására, mert hazaérkezésünk után ráfeküdt az internetre, hogy megtalálja a legközelebbi, születésnapi rendezvénynek otthont adó külsős helyszínt, ami elég távol, de ugyanakkor elég közel is van a lakásunkhoz, de semmi esetre sem benne, és ahol bátran kitombolhajták magukat a gyerekek anélkül, hogy mi kivándorolnánk a szomszédokkal együtt egy nagyon távoli országba és örökre elmenjen a kedvünk mindenféle vendéglátástól.

Őszinte csodálattal tekintek azokra a szülőkre, aki bevállalják az otthoni ünneplést kisebb-nagyobb vendégsereggel, de öt gyerekkel az élet kvázi olyan, mintha minden nap szülinapi zsúrt ünnepelnék… csak a torta hiányzik, mert a zsibongás, a látszólag unatkozó, de a bennük feszülő energiától majd felrobbanó gyereksereg értelmes(nek tűnő) tevékenységgel való lekötése, majd ennek kudarcba fulladása után az ereszd-el-a-hajam életérzés gyakorlatilag a mindennapjaink része. (Ihletadó oldalak.)

Ünnepi meghívó

 

Hozzávalók

• fehér A4-es műszaki rajzlap/karton/dipa papír
• lufi
• konfetti
• fehér lap a meghívó szövegének
• dekortapasz (washi tape)

Elkészítés

• nyomtassuk és vágjuk ki a meghívó sablonokat (vagy készítsünk sajátot a minták alapján, a méret 16×12 cm)
• írjuk fel a meghívó szövegét egy sima fehér A6-os lapra, hajtsuk félbe és tekerjük fel kicsire
• tegyük bele a lufiba a meghívót és tegyünk mellé egy fél marék konfettit
• egy kis darab dekortapasz segítségével ragasszuk a lufit a helyére (a kartonon lévő két utasítás közé)
• a többit bízzuk a meghívottakra

 

 

A sablonok letöltéséhez kattints a lenti képre!

 

Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!

Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!