fiú vagy lány gyerek

Fiú vagy lány: melyikkel könnyebb?

A szülőség tele van kérdésekkel. Mindenfélével. Vannak könnyedén és nehezen megválaszolhatók. És vannak azok, amelyekre nincs válasz. Legalábbis értelmes. Mint mondjuk az, hogy kivel könnyebb, a fiú vagy lány gyerekkel? Photo by June Intharoek from Pexels Melyikkel könnyebb? Mikor melyikkel… Amúgy meg leginkább egyikkel sem. Viszont annál inkább más(abb). Legalábbis én ezt szűrtem le az elmúlt valamivel több, []

iskolai teljesítmény

Iskolai teljesítmény: foglalkozzunk vele vagy sem?

A gyerekek iskolai teljesítményének megítélése ma két véglet között ingadozik: egyesek szerint egyáltalán nem kell vele foglalkozni, másoknak meg szent meggyőződésük, hogy ezen áll vagy bukik a gyerekük jövője. E két véglet pedig egy szörnyűséges jelenben maniszfesztálódik: feleslegesen stresszelt, terhelt gyerekekben vagy épp a deviancia piedesztára emelésében. (Itt talán épp magam ellen is beszélek, mert []

beszokunk az óvodába

Óvoda-iskola: beszokunk vagy megszökünk?

Belevágni valami újba nem egyszerű. Az óvodai, iskolai beszokás sem kivétel ez alól. Főleg, ha a gyereké mellé még bedobjuk a saját félelmeinket is. Ilyenkor joggal merülhet fel a kérdés: beszokunk vagy megszökünk? Mire föl a többes szám a bevezetőben? Pontosan azért, amiért ez a bejegyzés megszületett. Hogy a sikerhez nem elég a gyereket felkészíteni, []

köszön a gyerek

Miért nem köszön ez a gyerek?

Vannak kérdések, amelyekkel minden szülőt megtalál egyszer a tágabb vagy szűkebb környezete. Legalább egyszer. A “Miért nem köszön ez a gyerek?” tutira ott szerepel ezek között. Designed by Freepik Első lépésként engedd, hogy elmondjam a saját véleményemet magáról a kérdésről. Miért nem köszön? Csak. Mert gyerek. Mert fél, mert szégyenlős, mert félénk, mert bizalmatlan, mert []

próbálj meg lazítani

Lazítani, próbálj meg lazítani!

Az anyaságom valódi megéléséhez sok minden kell. Van, ami könnyen megy és van, ami inkább nyögve nyelősen. Ez utóbbiak közül talán lazítani tanultam meg a legnehezebben. Egy ideje figyelem magamat. Mármint tudatosan. Hogy hogyan is viselkedek anyaként tizenöt év elteltével. Másképp. Egészen másképp. Természetesen nagyon sok minden megváltozott, de a figyelmemet most elsősorban az ragadta []

védi a gyerekeinket

Ki védi meg a gyerekeinket?

Szülőként bármire képesek vagyunk a gyerekeinkért, különösen az oktatás frontján: petíciót fogalmazunk, tünetünk, ha kell, óvjuk őket tűzön-vízen át. De meddig tart a bátorság, megvédjük-e a gyerekeinket, ha egy konkrét személlyel (felnőttel) kerülünk szembe? Kitart-e akkor is a karakán hozzáállás vagy takaréklángra csavarjuk és beindulnak a régi reflexek: ha mi kibírtuk, túléltük régen, ő is []

túlzások nélkül

Életem anyaként: túlzások nélkül

Szülőként kevés nehezebb feladatom adódik, minthogy túlzások nélkül éljem az életemet. De a gyerekeim érdekében muszáj megpróbálnom megtalálnom az arany középutat. Sok mindent tanultam a gyerekeimtől, amiért hálás lehetek nekik, de ha csak egyetlen dolgot kellene említenem, akkor azt mondanám: köszönöm nekik, hogy nem hagyják, hogy elszaladjon velem a ló… erre vagy arra. Mire gondolok []

vissza a szabadságomat

Anya-jajj: adjátok vissza a szabadságomat!

Egy ideje azt érzem, gúzsba vagyok kötve. Szülőként. Elvárások, komplett listák arról mit (ne) mondjak, mit (ne) tegyek anyaként. Elég! Adjátok vissza a szabadságomat! Designed by Freepik Nem, nem azt a szabadságomat, amely minden GDP termelő munkát végző embert megillet, mert azt a szabadságomat akkor vesztettem el, amikor anyává váltam, de ezt nem is bánom []