Becsengetés – mi van a(z iskola)táskában?

Mi jellemzi az augusztust? Kég ég, napsütés, dinnye és… tanszervásárlás. Szülőként a legjobbat, a legszebbet, a legpraktikusabbat szeretnénk venni mindenből. És közben persze szeretnénk a pénzünknél maradni. Mi kerüljön az iskolatáskába, hogy a becsengetés idején mindenki maradéktalanul elégedett legyen?

iskolai felszereés becsengetés

Photo by Luis Quintero from Pexels

Nem olyan régen számoltam után, hogy 2020 őszén a tizenegyedik évünket kezdjük meg a közoktatásban. Több mint egy évtizede a mindennapjaink része az iskola. Négy évet pedig már gimnáziumban (hatosztályos évfolyam) is lehúztunk. És visszapörgetve az emlékeimet, rá kellett döbbennem, hogy ez idő alatt rengeteg minden megváltozott.

Mondhatjuk, hogy ez teljesen természetes, hiszen idővel a dolgok változnak. Ez az élet rendje. Csak, hogy egy közhelyet is elpuffogtathassak. Ezért is olyan meglepő, hogy vannak viszont dolgok, amelyek pont ugyanolyanok, mint egy évtizeddel ezelőtt, amikor Nagyfiút kísértem először iskolába. De miket beszélek? Egy évtized? Négy évtized óta változatlanok.

Ezek közül az egyik, hogy a tanszerek beszerzésekor mi, szülők egyszerre szeretnénk megfelelni a tanári, iskolai előírásoknak, elvárásoknak és persze a gyerekeink kívánságainak, meg azért egy kis részben a saját elképzeléseinknek, közben pedig a lehető legjobbat, legszebbet, legpraktikusabbat szeretnénk megvásárolni úgy, hogy ne érezzük azt: a fél fizetésünket a boltban hagytuk a tanévkezdésre hivatkozva. És nem az augusztusinak a felét, hanem a szeptemberinek. Augusztusban. Előre a medve, akarom mondani a tanfelszerelés bőrére.

Tíz éve hát, hogy zsonglőrködöm már a fent megnevezett halmazok között és próbálom őket közös nevezőre hozni. Mondom próbálom. Igen, még mindig. Van, amire már nagyon határozottan tudok nemet mondani és ragaszkodni is ehhez a nemhez, akkor is, ha békák potyognak az égből, de azért az Fradi-szív Ápisz-szív, az Ápisz-szív, akárhány éves testben is dobog. Így aztán néha elcsábulok és hagyom magam megvezetni. Hogy aztán két hónap múlva visszakullogjak a boltba és az ismert eladó együttérző pillantásaitól kísérve levegyem a polcról a korábbi évek alatt már bevált terméket.

Az illúzió meg marad illúzió, hogy lehet más… a tanszervásárlás.

Szóval tíz év.

Tíz év alatt annyi, de annyi tanszer megfordult már a kezem alatt, hogy ha mindent – a könyvektől a füzeteken át a matematikai logikai készletig, a lehető legkisebb, a tolltartó, “külön erre a célra kialakított”(?) gumis tartójába beférő, de mindenképpen kétlyukú hegyezőig – egy kupacba raknánk, az még engem is meglepne. Nem is kicsit.

Ez idő alatt pedig igencsak határozott elképzelésem lett a jóról, a rosszról és a csúfról. Egyszerűbben mondva: hogy melyik tanszerből mi a legjobb, mit érdemes venni, mit érdemes kerülni, illetve mi az, amit minden tanár/tanító kér, de én például soha nem veszek. De nemcsak a felszerelésekről tanultam sokat, hanem a mennyiségekről és az utánpótlásról is, hogy érdemes-e például előre feltankolni bizonyos dolgokból vagy ráérünk beszerezni később, amikor már tényleg fogytán van. Megsúgom: rá. De erről majd később.

Kezdjük a legegyértelműbbel, az iskolatáskával. Nem akarok róla hosszan elmélkedni. Azért nem, mert ezt a témát annyian és annyiszor körbejárták már, hogy már az is kívülről tudja, milyen a jó táska, akinek még nincs gyereke. És nem is tervezi, hogy lesz.

