Egy nagyon nagycsaládban a közös nyaralásokat mindig gondos szervezés előzi meg. De mi történik, ha beüt a krach, visszamondták a szállást és szorít az idő? Jöhet az újratervezés, na meg a családi csillagtúra.
hirdetés, Motorola Solutions Adóvevők/Anico Kft.
Hadd kezdjem egy közhellyel. Nem szoktam, de most mégis indokoltnak érzem.
2020-ban minden megváltozott. Na jó, talán nem minden, de nagyon sok minden. Egy eddig soha nem tapasztalt helyzet, egy járványügyi helyzet felülírta a mindennapokat, nyomában új szokásokat vettünk fel, de legalábbis átalakítottuk a régieket. Igyekeztünk alkalmazkodni, a korábbi szokásainkat úgy alakítani, csűrni-csavarni, hogy ne csak az az érzés maradjon bennünk, elvesztettünk valamit, hanem a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Sok esetben nyilván ez nem volt megvalósítható, de ahol igen, ott sokan törekedtek erre. Mi is. Volt, ahol sikerült és volt, ahol nem igazán.
A közös családi nyaralás megtervezése, jobban mondva újratervezése a járvány tükrében például rendesen feladta a leckét.
Mert persze a járvány nemcsak a hétköznapi életben éreztette a hatását, hanem az élet egyéb területein is. Például a nyári vakációt is megbolygatta. Úgy az iskolásokét, mint a szülőkét és persze a közös nevezőét, a családét is. Mi sem voltunk kivételek ez alól.
Tavasszal még ott tartottunk, hogy a gyerekek sok éves könyörgése végre célba ért, én pedig Horvátországba foglaltam szállást. Sikerült egy nagyon szuper helyet találnom nagyon baráti áron. Mindenki be volt zsongva, a gyerekekkel madarat lehetett volna fogatni. Egészen addig a pillanatig, amíg ki nem derült: nem megyünk a járványhelyzetre tekintettel. Túl nagy volt a kockázat a mi szemünkben. Nyilván lehetett volna másképp is dönteni, de mi ezt tartottuk helyesnek.
De akkor most nem megyünk sehova? – jött azonnal a kérdés a gyerekek részéről.
Erről persze szó sem lehetett. Mert a közös pihenés fontos része a családunk életének, amikor együtt lépünk ki a szürke hétköznapokból, a megszokottból. De akármerre néztem, vagy nem volt hely, vagy olyan összegeket kértek, amelyeket nem tudtunk bevállalni. A járvány ugyanis a családi kasszát sem kímélte.
Hogy lesz ebből családi nyaralás? Végiggondolva a költségeket, jól látszott, hogy a legnagyobb tétel a szállás. Hogy máshol alszunk. Mi lenne, ha nem aludnánk máshol? Mi lenne, ha most kivételesen a saját otthonunk lenne a kiindulópont és innen indulnánk a különböző programokra? Ezzel megspórolnánk azt a pénzt, amelyet a szálláshelyre kellene kifizetnünk, viszont beleforgathatnánk olyan dolgokba, amelyeket nem engedhetünk meg magunknak olyankor, amikor ténylegesen el-utaztunk. Például, hogy éttteremben ebédeljünk.
Ez már így jobban tetszett a gyerekeknek. Mert persze a csupasz ötlet, hogy itthonról szervezzük kirándulásokat egy héten keresztül, első hallomásra elég lehangoló volt a számukra. De az éttermi ebédelés és a drágább, nem szokványos programok ötlete felvillanyozta őket.
Így alakult, hogy életünkben először kipróbáltuk, milyen amikor egy nagyon nagycsalád csillagtúrára indul a saját otthonából. Mindenki választhatott egy kedvenc programot, így állt össze a következő lista: biciklitúra, városnézés (kis extrával), kastélylátogatás, strand, kreatív családi nap, hegymászás, tóparti lazulás.
Régészeti Park – Százhalombatta
Oké, be kell ismernem, hogy ez a programpont leginkább az én kedvemért került a listára. Első körben. Mert persze azért nem csak én élveztem. De hát én is a család tagja vagyok, vagy mi? És a mindenkibe is beletartozom.
