A “Hova utazzunk nyaralni?” kérdés eldöntése nagycsaládilag szinte kivitelezhetetlen, de azért próbálkozni lehet.
Akik ismernek, következetes szülőnek tartanak, aki mindig tudja, mi mennyi és honnan hova. Nos, én inkább konzervatívnak nevezném magam, a gyerekeim meg leginkább fafejűnek mondanának, ha hagynám.
A fentebb körülírt tulajdonságom nagyon is jól jön a közös családi nyaralások kitalálásánál, megszervezésénél, mert nem nagyon hagyom magam eltéríteni a kitűzött céltól és addig keresek az interneten, bújom a turizmussal foglalkozó oldalakat, amíg meg nem találom az ideális vendéglátót. Miért vendéglátót keresek és nem helyszínt? Mert ez utóbbi számunkra a legkevésbé fontos: egyrészt programot, elfoglaltságot bárhol lehet találni, csak keresni kell, illetve öt gyerek mellé nem is mindig kell program, csinálnak ők maguknak – mondjuk a rögtönzött cirkuszi jelenetekről szívesen lemondanánk – és nekünk is (őszintén szólva néha kevesebb is elég lenne).
Bár általában már az adott év márciusában – néha még korábban – körvonalazódik, hova is fogunk menni pihenni, a döntés meghozatala előtt mindig kikérem a gyerekek véleményét is. Nem, Férjét nem, mert neki mindegy, csak én jól érezzem magam, mert attól az egész családnak könnyebb és jobb… Meg kell hagyni, van tapasztalata.
Általában három-négy lehetőséget tárok a család elé (ha sikerül ennyit felkutatni, mert azért nincs könnyű dolgom az elvárásaink alapján: teljes ellátás, rugalmas étkezések, megfelelő alapterületű és beosztású szállás és azért még megfizethető is legyen), ami persze eleve elvetélt dolog, mert tuti, hogy mindegyik mást akar, és véletlenül sem ugyanaz a szálláshely tetszik nekik a legjobban. Nagyfiú a vizes kalandokért van oda, Nagylány azt szereti, ha a bérelt ház szép és rendezett, Középsőt a négylábúak, Négyest pedig a focipályának is beillő kert vonzza, Legkisebbet pedig a gusztusos ételfotók… Ember legyen a talpán, aki ilyen körülmények között meghozza a végső döntést…
Miután némi csoki alapú megvesztegetéssel két-három nap alatt sikerül a felére redukálni a lehetséges jelöltek tömegét (!), levelek garmadáját zúdítom a szállásadókra, hogy a versenyszférában alkalmazott módszerekkel kifürkésszem a gyenge pontjukat és végül a legerősebb ajánlat győzzön. Rém komolyan tudom venni magam ebben a szerepkörömben, mert itt a lét a tét: tizenegy nap izgalmas kaland öt gyerekkel, amire egy éven át készülünk és ebben semmi nem akadályozhat meg.
És ez még csak a kezdet…, mert még útra se keltünk. Amikor ez is megtörténik végre, akkor pedig pont olyanok vagyunk és úgy viselkedünk, mint ahogy azt Szalma Edit megrajzolta, Csapody Kinga pedig megírta az Irány a Balaton! című könyvben, amely a KidsOasis gondozásában, a Manó Könyveknél jelent meg.
A nagycsaládi nyaralás minden jellemzőjét kiválóan összefoglaló kiadvány első kötetében a bájos, kissé szeleburdi család, Tilda (anya), Tódor (apa), Zsuzska, Teó, Rozi (gyerekek), Tóbiás (kutya), és Nasi (macska) – ha úgy vesszük még a létszám is stimmel, csak az összetétel hibádzik kicsit – a Balaton régióba látogat. Kalandjaikat olvasva mi is bebarangolhatjuk a déli és az északi partot, egy csomó ötletet merítve, hogy miket lehet felfedezni, megmászni, megnézni és kipróbálni. A könyv utolsó lapjain pontokba szedve megtaláljuk a legjobb, legizgalmasabb, legérdekesebb látványosságokat, programokat, amelyeket akár három gyerekkel – sőt öttel is! – bátran kipróbálhatunk, nem fogunk csalódni.
Kalandra fel, irány előre… vagyis a Balaton!