Szülőség. Rövid, egyszerű szó. Ami a valóságban azonban egy igazán bonyolult folyamatot takar. Sőt. Aki benne van, pontosan tudja, érzi látja. De vajon tudjuk-e ott mélyen belül, hogy valójában miről is szól ez az egész? Hogy valójában a szülőség a mi felnőtté válásunk igazi útja, tanítás az elengedésről.
Címke: szülőnek_lenni
Szülőség, sötét verem?
A szülőség olyan, mint egy feneketlen kút. Egy sötét verem. Az ember csak dobája bele azt, amit tud a legjobb tudása, képessége szerint, de hogy mi lesz ebből a szakadtlan küzdelemből, hát azt jó ideig nem látni. De képzeld, van fény az alagút végén! Én már csak tudom.
Nagykorúság – tegnap három, ma tizennyolc
Ó, te jó ég! Milyen nagyok már ezek a gyerekek! Bizony-bizony, durván öregszenek. Szerencsére csak ők – mondogatjuk viccelődve egymásnak rég nem látott ismerősökkel. És tényleg. Aki tegnap három éves volt, ma tizennyolc. Gyerekből felnőtt. Kisfiúból fiatal férfi lett. Az idő pedig eltűnt. Mintha soha nem lett volna.
Mindenkinek arra van ideje, amire akarja?
Idő. Mindennek és mindenkinek köze van hozzá. Hol lassan telik, hol gyorsan. Hol sok van belőle, hol meg kevés. A beosztásáért mindenki önmaga felel a körülményei ismeretében. De tényleg mindenkinek arra van ideje, amire akarja?
#nemcsakegyanya
Anya vagyok. Édesanya. Öt gyerek édesanyja. A világ szemében ez a legfontosabb mondanivaló rólam. Ha anya lettél, örökre anya maradsz. Természetesen. Sőt! De azért nem baj, ha #nemcsakegyanya vagyok, ugye?
Szégyen, ha segítségre szorul a szülő?
A szülőség sok mindennel jár együtt. Örömmel. Küzdéssel. Bűntudattal. Néha pedig szégyennel. Különösen akkor, ha valaki azt mondja: segítségre szorul. Azonnali bélyeg. Szégyenbélyeg. De vajon tényleg szégyen, ha segítségre szorulunk, mint szülők?
A vádlottak padján – Mit rontottunk el?
Szülőnek lenni önmagában is elég nagy kihívás. De mi, szülők rendre képesek vagyunk erre még rápakolni egy-két lapáttal. Olyan kérdésekkel például, hogy “Mit rontottunk el?”. És máris a vádlottak padján érezhetjük magunkat. Önnön magunk keze által.
Suli-buli – napközi vagy nem napközi?
Az iskolás évek állandó kihívást jelentek mind a szülőknek, mind a gyerekeknek. Folyamatosan. És már rögtön az elején szembetaláljuk magunkat egy igen fogós kérdéssel: mi legyen a gyerekkel tanítás után? Napközi vagy nem napközi? Pro és kontra.
Beszorítva – korlátozott gyerekkor, magabiztos felnőtt?
A gyerekek felnőnek. Szülőként pedig nem lehet más vágyunk, mint hogy a gyerekeink magabiztos felnőttként váltsák valóra mindazt, ami számukra a boldog életet jelenti. De hogyan lesz valakiből magabiztos, önmagáért kiállni képes felnőtt, ha gyerekkorában épp az ellenkezőjét várjuk tőle?
Változó kor – anyaság az “új normálisban”
Változnak az idők. Szokták mondani. Most ezt a saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg. Mert az idők nagyon megváltoztak. De vajon anyaként, szülőként mennyire tudok változni? Milyen az anyaságom az “új normálisban”?