Mi az, amit a legnehezebben viselek a szülőségben? Azt, ami körüllengi. A pátoszt. Az elérhetetlen magasságba emelt pátoszát. Nem lehetne, hogy végre oda tegyük a szülőséget, anyák és apák szerepét és minden vele járó egyéb dolgot, ahol a valódi helye van? Az jó életbe?!
Címke: szülőnek_lenni
Búcsú – óvodába zárt emlékek
A szülőség végtelennek tűnő történet. És az is. De ez nem jelenti azt, hogy ne lennének benne szakaszhatárok, megállók, csomópontok, amelyek meg-megszakítják ezt a végtelennek tűnő fonalat és szembesítenek néha azzal, ami fáj: eljött a búcsú ideje.
A kamasz haszna
Sokat szidott nemzedék a kamaszok korosztálya. Hogy nem csinálnak semmit, hogy csak úgy vannak, de minek, nem tanulnak stb. Pedig! Ebből egy szó sem igaz! Nincs is jobb dolog annál, ha akad egy-két kamasz a háznál. Vagyis de! Ha három-négy is akad. Vagy öt?!
A digitális (nem) oktatás margójára
A járványügyi helyzet korábban soha nem tapasztalt élményekkel szembesített mindenkit. Szülőként és gyerekként az egyik legellentmondásosabb “adomány” a digitális oktatás volt. Mit kaptunk a kényszerűségből megtapasztalt, számunkra új formától? És mit nem? Mire tanított? És még inkább: mire figyelmeztetett?
Szülőség? Nehéz?! Ugyan már!
A szülőség nem lehet nehéz. Ha jól csinálod. Ha jelen van a szeretet. Nem lehet nehéz. Ezt mondják. És ez az illúzó. Mert a szülőség néha igenis lehet nehéz. Lehet problémás. Lehet kiakasztó. Különféle okokból. Ha jól csinálod és van szeretet. Akkor is. És akkor nehéz igazán. Photo by Caroline Hernandez on Unsplash Ezt a posztot százszor meg […]
Játszótér – a szükséges rossz?
Játszótér. Van, aki imádja és van, aki utálja. Dehogy megkerülhetetlen eleme a gyerekes létnek, az egyszer biztos.
Időutazás – mit csinálnék másképp, ha újrakezdhetném?
Időutazás nem létezik. A múltat nem lehet újraélni, nem lehet megváltoztatni, nem lehet felülírni. És valójában nem is lenne értelme. Én legalábbis nem szeretném. Ennek ellenére vannak dolgok, amelyeket talán mégis másképp csinálnék, ha újrakezdhetném. Szülőként.
(Így) várjuk a gólyát… meg a gyereket
Minden gyerek elér egyszer abba az életkorba, amikor tudni szeretné, hogyan jött a világra. Hogyan vártuk a “gólyát”. Nem csoda, hiszen gyereket várni csoda. Öröm és boldogság. Meg könnyek és fájdalom. Ezek együtt adják a csodás létét. Meg a vicces helyzetek. Amiktől meg sava és borsa lesz az emlékezetnek.
A nagycsaládos kényszer – ahol tanító lesz az úrból
Sokáig hittem, hogy a gyerekeim mindent csak tőlem, csak általam, csak velem tudnak megtanulni. Hogy mindent nekem kell megtanítani. Hogy mindig mindehol ott kell lennem. Mert különben elvesznek a gyerekeim. Ma már másképp gondolom. Mert “rákényszerítettek”, hogy másképp gondoljam. Mert a kényszer nagy úr.
Segítség, felnőttem!
A felnőttéválás a gyerekneveléshez szorosan kapcsolódó témakör. De vajon csak a gyerekek nőhetnek fel? Szülőként nem érint bennünket is a felnőttéválás? Lehet-e egyáltalán szülőként felnőni? Vagy irreleváns a kérdés, mert szülőként úgyis felnőttek vagyunk?!