De azért álljon itt egy gyorstalpaló: nekem a legfontosabb szempontok, hogy párnázottak legyenek a vállpántjai, alsó tagozatosok esetén állíthatóak legyen a vállrészen is, legyen elöl összekötőpánt, a háta formázott és párnázott legyen és mindenképpen rendelkezzen fényvisszaverővel. És több rekesszel. Ezt kezdő szülőként elbuktam, amikor megvettem az első, mindenki által ajánlott “doboztáskát” (merev alj és oldalfalak), aminek a belseje ugyebár egyterű. És aztán éveken át ezt hordták a gyerekeim. Mert nagyon tartós volt. Még Négyes is ezzel kezdte az iskolát. De aztán mégiscsak eljött a csere ideje és akkor már tudtam, hogy olyat érdemes venni, aminek az alja merev, de az oldalai összenyomhatók és többrekeszes. A hivatalos álláspont szerint ezt a fajtát csak 3. osztályos kortól ajánlják, de szerintem remekül működik első osztálytól is. És negyedikben sem ciki még. És ki is tart addig.

Bár tény és való, hogy a legnagyobb kiadás általában az iskolatáska – hacsak nincs 48-as lábú gyereked, akinek előírászerűen fehér talpú, kék tornacipő kell a gimibe -, az apróságoknak tűnő dolgokon is el lehet tapsolni nem kevés pénzt, amíg kikísérletezzük, hogy miből mi a legjobb. Nekem is belekerült jó pár forintomba, de pár év alatt csak összállt a lista, amit ma már éjszaka, álmomból felébresztve is össze tudnék rakni. Csukott szemmel.

Ahol számít a márka:

  • grafit ceruza: Faber-Castell GRIP grafit ezüst HB (nem túl kemény, nem túl puha, nem maszatolódik, jól radírozható, jól hegyezhető)
  • radír: Faber-Castell Grip 2001 szürke (nem hagy nyomott, ellentétben a színezett – kék és piros – társaival)
  • asztali hegyező: Deli hegyező (ár-érték arányban a legjobb)
  • színes ceruza: Stabilo GREENcolors (korábban abszolút favorit a Herlitz egyik terméke volt, de sajnos már évek óta nem lehet kapni azt a fajta színest)
  • filctoll: nincs egyértelmű márkagyőztes, mert egy gyerek bármelyik filctollat ki tudja nyírni pár használat után, de ha mégis választani kell: Stabilo 68, Maped kétvégű
  • általános iskolai füzet: Ars Una standard füzet (A5-ös és A4-es méretben is elérhető, kellően erős papír, jól bírja a radírozást), normál füzet (A5-ös és A4-es méretben is elérhető, mintás borító, nagy előnye, hogy nem kell bekötni, mert nagyon jól bírja a strapát, felső tagozaton meggondolandó beruházás)
  • gimnáziumi füzet: itt erősen eltérhetnek az egyéni preferenciák, de jó szívvel ajánlhatók azok a minimum nyolcvan vagy száz oldalas spirálfüzetek, amelyeknek a lapjai perforáltak és lyukasak (lefűzhetők), valamint színelválasztó lapok is vannak benne, amelyekkel elválaszthatjuk egymástól a különböző tantárgyakat VAGY Herlitz my.book flex füzet
  • színes papírok: IKEA MÅLA készlet vagy színes nyomtatópapír (sokkal élénkebbek a színei, mint az origami lapoknak és jobb a tapintásuk is, ráadásul az IKEA készlet fehér famentes lapokat is tartalmaz)
  • toll: UNI SN-100 és SN-101 Laknock Fine golyóstoll
  • postairón: Koh-I-Noor (a kétvégűt nem preferálom, mert gyorsan fogy és igenis balesetveszélyes, inkább külön veszek pirosat, kéket és zöldet)
  • számológép: CANON F-715SG tudományos számológép (ár-érték arányban verhetetlen)
  • vonalzó: MAPED Flex (csakis 15 cm-ig), MAPED vonalzókészlet
  • olló: MAPED Shape 3D (van balkezes változata is)
  • zsírkréta: KORES normál (van belőle Jumbo változat is)

Ahol nem számít a márka:

  • hurkapálca, krepp papír, logikai készlet, betűkészlet, műanyag számegyenes, óra, hőmérő, tükör, dobókocka, színes korongok, számoló pálcika (csakis a kemény műanyag, a dekorgumis változatot ne próbáld ki!), írólap, vázlafüzet, rajzlapok, körző ( a legfontosabb szempont: fogyóeszközként olcsó legyen, ha csak geometria órára kell köröket és szögeket rajzolni, mert a gyerek úgyis három nap alatt szedi szét, vagy ha nem ő, akkor a padtársa), cellux, ragasztó (tényleg mindegy a márka, a legegyszerűbb is tud olyan szinten ragasztani, ami az iskolában megfelel)
  • tolltartó: minél kisebb a gyerek, annál fontosabb az átláthatóság, hogy minden ceruzának legyen helye, később nagyon jól használhatók azok a tolltartók, amelyeknek van bedobálós része és gumis tartós része (mi már 2. osztálytól ilyet használunk, de ha a gyerek olyan típus, akkor szívem szerint 1. osztálytól ilyet vennék), még később… már nem kell tolltartó, a táska tolltartó része is megteszi
  • tornazsák: márkfüggetlen termék, a legfontosabb, hogy nagy legyen, kb. 38×46 cm-es már elég

