Soha nem egyszerű meghatározni ki is vagyok én valójában?! Gyerekként pláne nem… Nem megy szóban? Rajzold le, színezd ki, gubancold ki magadból!
Édesanyaként az ember mindig a legjobbat szeretné adni a gyerekének. Ezért aztán minden tőle telhetőt megtesz és igencsak rémisztő tud lenni, amikor rájön, hogy van, amit nem tud megoldani… egyedül, amihez segítség kell… külső segítség. Nekem háromszor is kijutott a jóból: Nagyfiú, Középső és Négyes is alaposan feladta a leckét. Másnak lenni nehéz. Elfogadni, hogy legféltettebb kincsed más, mint a többi, még annál is nehezebb. Felismerni, hogy a probléma megoldásához te önmagadban kevés vagy és külső segítségre szorulsz, na, az mindent überelni tud.
Tapasztalatlan, kezdő szülőként – Nagyfiú esetében – még szégyelltem magam, hogy hiba csúszott a gépezetbe, a tökéletesnek képzelt élet mégsem az, vannak benne akadályok és problémák, amelyeket én nem tudok megoldani. Sokáig és sokfelé keresgéltem, amíg ráleltem a számunkra jó megoldásra. Középső esetében már szó sem volt szégyenérzetről, időhúzásról, tudtam, hogy hova és kihez kell fordulnom, de azért közben tovább kerestem és kutattam olyan megoldások után, amellyekkel otthon is tudok segíteni a gyerekemen. Mert a heti egyszeri fejlesztés bár nagyon sokat segített, de még többet adott, hogy otthon is megfelelő, szakszerű segédeszközökkel tettem hozzá azt, amit én tudtam nyújtani ebben a helyzetben.
Négyes is más… nagyon más. Másképp jár az agya, másképp tekint a világra, sokat fantáziál, még többet beszél, de az emberi kapcsolatai még nagyon kuszák, nehezen tudja meghatározni önmagát és ebből kifolyólag a helyét a társai között. Bikkfa kemény fej, erős akarat, bizonytalanság a leghétköznapibbnak tűnő cselekedetekben – ennél jobb robbanóelegyet nehéz lenne kitalálni. A pszichológusi segítség elengedhetetlen, de a bizalmatlansága miatt egyelőre nem látszik rés a pajzson. Bennem bízik, rám hallgat… hogyan segíthetnék én neki a magam egyszerű, a tudományosságnak még a látszatával sem rendelkező eszközeimmel?
Elakadtam. Aztán ráakadtam egy könyvre, ami nem is igazán könyv, hanem egy színező, egy füzet, ami Négyesről szól, arról, ahogyan ő látja a világot. A Csimota Kiadó Nézd, ez én vagyok! című kiadványát mintha csak nekünk, Négyesnek és nekem találták volna ki.
„A fák mélyre fúrják saját földjükbe gyökereiket, de lombjukat a közös ég felé emelik, ugyanabba a szélbe. Az emberiség egy, sokféle ember van, de mind: ember. Az ismeretlent távolinak és ijesztőnek érezzük, de a távolság a megismeréssel leküzdhető. Te is akkor lehetsz igazán az, aki vagy, ha megismered és elfogadod a másik embert. Erre tanít meg ez a könyv – akár szülő vagy, akár kisgyerek.”
Vekerdy Tamás
A Győri Bori és Szamarasz Vera Zoé által írt önismereti foglalkoztató, amelyhez Dániel András kanyarított zseniális illusztrációkat, attól egyedi, hogy a tulajdonosa saját magát rajzolja meg benne, a saját rajzaival, alkotásaival tölti meg a lapokat úgy, ahogy ő látja a társait, a családját, a világot, így mutatva meg mindenkinek és persze önmagának: “Nézd, ez én vagyok!”.
Kiadó: Csimota Könyvkiadó
Méret: 240×280 mm
Oldalszám: 90 oldal
Kötészet: ragasztókötés, puhatábla
ISBN: 978-615-5649-06-6
Megjelenés: 2016 tél
Fogyasztói ár: 2690 Ft