Nincs nagycsalád keveredés, kavarodás nélkül. És ez alól a konyha sem kivétel. Szerencsére. Mert így jut időm másra is. A kevert-kavart sütemények közül az olajos, kefíres meggyes sütemény a nyári időszak nagy kedvence lehet puha, szaftos tésztájával, savanykás töltelékével.
Vallomás jön. Hetek óta nem sütöttem. Vagyis nem sütöttem újdonságot. A karantén időszaka teljesen lemerített. Minden egyes nap főztem. Az étkezés központi kérdéssé vált a hétköznapokban, a gyerekek állandóan a konyhában sürgőlödtek, folyamatosan a hűtőt nyitogatták és mivel sokan vannak, végeláthatatlanná vált ez a folyamat. Valaki mindig ételt keresett.
Olyan szinten elegem lett a konyhai tevékenységekből, hogy az ebéd, illetve vacsora utána finomságokat inkább külső beszerzés útján biztosítottam ebben az időszakban a családom számára. És meglepő módon elfogadták és egész megértőek voltak a döntésemet illetően. Mondjuk ehhez hozzájárult, hogy az elérhető legjobb helyekről igyekeztem beszerezni a beszereznivalókat. Szóval, nem lehetett panaszuk a felhozatalra.
Ahogy enyhült a nyomás, a gyerekek pedig szépen lassan visszatértek a közintézményekbe, én pedig végre levegőhöz jutottam, úgy tért vissza lassacskán a kedvem a hobbisütéshez, a kísérletezéshez, az örömfőzéshez. Mert ami a koronavírus-járvány alatt volt, abban minden volt, csak öröm nem. Az inkább munka volt a javából. Amiben főleg a rutin vitte a fakanalat. De már látszik a fény alagút végén.
Az első alkalom a nagy kihagyás után, amikor végre nem bolti süteményt rendeltünk, Négyes névnapja volt. Megkérdeztem tőle, hogy mire vágyik úgy igazán, mit szeretne ünnepeltként az asztalon látni. És meglepetésemre – na meg nagy megkönnyebbülésemre – nem tortát rendelt, hanem valami könnyű, meggyes finomságot. “Olyat, amilyet régen is csináltál, tudod”- mondta.
Nem, egyáltalán nem tudtam, hogy mire gondol. De aztán alaposabban kikérdeztem és kiderült, hogy a lehető legegyszerűbb meggyes piskóta járt az eszében, amihez csak úgy összekavarjuk a nyers tésztát, majd pedig belehajigáljuk a gyümölcsöt és harminc perc múlva már kész is a csoda!
Ez tényleg a világ legegyszerűbb sütije. De igazán jót csinálni belőle nem is olyan egyszerű. Mert vagy leszállnak a meggyek az aljára és az milyen már, vagy nem, de akkor meg a tetején maradnak és nem hogy szaftos nem lesz a tésztája, de leginkább egy aszott szivacshoz hasonlít. Ami viszont aszottan is kirúgja magát akármilyen helyzetből. Aszott és ruganyos. Csak ez egy sütinél nem olyan jó párosítás. Ugye?
És akkor eszembe jutott, hogy kísérleteztem én már ilyen desszerttel, csak akkor szilva volt a töltelék. Megnéztem a receptet, de valahogy meggyel nem tudtam elképzelni, hiányzott belőle még valami. És akkor beugrott. Van ennek egy kefíres-olajos változata is valahol a családi almáriumban. Már csak fel kellett kutatnom. Fél óra múlva pedig bezsebelni a dícséreteket.
Olajos, kefíres meggyes piskóta
- 3 db tojás szétválasztva
- 1 kis pohár kefír
- 2 kefíres pohár cukor
- 3 kefírese pohár liszt
- 1 kefíres pohár olaj
- 1 csomag sütőpor
- 45 dkg magozott meggy (lehet mirelit is)
- A tojások fehérjét verjük kemény habbá.
- Az összes többi hozzávalót keverjük össze, kivéve a meggyet.
- Adjuk a masszához a felvert tojáshabot és óvatos mozdulatokkal keverjük össze.
- Vajazzunk ki egy közepes méretű tepsit és öntsük bele a nyers tésztát.
- Szórjuk meg a tetejét a magozott meggyel.
- Melegítsük elő a sütőt 180 Celsius fokra és süssük készre a süteményünket kb. 30-35 perc alatt.
- Hagyjuk kicsit kihúlni, majd szórjuk meg porcukorral. (Ez a lépés opcionális.)
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a Facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!