Amit biztosan nem veszek:

  • tolltartóba hegyező: vessetek a mókusok elé (a tanárok is), de nem vagyok hajlandó hegyezőt tenni a gyerekeim tolltartójába, mert az azzal jár, hogy állandóan faragnak, ha kell, ha nem és mire hazajönnek, nincs ceruzájuk. Inkább legyen több grafit és színes a tolltartóban, mint akár egy darab hegyező is. A másik indok, hogy ha már vennék hegyezőt a tolltartóba, akkor csakis tartályosat és kétlyukút, de annak meg nincs kellően nagy, kidolgozott helye és úgy potyog ki belőle, ahogy az elvárható. És tűnik is el azon nyomban. Ehhez viszont a legtöbb túl drága. A maradék meg egyszerűen csak drága. És az elmúlt tíz év alatt még nem találtam egyetlen egy olyat sem, amelyik igazán jól és szépen hegyezett volna. Pláne hosszú távon.

A legjobb, legtartósabb márkák megismerése és összegyűjtése mellett az évek alatt arra is rájöttem, hogy nem kell halmozni. Talán ez alól a radír, a színes és grafit ceruzák kivételek. Mert azok fogyóeszközök. Tényleg. És mindig akkor fogynak el, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk.

De minden más esetben teljesen felesleges.

Néhány évnyi halmozás után most már évek óta mindenből annyit veszek, amennyit a tanító/tanár előír. Ennek több oka is van: az egyik, hogy az első, másodikos, harmadik osztályos vonalazású füzetek csak első, második és harmadik osztályban használhatóak. Ha van, aki örökli, akkor nincs gond, de ha nincs, akkor a plusz füzetek plusz füzetek maradnak. Örökre.

A nagyobb gyerekek füzetei, a négyzethálós, a vonalas és a sima füzetek simán átörökíthetőek, hiszen a négyzetek nagysága és a vonalak közötti távolság negyedik osztálytól nem változik; az üres meg soha. Ugyebár. Szóval simán átörökíthetőek… lennének, ha a gyerekek nem gyerekek lennének. De azok. Így nem örökíthetőek át. Vagy csak erős ráhatással. Az meg kinek kell? Van így is elég feszültség a tanfelszerelések vásárlása idején. És egy napot ki lehet bírni füzet nélkül is, sima papírra is lehet jegyzetelni, aztán beragasztani az új szerzeménybe.

Szóval nem halmozok.

És egy ideje már nem idegeskedek a tanszervásárlás okán. Sem. Csak meg kellett találni, ami nekünk a legjobb. És ahhoz ragaszkodni. A válogatás élményét pedig meghagyni más alkalmakra. Mondjuk egy fagyis pult előtt… a papírbolt után.

Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!

Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!

2 thoughts on “Becsengetés – mi van a(z iskola)táskában?

  1. Kedves Barbara!

    Szuper cikk, köszi! És épp jókor 🙂
    Még egy kérdés: szoktál online rendelni tanszereket? Van jó tipped, hogy honnan érdemes?

    Üdv.Gréta

    1. Szia Gréta!
      Örülök, hogy benéztél hozzám a blogra és tetszett az írásom. Remélem, hogy tényleg tudtam tippeket adni a közelgő iskolakezdéshez.
      Vegyesen szoktam vásárolni: online és offline. Én nagyon szeretem az Ars Una webshopját, mert alapból is szeretem a saját márkás termékeiket és megbízhatóan működik a rendszer, van törzsvásárlói programjuk is. Az idén kipróbáltam az iskolaszer.com oldalt. Minden flottul ment és voltak nagyon jó akciók azoknál a termékeknél, amelyeket én szeretek és az idén szükségünk volt rá. Tőlük rendeltem idén két iskolatáskát is.
      Remélem, hogy máskor is benézel a blogra és találsz kedvedre való olvasnivalót.
      Üdv: Barbara

Hozzászólás a(z) Gréta bejegyzéshez Kilépés a válaszból