Az igazság az, hogy akárhol is vagyok, akárhol is járok, akármilyen szerepben is élem épp az életem, történész valómat soha nem tudom megtagadni, mert nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekeim tudják és lássák a történelem folyamatát, ívét, ismerjék az őseink életét, érzékeljék, hogy honnan hova tartunk, mi lehet sikeres, mi az, ami tévútra visz. Különösképen akkor nem tudom megtagadni ezt az énemet, ha a szűkebb érdeklődési körömhöz, az őskorhoz, ókorhoz kötődik a téma.
Az már csak hab a tortán, ha a helyszín, jelen esetben a Hallstatti kultúrához köthető százhalombattai Régészeti Park, gyerekkorom lakóhelyének ékessége, amelyet – szégyen, nem szégyen – eddig még soha nem kerestem fel.
Szerencsémre épp kiváló alkalom adódott a bejárásra a parkban szervezett családi napon, amelynek keretében hozzáértő szakemberek vezetésével bepillanthattunk őseink életébe, kipróbálhattuk az eszközeiket, főzhettünk és süthettünk őskori egytálételt és lepényt, hallgathattunk mesét és készíthettünk ékszereket, díszeket különböző, az őskorban (is) használatos eszközökkel.
Hazánk első őskori szabadtéri múzeuma 1996-ban nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt. A területen a látogatók megismerkedhetnek a bronz- és vaskori mindennapokkal, valamint felkereshetik a terület központ látványosságát, a 115. számú halomsírt, amelynek belsejében a vaskori sírkamra csaknem teljesen ép állapotban maradt meg. (A park területén összesen öt halomsír található, de ebből csak egy látogatható.)
A Régészeti Park munkatársai számtalan progammal várják a kicsiket és nagyokat Százhalombattán: játszóházi programok keretében nyári táborokkal, tematikus és családi napokkal; idegenvezetéssel egybekötött területbejárással, kézműves foglalkozásokkal, ételkóstolókkal.
Kastélylátogatás – Keszthely
A közös vakáció előtt nem sokkal Alsóbogáton jártunk egy rendezvény kapcsán, ahol körülvezettek bennünket a “kastélyban” is. Nagylány nagyon várta ezt az alkalmat, mert a kastélylátogatás az mindig egy kicsit olyan romantikus dolog. Vagy valami ilyesmi. És most ebben a korszakban van. A Kiskastélyt korábbi romos állapotához képest gyönyörűen felújították a tulajdonosok, de mivel ez egy ma is lakott épület, nem hozta azt a hangulatot, ami Nagylány szerint egy igazi kastély velejárója.
Hogy kiengeszteljük, felkerült a listára egy igazi kastély meglátogatása is. Egészen pontosan a keszthelyi Festetics-kastély. És miért pont erre esett a választásunk? Egyrészt, mert vérbeli kastély. Kívül-belül. Másrészt, mert július 13. és augusztus 29. között tematikus napokkal várják a látogatókat, amely programok közül a legtöbb ingyenesen vehető igénybe a belépőjeggyel. Van sétakocsikázás, vezetett parkbeli séta, madáretetés, lovaglás, kertmozi, családi kincskeresés, esti kastélylátogatás, családi meseóra, komolyzenei koncertek stb.
Arról nem is beszélve, hogy a romantikus kastély-érzeten túl a fiúk sem maradt program nélkül: a lenyűgöző modellvasút-kiállításért akár háromszor is hajlandóak lettek volna újra és újra végigjárni az épület pazar termeit a kerti tóval egyetemben. A tűző napon.
Strand – Tatabánya/Gyémántfürdő
Az már a kettesben töltött napok alatt is kiderült, hogy kellenek lazulós napok is az aktív pihenés napjaiban, amikor nem az aktivitáson van a hangsúly, hanem a pihenésen. Hol lehet öt gyerekkel pihenni? Jó, sehol, de azért mégis… egy családbarát, aránylag kicsi, nem túl zsúfolt strand jó választás lehet ebben az esetben.
A tatabányai Gyémántfürdő az összes kritériumnak megfelel. Az önmagát “az ország leginkább családbarát strandjá”-nak nevező fürdőben minden van, ami egy lazulós naphoz szükséges: kültéri és beltéri medencék, csúszdák, játszóház, bébi- és gyerekmedencék, szauna. Külön plusz pont, hogy a medencék körül nagy füves terület fogadja a strandolni vágyókat nagyra nőtt, árnyékot adó fákkal.
