Vannak ételek, amelyek egy nagycsaládban nem túl praktikusak. Például a gombócok. Mert sokáig tart begyúrni őket, meg kifőzni sem két perc öt-hat tucat gombócot. A sült túrógombóc azonban remek alternatíva erre a problémára.
Nálunk kevés nemszeretem étel van. Nem nagyon hagyok lehetőséget a válogatásra. Nyilvánvalóan törekszem arra, hogy olyat főzzek, ami mindenkinek a kedvére van, de azért nem mindig tudok. Mert valaki mindig bele tud(na) kötni abba, ami épp az asztalra kerül. Ennyi embernél kikerülhetetlen, hogy bizony olyan étek is az asztalra kerül, amelyet valaki nem annyira szeret.
Ez van.
Egy nagycsalád így működik. De egész jól működik. A gyerekek elfogadták ezt a rendszert és mindig tudják, hogy általában borúra derű jön. Ha ma nem a te kedvenced van, akkor holnap azért számíthatsz rá, hogy olyan étel lesz, ami másnak szúrja a szemét. Demokrácia az nincs, mert akkor mindig tésztát ennénk, inkább egészséges egyensúlyra próbálok törekedni.
Szóval a közösen utált sárgaborsón kívül nem sok nemszeretem étel van. De vannak olyan alapanyagok, amelyeket csak bizonyos formában hajlandók megenni a gyerekeim. Ilyen például a túró. Nem szeretik. Még sütemény formájában sem igazán. Nem menő a túrótorta, a túrós rétes, a túrós lepény. Én sem értem.
Igazából, ha jobban utánagondolok, három formában hajlandók megenni a túrót: Túró Rudi, túrós galuska (ki édesen, ki sósan) és túrógombóc.
Ho-ho-hó! Mit panaszodok? Alapjában véve elégedett lehetnék azzal, hogy legalább így megeszik. Sőt, az igazság az, hogy ebben a három formában nemcsak hogy megeszik a túrót, de egyenesen rajonganak érte. Igen ám, de készítettél már hét emberre megfelelő mennyiségű Túró Rudit? Vagy készítettél elegendő mennyiségű túrógombócot? Hm. Ugye?
Bármennyire is szeretem én is a túrógombócot, a hideg kiráz, ha azzal jönnek, hogy ma úgy ennének egy kis túrógombócot. Mert legyártani, kifőzni, pirított zsemlemorzsába hempergetni hetven-nyolcvan darab gombócot… na, az nem kevés meló. És öt perc alatt végeznek a teljes adaggal és aztán néznek. Naaaagy kutyaszemekkel. Hogy hol a többi?!
Régóta morfondírozom azon, vajon lehet-e egyszerűbben is túrógombócot csinálni, ami hasonlít a zsemlemorzsába hempergetett változathoz, de nincs vele ekkora és ennyi meló? És azt kell, hogy mondjam, igen, lehet! Igaz, egy kicsit más, mint amit eddig megszoktunk, de sok részletében nagyon is hasonló. Hogy mire gondolok? A sütőben sült változatra, amelyet először a Rupáner konyha oldalán láttam.
A gombócok alapanyagát tekintve egészen olyan, mint a hagyományos változat. Kivéve egy dolgot. A morzsát…, mert az bizony hiányzik róla. Helyette van egy elképesztően pikáns citromos-tejfölös szósz, amely azonban remek kiegészítője a piteformában üldögélő pillekönnyű gombócoknak.
Sütőben sült túrógombóc
- 50 dkg túró
- 10 dkg porcukor
- 2 tojás
- 12 dkg búzadara
- Öntet:
- 45 dkg tejföl
- 3 csomag vaníliás cukor
- 1 citrom leve
- 2 tojás
- A túrót törjük össze, adjuk hozzá a tojások sárgáját, a cukrot, a búzadarát és keverjük össze alaposan.
- Verjük kemény habbá a tojásfehérjét, majd óvatos mozdulatokkal keverjük bele a túrós masszába.
- A túrós keveréket tegyük egy órára a hűtőbe, hogy a búzadara meg tudja magát szívni.
- Közben készítsük el az öntetet: keverjük össze alaposan az összes hozzávalót.
- Vegyünk elő egy 23 cm átmérőjű piteformát és egy fagyiskanál segítségével szaggassunk gombócokat a masszából.
- Rakjuk ki a gombócokkal a formát és öntsük nyakon őket az öntettel.
- Melegítsük elő a sütőt 180 Celsius fokra alsó-felső álláson és 30-35 perc alatt (sütőtől függ) )süssük aranybarnára a gombócokat.
- Melegen tálaljuk. (Díszítésként megszórhatjuk egy kis porcukorral.)
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!
Kedves Barbara!
Ma végre megsütöttem. Isteni finom lett! Gondolom ebből Te nem csak egy adagot készítesz egyszerre 🙂 Majdnem az összes elfogyott, pedig nálunk még kicsik a gyerekek.
Köszönjük a tippet! Ez tuti gyakran készül majd!
Üdv.Gréta
Szia Gréta!
Örülök, hogy ellátogattál a blogomra és kipróbáltad ez a receptet.
Nem, én valóban nem egy adagot szoktam készíteni, de mint azt valaki írta a blog FB oldalán, nem kezdhetem úgy a receptet, hogy vegyél 2-3 kiló túrót. Én annak a híve vagyok, hogy kisebb adagra írom meg a receptet, mert felszorozni könnyebb, mint leosztani.
Örülök, hogy ízlett nektek is, nálunk is nagy favorit.
Gyere máskor is, hátha találsz kedvedre való olvasnivalót.
Üdv: Barbara