Mennyire fontos mai világunkban a régmúlt története? Képesek vagyunk-e élővé tenni a digitális világban felnövekvő gyerekeinknek az elmúlt évszázadok eseményeit? Mi az hogy! A mesélő történelem mindenkihez utat talál.
hirdetés, Budapesti Történeti Múzeum
Egy korábbi posztban meséltem már arról, hogy eredeti végzettségemet tekintve történész vagyok. Nem történelem tanár, történész.
Hosszú út vezetett erre a pályára, mert akartam én minden lenni, leginkább más: geológus az Északi-tengeren, génsebész, régész (ez a vágyam részben, de csak részben teljesült az egyiptológia szak elvégzésével, mert ott lehetőséget kaptam, hogy egy hónapon át részt vegyek egy valódi ásatáson Luxortól nem messze), de végül győzött az évszázadokkal korábban élt emberek mindennapjainak megismerésének vágya és történész lettem.
És mindig is az maradok. Én hiszek abban, hogy a jelenünket és a jövőnket csak a múltunk megismerésével alakíthatjuk élhetővé, a múlt (i)gazságai tanulságok lehetnek mindenki számára. Ezt tanítom a gyerekeimnek is. Persze tudom, hogy – bár én szerelmese vagyok a történelemnek – a gyerekekhez közel hozni ezt a tudományt egyáltalán nem könnyű. Nem könnyű, de nem is lehetetlen! Nagyon sok múlik a tálaláson. És ehhez olykor túl kell lépni a hagyományos kereteken, ki kell tekinteni a dobozból, túl az iskolai tankönyveken.
Az adatokkal, évszámokkal, meghatározásokkal teletűzdelt élettelen információhalmaz nem a legjobb eszköz arra, hogy bevezessük a gyerekeket a régmúlt, letűnt világok, birodalmak történeteibe, hogy közelebb hozzuk hozzájuk az őseink mindennapjait, a gondolkodásmódjukat, a világról alkotott elképzeléseiket. Nem bizony. Léteznek ennél sokkal jobb megoldások is.
Például egy kiállítás. Egy kiállítás, amely azonban nem áll meg egy-egy adott korszak tárgyainak bemutatásánál, hanem tovább vezeti az ifjú látogatókat a fantázia birodalmába, ahol aztán a képzeletük segítségével ők is részeseivé válhatnak a történelemnek a saját történetükkel, a saját gondolataikkal.
A Budapesti Történeti Múzeum nem először vállakozik arra, hogy kitekintve a dobozból, ne a szokványos módon szólítsa meg a látogatókat, vonja be őket a történelem bűvkörébe. A kiindulási alap a Szívmelengető középkor- kályhák és kályhacsempék a középkori Magyarországon 14-16. század című kiállítás, amelynek középpontjában a kályha áll.
A kályha „feltalálása” óta (12. század) lehetővé vált, hogy a téli hideggel küszködő emberek – a királytól a parasztig – házaikban füstnélküli szobát építve, gyökeresen javíthassanak életminőségükön.
Jelenlegi tudásunk szerint az Alpok hegyei között megbúvó Svájcban alakult ki a középkor eme fontos találmánya. Ezen a hideg vidéken kezdtek el a lakosok először cserépedényeket, majd a 12‒13. században már külön erre a célra készített, korongolt ún. „kályhaszemeket” építeni a kemencék falába, megnövelve velük a fűtőfelületet, és általuk a kályha hőleadó képességét is. A praktikus újítást továbbfejlesztve később már jó hőtároló képességgel rendelkező kerámiacsempékből építették fel a kályhát, az egykori kemencék agyagtapasztása ezután már csak kötőanyagként szolgált. Az egyszerű, könnyen és olcsón kivitelezhető, kényelmet biztosító fűtőberendezés gyorsan elterjedt Németföldön, Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban, fel egészen a Baltikumig.
A kályhacsempék a régészeti ásatások legmegbecsültebb leletei közé tartoznak. Az idővel jól dacoló kerámia töredékek számos fontos lelőhely: királyi paloták, várak, kolostorok, városi lakóházak, vagy vidéki nemesi kúriák, sőt paraszti otthonok feltárásai legértékesebb tárgyainak számítanak.
A kályha nem csupán a fűtőberendezés szerepét töltötte be, hanem mintái, díszítései révén a szoba egyik, sokszor presztízs értékű dísze is lett. A kályhacsempéken ábrázolt képek, motívumok a geometrikus mintáktól kezdve a figurális jelenetekig sokféle képi ábrázolást jelenítettek meg az adott kor stílusához, divatjához igazodva.
A BTM kiállítása ezt a változatos világot mutatja be átfogó jelleggel, a történeti Magyarország területére koncentrálva, de távolabbi párhuzamokat is megidézve. A tárlaton a látogatók megismerkedhetnek a magyar királyi udvar kályháival, a kályhák készítésének „titkaival” és történetével, valamint a csempéken megelevenedő ábrázolásokkal, melyeken a bibliai, mitológiai, népmesei és világi személyek, s történeteik jelenítődnek meg.
A középkori ember fagyos napjait otthonos meleggel megtöltő kályhák mellett festményeket, ősnyomtatványt, grafikát és egyéb tárgyat is megtekinthetnek a látogatók.
További információk: ITT.
A történet azonban nem ér itt véget. Hogyan is érhetne, hiszen a mesélő történelem valójában bennünk él.
A múzeum a kiállítás anyagához kapcsolódóan mese- és novellaíró pályázatot hirdet 9-13 és 14-18 éves fiataloknak. Engedd szabadon a fantáziád, adj utat a szavaknak és írd meg, meséld el mi jut eszedbe a kályhacsempéken megjelenő struccról, a libáknak prédikáló rókáról, a sellőről vagy éppen a jó öreg tűzokádó sárkányról. Jó tett helyében jót várj! A zsűr által legjobbnak ítélt pályamunkákat nem mindennapi nyereményekkel díjazzák (Da Vinci Kids alkalmazás előfizetés, Da Vinci Pizsamaparti jegyek, társasjátékok, online megjelenési lehetőség, ajándékkönyvek, múzeumi belépőjegyek stb.).
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!