Járvány idején – burleszkfilm az életünk.

 

Jó ideje gondolkozom már azon, hogy vajon mennyire gáz az, hogy már a negyedik napon (tudom, megtévesztő a cím, mert volt nulladik nap is, szóval valójában ez már a negyedik nap, a napló negyedik napja… de csak azért csináltam, hogy teszteljem, figyelsz-e rendesen?!) azt érzem, hogy mindjártmegőrülök?!

Imádom Bridget Jones-t! Lehet, hogy ezzel a bejelentéssel most sokaknál elástam magamat, de ez van. Imádom Bridget Jones-t. Érzem benne azt az őrültséget, ami bennem is megvan… öt gyerekem van, emlékszel, mi ez, ha nem őrültség?; néha pont annyira nem érdekli a világ, amennyire engem és néha pont annyira naiv, mint én. Jó, persze, vannak különbségek is. Nekem például soha nem udvarolt Hugh Grant, pláne nem Colin Firth. Én mondjuk az utóbbit bánom jobban. De ettől függetlenül sok bennünk a hasonlóság.

Például most én is naplót írok.

De igazából most nem erről akartam értekezni. Bár továbbra is imádom Bridget Jones-t! Ja, ezt mondtam már.

Hanem arról, hogy

mindjártmegőrülök!

Reggel nyolckor anyatigrisként tépem fel a kamaszaim szobáját, hogy úristen!, elaludtatok, háromnegyed nyolckor kezdődött az online tanítás! Az online tanítás első napja. Nyugi, édesanya, háromnegyed kilenckor kezdődik. Most komoly, hogy ezért felébresztettél?!

Basszus. Akkor kinek kezdődik háromnegyed nyolckor?

Á, megvan. Középsőnek. A próbaüzemű történelem órája. A pun háborúkkal. Amit most befejezünk, ha törik, ha szakad.

Kivéve, ha közben Négyesnek  nem kéne kiderítenem, hogy hívták Kinizsi Pál lovát. Állítólag benne van a könyvben. De én nem olvastam. És úgy tűnik, ő sem. De majd most fogja. És én is. De így Hannibál kicsit lekerül a térképről. De csak addig, amíg Nagylány meg nem jelenik a matek házijával és rá nem bök az első függvényre, hogy az mi. Mert akkor már inkább Hannibál és az elefántok, akik a végén mind megdöglöttek. Ha azon múlna, én el is ásnám őket a fagyos Alpok fagyos földjébe, csak a függvényekkel ne kelljen foglalkoznom.

Kettős húzott R betű-kis nyilacska-kettős húzott R betű.

Hannibál! Lezongorázom a zámai csatát oda és vissza akármilyen hangszerelésben. Komolyan.

Ezt már Nagylány sem bírja. Balra el. Kettős húzott R betűvel és kis nyilacskával együtt.

Megkönnyebbülés.

De közben megjelenik Férj. Megkönnyebbülés sztornó. Elmegyek – jelenti be. Hogy mi van? Itt akarsz hagyni öt gyerekkel, a punokkal, a döglött elefántokkal és Kinizsi Pállal?! Meg a függvényekkel – kiáltja le Nagylány a szobájából.

– Az előbb szóltak a suliból, hogy kapunk két tabletet Négyesnek és Középsőnek. Elhozom.

– Kapunktabletetkapunktabletetkapunktabletet!

– És mi ez a hacuka rajtad?

– Biciklivel megyek.

– A Sas-hegyre?

– Oda.

– Vissza is jössz?

– Azt még meglátjuk.

 

Mit szépítsem? Káosz van. Kezdem megszokni. De mindig van egy biztos pont. Hogy folyamatosan pittyeg a telefonom. Jelentkezzek be-töltsem fel-töröljem ki-fényképezzem be-módosítsak jelszót-nem enged be-nem enged ki-váltsak platformot-új házi feladat érkezett-régi házi feladat sztornó-felülbíráltam a házi feladatot-bannoltak-feloldottak-nem látnak-túl sokat látnak-nem hallanak-miért hallanak…

Két pittyegés között eszmélés: Nagylány ma 14 éves. Hú. Torta kell! Honnan lesz? Honnan lesz, honnan lesz?! Csinálok! Két pittyegés között.

Milyen torta legyen? Csokis-tejszínes! Szuper választás. Csak a csoki és a tejszínhab hiányzik. Naná! De megoldjuk. Megoldom. Amíg Hannibál öngyilkos lesz, lemegyek a boltba.

Visszajöttem. Tortára fel! Tortára fel? Harcra fel! Megjött Kinizsi! A lova is! De még mindig nem tudjuk a nevét.

Pittyegés.

Menjek be a tanterembe? De hát nem lehet gyülekezni, emberek közé menni! Ja, virtuálisan. De melyikbe? Van itt vagy tíz! Úristen, itt beszélnek! Hallom, amit mások beszélnek. És közben írnak is. Nekem is. Erre most válaszolnom kell? Letiltottak. Túl sokszor jelentkeztem be. Persze! Mert úgy láttam, hogy egyszer sem sikerült. Közben meg kiderült, hogy már vagy öt én lébecol a tanteremben. És foglalom a helyet. Sok vagyok. Őszintén? Még soha nem volt belőlem ennyi. Most sem volt sokáig. Pedig mekkora buli lenne, ha lenne belőlem még négy alterego.

Főleg most. Nem lenne káosz. Ilyen nem. Másmilyen.

– Mi lesz az ebéd?

– Ebéd?

– Ebéd!

– Ó, ebéd!

– …

– Torta!

Paprikás krumpli lett. Nyolc pittyegés között. A gyerekek szerint jobb lett volna a torta. Várjátok ki a végét! Majd az lesz vacsorára. Mármint torta. Meg a maradék paprikás krumpli.

És az ajándék? Van. Már három hete megvettem. Huh. Csomagolás nincs. Csak karácsonyi. Boldog születésnapot! És boldog karácsonyt! Gyertya-torta-ajándék. Örömkönnyek. Azt hiszem. Én meg majd később elzokogom, hogy nem ilyen tizennegyedik születésnapot szántam Nagylánynak.

Krumpli elfogyott. Torta elfogyott. Szusz elfogyott. De hová tűnt Damon Hill hogy hívják Kinizsi Pál lovát?

#maradjotthon

 

Ha lemaradtál volna, a második nap történetét ITT olvashatod el.

Mindent elmesélek. Töviről-hegyire. Napról napra. Ahogy én látom. A magaslatokat, a mélypontokat a kacagásokat, a könnyeket. A reggelt, a delet, az estét. Mindent, ami belefér. Mert persze lesz, ami nem fér bele. Érdekel? Kövesd a blogon a Nagycsalád járvány idején – napló a valóságról az ötödiken menüpontot (Kattints a középső képre a blog felső sávjában!).

Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!

Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!