A strandon belüli étkezés sem okoz gondot: vannak hagyományos strand-ételeket kínáló helyek és van saját étterme is a fürdőnek. Kinek-kinek kedve szerint.
Via Ferrata – Csesznek
A közös vakáció a határátlépések ideje. Is. Amikor olyan dolgokat is csinál az ember, amire amúgy a hétköznapokban egyáltalán nem nagyon vállalkozna. Ez fontos része a családi életnek, mert olyan tulajdonságokat hozhat elő, mutathat meg, amelyek hasznunkra válhatnak a mindennapjainkban is. Hogy erre is képesek vagyunk. Hogy ezt is meg tudjuk csinálni. Vagy éppen ezt már nem tudjuk vállalni. És ezt jó és fontos is tudni.
E koncepció mentén került fel a listára Cseszneken egy kis vasalt utak program. Na meg a kamaszok kedvéért. Akik amellett, hogy lusták, imádnak mindent, ami veszélyes. Vagy legalább annak tűnik. És a 90 fokos függőleges sziklafal alulról nézve nekem egészen annak tűnt. Felülről is. Miután megmásztam.
De mi a csuda az a Via Ferrata? A vasaltutak.hu oldal leírása szerint egy olyan szabadidős tevékenység, amely a hegymászás egy egyszerűbb és biztonságosabb módja, és amellyel bepillantást nyerhetünk a hegyek csodálatos világába. Magyarországon a Tatabányai Alpin Sport Klub építi ki a vasalt utakat, és jelenleg 10 út áll rendelkezésre 3 helyszínen – Cuha-völgy, Csesznek, Tatabánya – a B/C fokozattól (kezdőknek, gyerekeknek, tériszonyosaknak) az E/F fokozatig (extrém sportolóknak).
A mi tapasztalatunk az volt, hogy a gyerekeknek szánt útnál nem az életkor számít alapvetően, hanem a magasság, vagyis inkább a kettő együtt. Legkisebb ugyan elmúlt hét éves (a pályát hat éves kortól ajánlják), de nincs 120 cm magas, így akármennyire is szerettük volna, ha velünk jön, nem tudta megmászni már a pálya elejét sem, mert nem volt elég hosszú a karja, hogy elérje a drótköteleket.
A pályáról út közben is ki lehet szállni a biztonságos menekülőutakon, ha valakinek fogytán az ereje vagy a türelme. Némi tapasztalattal már egyedül is neki lehet vágni az utaknak, de kísérővel is lehet mászni. A fiúk nagyon kedvesek és felkészültek és lelkesen támogatják azokat, akik úgy érzik, nem bírják tovább (Négyes) és átlendítik őket a holtponton, aminek a végén mindenki örül. Főleg Négyes. Hogy mégiscsak megcsinálta.
És ha már Csesznek, akkor persze nem hagyhattuk ki a várat és a Várvölgy Vendéglőt sem.
Biciklitúra – Lupa-sziget
A járványhelyzet nagyban megváltoztatta a közlekedési szokásainkat. Családilag rákattantunk a biciklizésre. Így tuti volt, hogy kerekezni is fogunk a csillagtúrás nyaralásunk alatt. A helyszín kiválasztása nem volt könnyű, mert bár Legkisebb biztonsággal tud már tekerni, azért kilométerben még nem tart ott, ahol a nagyobbak.
Így lett az úti célunk a se nem túl közeli, se nem túl távoli, viszont annál romantikusabbnak tűnő Lupa-sziget, amely a Római-parton keresztül kerékpárral és az Ebihal büfétől induló, kalandosnak mondható kompozással könnyedén megközelíthető. Sajnos azonban az aprócska szigeten megmaradni nem nagyon lehet a sok szúnyog miatt, így csak térültünk és fordultunk is vissza a “körülbelül” óránként egyszer közlekedő komppal.
A kellemetlen viszketéssel járó szúnyogcsípéseket ezután a Római-parton igyekeztük enyhíteni a Duna hűsítő vizével, valamint egy kellemes szabadtéri étkezéssel. Amivel végül is kellőképpen jól sikerült kompenzálni a vérszívók okozta tüneteket.
