Mesélni jó. De még ennél is jobb saját meséket kitalálni, saját kútfőből mesélni. Csak éppen nem könnyű. De ha van hozzá szakszerű segítség – egy meseatlasz – akkor a fantáziának semmi nem szabhat határt.
hirdetés, Naphegy Kiadó
Borzasztó mesélő vagyok. Na nem azért, mert nem lennék hajlandó mesélni. Épp ellenkezőleg. Rengeteget mesélek a gyerekeimnek mind a mai napig, pedig már csak egy legény van talpon a gáton, akarom mondani csak egy olyan gyerekem van, aki nem tud olvasni magától. Az ok sokkal prózaibb.
Arról van szó, hogy én mesélés közben nem tudok színészkedni, nem tudom elváltoztatni a hangomat a szereplők karakterének megfelelően, de talán ami még rosszabb, nem tudok fejből mesélni. Nem megy. Egyszerűen leblokkolok, ha nekem kell valami történetet kitalálnom. Nem jutok szóhoz. Ez elég viccesen hangozhat a számból, mert közben meg határtalan közléskényszerem van. Írásban. Ott nem tudok kifogyni a sztorikból és igazából az élő beszéd sem okoz problémát – sőt egyesek szerint túlságosan is sokat jártatom a számat -, de ha mesélésről van szó, akkor foggal-körömmel ragaszkodom a leírt történetekhez, a könyvekhez, mert mankó nélkül elveszett ember vagyok.
A gyerekeim viszont, mint a legtöbb gyerek, szeretik a saját meséket. Tudod, amiket a szülők találnak ki. Amelyek az aktuális hangulatuk szerint változnak, hol viccesen végződnek, hol inkább szomorkásan, amelyekben bármikor felbukkanhat egy-egy új szereplő, vagy éppenséggel eltűnhet valaki. És ha még csak erről lenne szó… De miközben saját mesére, változatosságra vágynak, közben meg ragaszkodnak bizonyos keretekhez, mert az biztonságot jelent számukra. Szeretik, ha van egy biztos alap, amit ismernek, de szeretik, ha a tartalom időről-időre megújul, ha az ismerős érzés mellé társul valami újdonság.
Ujjé! Ez aztán a kihívás. Főleg nekem.
Ebben az állapotomban kaptam kézhez a Naphegy Kiadó egyik legújabb kiadványát, a Meseatlaszt, amely első ránézére nem több, mint egy mesekönyv, abból is a klasszikus fajta, tekintve a benne szereplő történeteket. De ha jobban megnézzük a Claudia Bordin által illusztrált könyvet, hamar rájövünk, hogy ez bizony nemcsak egy mesekönyv, hanem egy kútfő. Egy kútfő a saját mesék világába. Amelyek egyszerre lehetnek ismerősek és újszerűek. Nem kell hozzá más, csak néhány térkép. Vagy idegen szóval atlasz. Meseatlasz.
Az igényes kivitelű könyv – amely nyolc klasszikus mese rövidített változatát tartalmazza az Óz, a nagy varázslótól a Pinokkióig – igazi különlegessége, hogy a mesék után egy-egy kétoldalas mesetérkép következik, amely bemutatja a történet helyszíneit és szereplőit és ezzel lehetőséget nyújt a mese útjainak hagyományos bejárására, ugyanakkkor a részletgazdag és kifinomult illusztrációk a történetek újragondolására is buzdítanak. Inspirációt adnak a szabad mesélésére, miközben megőrzik a gyerekek számára fontos, biztonságot nyújtó kereteket.
A Meseatlasz egyszerre hagyományos mesekönyv, kreatív böngésző és inspirációforrás ihlettel küszködő szülőknek saját mesék kitalálásához. Ez a többszörös funkcionalitás már önmagában véve páratlan könyvvé teszi a Meseatlaszt, de a teljességet mégis Claudia Bordin gyönyörű, a színek végtelen sok árnyalatát felvonultató, finom vonású grafikai munkájával éri el a kiadvány.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!