Járvány idején – (párna)csata.
– Majd szólok, amikor fuss.
– …
– Most! Indulj!
– Kapd el! Álld el az útját!
– Ide dobd!
– Dobom.
– Magasabbra!
– Érd el! Ne hagyd magad!
– Várj, majd én elállom az útját, te meg kerülj balra!
– …
– Nem arra balra, a másik balra!
– Ez az!
– Á, ez fájt!
– Ne sírj! Katonadolog. Inkább menj vissza a jobb szélre!
– Figyelj, dobom!
– Ne már, elkapta! Persze, mert sokkal magasabb.
– Add vissza!
– Nem adom!
– Visszaszerezzük, ne pityeregj!
– Megvan!
– Hurrá!
– Ugye, megmondtam?!
…
Mondatok körfogásban. Újra és újra. Előről hátra, hátulról előre. Ismétlődés.
Ordibálás. Kiabálás. Sikongatás. Visítás. Három percig bírom. Tovább nem. Bemenekülök a hálószobába, magamra csukom az ajtót. Nekem ez sok. Én csendet akarok. Férj kint marad. Dolgozik. Hogy tud dolgozni ekkora hangzavarban?! Ő képes rá. Én nem. Létezni sem.
De a bezárt szobában sem bírom tíz percnél tovább. Kilépek az ajtón.
– Hova mész? Mit akarsz csinálni?
– Rájuk szólok.
– Bolond vagy?!
– Nem bírom ezt a zajt!
– Azt én sem. De nézd!
Mit nézzek? Hogyan ölik egymást? Hogy kiabálnak egymással? Hogy löki fel az egyik a másikat? Mi a fenét nézzek ezen? Mindennapos jelenet. Mindennapos jelenet, ahogy konfrontálódnak egymással. Most ez utálja azt, két perc múlva az utálja ezt. Veszekednek. Sokat. Hülye vagy! Nem! Te vagy hülye! Minek szólsz bele?! Nem tudsz teeee semmit! Minden nap ugyanazok a körök. Néha van egy kis szünet, az maga a mennyország, de utána visszaáll minden. Valóságos hadszíntér az öt gyerek érzelmi élete. Árkokkal, szélesebbel, keskenyebbel, néha kerül rá palló, de azért ott vannak azok az árkok. Néha betemetődnek, de csak azért, hogy másnap mélyebbek legyenek. És ez karantén idején csak fokozódik. Kicsi a hely. Sokan vagyunk. Sokak vagyunk egymásnak. Nincs más inger, ami elvezethetné a feszültséget.
– Szóval mit nézzek? Ugyanaz, mint mindig.
– Nem. Most ez más. Ne a hangokra figyelj. Nézd egy kicsit őket!
Érintések. Pacsi. Ölelés. Öröm. Nevetés. Összeölelkezés. Felveszi az ölébe. Megforgatja. Pörgés. Kacagás. Egymásnak feszülés játékból. Összebeszélés. Együtt mozgás. Kacsintások. Pillantások. Biztatás. Dícséret. Büszkeség. Kicsi a naggyal. Nagy a kicsivel. Összetartozás. Önfeledtség. Gyerekkor.
Igazi gyerekkor. Igazi gyerekek.
Testvérek.
Együtt.
Harmóniában. Szeretetben. Járvány idején.
#maradjotthon
Ha lemaradtál volna, a tizenhatodik nap történetét ITT olvashatod el. A teljes sorozatot pedig itt: járványnapló.
Mindent elmesélek. Töviről-hegyire. Napról napra. Ahogy én látom. A magaslatokat, a mélypontokat a kacagásokat, a könnyeket. A reggelt, a delet, az estét. Mindent, ami belefér. Mert persze lesz, ami nem fér bele. Érdekel? Kövesd a blogon a Nagycsalád járvány idején – napló a valóságról az ötödiken menüpontot (Kattints a középső képre a blog felső sávjában!).
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!