A szülőség olyan, mint egy feneketlen kút. Egy sötét verem. Az ember csak dobája bele azt, amit tud a legjobb tudása, képessége szerint, de hogy mi lesz ebből a szakadtlan küzdelemből, hát azt jó ideig nem látni. De képzeld, van fény az alagút végén! Én már csak tudom.
Címke: kamaszkor
Élvezhető(?) kamaszkor
Mondjuk ki! Nem könnyű a kamaszokkal. Mondjunk velünk, szülőkkel sem. Minden és mindenki a feje tetejére áll. Borul a játéktábla. Hogy lehet ezek után az élvezhető a kamaszkor? Ha élvezetessé tesszük. Miért? Olyat lehet?
Helló, kamaszkor, helló!
Nehéz pontosan meghatározni, hogy mikor ér véget a gyerekkor. Mert egy szülőnek a gyereke mindig a gyereke marad. De a gyerekkor mégiscsak véget ér egyszer. És akkor kezdődik valami más. Helló, kamaszkor, helló!
Egy kamasz nem kamasz
Amikor Nagyfiú belépett a kamaszkorba, azt hittem, egyenként tépem ki a hajszálaimat, de közben rájöttem: egy kamasz nem kamasz. Amióta másfél kamaszt nevelek, már nem tépkedem a hajszálaimat, hullanak azok maguktól is. Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondjam, engem teljesen váratlanul ért a kamaszkor. Pedig tudtam, hogy egy nap eljön, készültem […]