Könyvet venni a legkisebbeknek nem egyszerű: a szöveg még nem feltétlenül ér el hozzájuk, a vékony, színes lapok viszont kiválóan alkalmasak arra, hogy jól összegyűrjék, megtépkedjék, megkóstolják őket. Nekik találták ki a böngésző könyveket.
Könyvet olvasni jó! Ez tagadhatatlan tény. A színes, képes könyvek pedig már a legkisebbek érdeklődését is felkeltik – kiét így, kiét úgy. Van, aki képes már egész kicsi korától vigyázni a könyvekre, és van, aki falja őket, szó szerint.
Öt gyerek mellett – álszerénység nélkül állíthatom – van némi tapasztalatom a gyerekek könyvolvasási szokásait illetően. Nagyfiú és Négyes az óvatosan lapozó, minden oldalt figyelmesen átböngésző gyerekek táborába tartozott, a többiek, nos, ők inkább a felületes olvasók közösségét erősítették 3 éves koruk előtt és az általam elfogadhatónál gyakrabban emelték ki a lapokat a helyükről – értsd: erőszakkal kitépték -, mert az épp valami oknál fogva nem tetszett nekik, vagy épp ellenkezőleg, túlságosan is beleszerettek a képen látottakba és szerették volna magukkal vinni örök emlékbe, mondjuk a játszószőnyeg másik sarkáig.
Legkisebb kétéves kora körül kapott rá a könyvekre. Már korábban is tett kísérleteket a megismerésükre: félóránként rámolta le a hálószobánkban lévő polcokról az olvasnivalókat, de ez még nem volt az igazi közeledés. Később egyre gyakrabban mutogatott a Középsővel közös szobájukban lévő könyvek felé és magyarázott lelkesen valamit kusza babanyelven, élénken gesztikulálva.
Gondolkodtam, hogy mit is adhatnék a kezébe, ami nem szenved maradandó károkat az első percekben (mert sajnos hamar rá kellett jönnünk a hálószobai attrakciókból, hogy ő is a tépkedős műfaj rajongója), de kielégíti mérhetetlen kíváncsiságát. Miközben a polcokon sorakozó példányokat szemrevételeztem, eszembe jutott a böngésző sorozat. Az első példányokat még Nagyfiú kapta, de minden gyerekünk élvezettel forgatta őket, sőt mint kiderült, ez az érzés máig nem múlt el, alig bírtam lebeszélni a nagyokat, hogy ne kapkodják már ki Legkisebb kezéből a könyveket.
Miért pont böngésző?
A böngésző könyvek minden szempontból ideálisak a 2-5 éves korosztály számára: keménylaposak, de legalábbis tartósabb papírból készülnek, mint egy átlagos könyv, 12-16 oldalasak, összefüggő szöveg nincs bennük (csak szavak vagy nagyon rövid mondatok – ezek is inkább a felnőtteknek szolgálnak inspirációként a mesélés beindításához vagy támpontként, ha nem ismernék fel például, milyen munkagépet is látnak a képen), cserébe rengeteg színes, részletgazdag kép kalauzolja a csemetéket keresztül-kasul a világon.
A képnézegetés mellett a böngésző könyvek kiválóan alkalmasak a gyerekek fejlesztésére különböző, egyszerű játékok révén:
- keressünk azonos színű tárgyakat/járműveket
- mutassunk rá az állatokra, járművekre, utánozzuk a hangjukat
- keressünk ellentétpárokat (kutya-macska, gyerek-felnőtt, kicsi-nagy)
- gyakorolhatjuk a jobbra/balra irányokat (ki hova néz, melyik jármű merre megy stb.)
Négy fiú mellett nálunk tematikában természtesen a járműves kiadványok állnak a toplista élén. És mivel Legkisebb is fiú, ezért aztán talán nem meglepő, hogy amikor megláttam a Kolibri Kiadó legújabb kiadványát, azonnal kicsúszott a számon: nekünk ez KELL! A lelkesedésem nem volt előzmény nélkül való, mert az Anne-Sophie Baumman és Didier Balicevic szerzőpáros nevével fémjelzett, Izgő-mozgó nagyváros című kiadvány testvére (Forgó-mozgó járműveim és további csodás gépek) már évek óta a gyerekkönyvtárunk oszlopos tagja, amelyet a gyerekeim szó szerint rongyosra néztek, forgattak. (A sorozat harmadik tagja: Sürgés-forgás az építkezésen.)
A keményfedeles, nagyalakú könyv tökéletes kialakítású. Bár kézben térbeli kiterjedése miatt nem igazán tartható, de talán ez nem is baj, mert egy ilyen könyvet sokkal jobb a szőnyegen heverészve nézegetni, ahol átlátható minden apró részlete. Az Izgő-mozgó nagyváros tele van forgatható, kihajtható fülekkel, mozgatható és csúsztatható részekkel, amelyek bepillantást engednek egy igazi, sürgő város életébe, bekukkanthatunk egy bevásárolóközpontba, ahol kipróbálhatjuk a liftet, megnézhetjük, mit vásárolhatunk a különböző boltokban, bepillanthatunk a tűzoltók, orvosok hétköznapjaiba, megismerkedhetünk a közlekedés alapszabályaival, parkban sétálhatunk, megnézhetjük, mit jelent az évszakok változása a természetben. Megismerkedhetünk a közművek működésével és megnézhetjük, kik dolgoznak egy irodaházban.
Az igazi csoda azonban a könyv végén várja a lelkes böngészőket. A könyvből kiemelkedő három dimenziós illusztráció segítségével a kicsik átélhetik azt, milyen, amikor egy város átalakul, új épületek emelkednek, mások eltűnnek vagy új szerepben tűnnek fel.
Tom Schamp: Mindenre képes szótár című könyvében minden tevékenység, jelenség, élőlény, tárgy megtalálható, ami körülvesz bennünket… ami meg nem, az talán nem is létezik.
Amikor kezembe fogtam ezt a kiadványt, ismerősnek tűnt a grafikája és nem csak nekem. Legkisebb örömmel kiáltott fel, amikor felfedezte, hogy a főszereplője az az Ottó (egy macska – a szerk.), akit már két korábbi böngészőből is ismert. Míg azokban Ottó egyedül, illetve az édesapjával járja keresztül-kasul a világot, itt megjelenik az édesanyja is és a többi szereplő is nevesítve van, mint például Edit és Hilda a két shopping királynő flamingó vagy Bob Delidzsáni a langaléta zsiráf vagy Dr. Vakond, aki a barátainak csak Kond.
A könyv huszonhét fejezetből áll: lapjain tematikus csoportokban jelennek meg az otthoni és kerti kellékek, a szárazföldi és vízi állatok, az egzotikus növények, ételek és italok, öltözékek, évszakok, sportok és művészetek – csak győzzünk mindent megtalálni! A könyv borítójának belső oldalán a világ országainak zászlajai között böngészhetünk az adott országra legjellemzőbb épületek, tárgyak, ételek társaságában.
A Mindenre képes szótár kinézetre annyiban különbözik a többi hasonló kiadványtól, hogy terjedelmesebb, nevezetesen 61 oldalas és a lapjai se nem kemények, se nem vékonyak. És még valamiben: ez a böngésző tényleg mindenre képes, arra is, hogy játszva tanítson.