Balatonfüred – tóparti lazulás kis extrával
Öt gyerekkel nem elég egyetlen lazulós napot beiktatni egy egyhetes aktív kikapcsolódásra épülő nyaralásba. Nem bizony! És nem csak miattuk. Hanem magunk miatt is. És mi lehet a strand mellett a másik abszolút favorit lazulós helyszín? Naná, hogy a tópart. Főleg, ha az a tó a Balaton. Ott is Balatonfüred.
De miért éppen Balatonfüred? Mert ott a szó szerinti semmittevést megbolondíthatjuk egy kis extrával, ha van nálunk okostelefon és jól tudunk érvelni, miért érdemes összekötni a kellemest (napozás és fürdés) a hasznossal (városnézés).
És ha meggyőztük a gyerekeinket erről, akkor nincs már más dolgunk, mint letölteni a Stay In Play alkalmazást és elmerülni a balatoni manók világában vagy éppen Júlia és Tivadar szerelmi történetében.
Végszó
Ennyi fért bele egy hétbe. Sok új élménnyel gyarapodtunk, igyekeztünk feltölteni a tartalékainkat az elkövetkező hónapokra. A sok élmény mellett azonban egy új tapasztalattal is gazdagabbak lettünk: a családi nyaralás során már nemcsak az élményszerzés fontos, hanem bizony a biztonság kérdése is. Mert már a kisebb gyerekeink is eljutottak abba a korba, amikor nem akarnak már mindenhova velünk menni, szívesen fedezik fedeznék fel a helyeket saját maguk, szívesen csatangolnának az erdőben, amíg mi pihenünk, barangolnának a sziklák, kövek között csak úgy magukban is. Már csak el kéne engedni őket.
Ha az olyan egyszerű lenne!
A felmerülő akadályok közül az egyik legkézzelfoghatóbb, hogy a kisebbeknek nincs okoseszközük, amelyen keresztül kapcsolatba tudnának lépni velünk (vagyis inkább mi velük), ha gondjuk akadna. És nem is tervezzük, hogy lesz nekik 14 éves koruk előtt. Akkor? Akkor walkie-talkie a megoldás! Amiből van kifejezetten gyerekek számára kifejleszett változat is – ami persze a felnőttek kezében sem mutat idétlenül -, nevezetesen a Motorola Talkabout T42.
Korábban volt már két példányunk is, de inkább gyerekjátékot láttunk bennük, mint valódi hasznos kommunikációs eszközt. És nem is tévedhettünk volna ennél nagyobbat.
Mert a családi nyaralás kihagyhatatlan eszköze lett. Használtuk erdőben, strandon (ételválasztáskor nem kell mindenkinek sorban állnia a bódék előtt, elég a család felének, a másik felét az éteren keresztül lehet tájékoztatni a kínálatról – királyság! komolyan!), tóparton, biciklitúrán (kisebb baleset esetén nem kell azon dilemmázni, hogyan állítsuk meg a sor elejét – hogy ne menjenek túl messzire – anélkül, hogy a sérültet magára kellene hagynunk), városnézés közben (nagyszerűen lehet vele játszani térképes-tájékozódós kincsvadászatot, ha már öl az unalom). A hatótávolságára sehol nem volt panasz, bár tény és való, hogy 4 kilométeres távolságot azért nem próbáltunk áthidalni… főleg nem lakott területen.
És akkor jöjjön még egy csattanó: a nyaralás végeztével itthon sem tettük fel ám őket a polcra, mert kiváló szolgálatot tesznek például, amikor a fiúk kimennek a közeli focipályára rúgni a bőrt, de nem tudják hány óra, így nem tudják, mikorra kell hazajönni. A T42-n keresztül mindenről IS tudom őket tájékoztatni. Ahogy ők is engem. Kérdés, hogy ez utóbbit akarom-e?!
A családi nyaralás fix pont az életünkben. Kell. Szükség van rá. Akkor is, ha mindent újra kell tervezni. Akkor is, ha tőlünk független okok miatt nehezítettek a körülmények és nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy előzőleg elterveztük. Igazából ekkor van rá csak igazán szükség, hogy a közösen, örömmel és vidáman, biztonságban gyűjtött élményekből táplálkozni tudjunk majd azokon a bizonyos nehéz napokon.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!