A nyár tele van varázslatos dolgokkal. Ott van például az éjszakai csillagos égbolt. Csillagkép itt, csillagkép ott. De vajon melyik melyik? A csillagképes árnyjáték nem csak jó móka a hűvös szobában, hanem játékosan segít eligazodni a galaktikus rengetegben is.
Ha megkérdezném a gyerekeimet, hogy melyik az a tevékenység, amelyről nem szívesen mondanának le a nyári vakáció alatt, akkor szinte biztos, hogy egyszerre vágnák rá: a balatoni fürdőzés és az éjszakai csillagvadászat. Bár én az elsővel kicsit vitatkoznék – de ez legyen az én bajom, ugyebár -, a másodikkal viszont abszolút egyetértek.
Gyerekkoromban vidéken éltem és mivel negyven-negyvenöt évvel ezelőtt még nem volt ekkora a fényszennyezettség, mint napjainkban, így nem volt semmi akadálya az éjszakai égbolt bámulásának még egy nagyobb városban sem. Egy kisebben meg még annyira sem. Mi meg ez utóbbiben éltünk. Szóval, akadálymentesen nézelődhettem, amikor a szüleim engedték. És persze, hogy engedték. Jófejek voltak. És ebben a mai napig nem változtak.
Nagyon határozottan emlékszem minden akkori mozdulatomra, ahogy esténként a házunktól alig húsz-harminc méterre lévő gát tetejéről pásztázom a csillagos eget és próbálom megkeresni az általam ismert csillagképeket. Nos, az igazság az, hogy ezzel a tevékenységgel mindig elég gyorsan végeztem, mert nem volt túl sok belőlük. Mármint csillagképből igen, de amiket fel is tudtam ismerni, abból inkább kevés. Utána maradt az egyszerű bambulás. De az is maga volt a csoda.
Az évek alatt nem sok minden változott: továbbra is szeretem nézni a nyári éjszakai égboltot és továbbra is minimális mennyiségű csillagképet ismerek fel. A Nagy Medvét tutira! És a Tejutat is. A többi… nos, igen, a többi…
Csakhogy azóta lettek gyerekeim, akik nagyon kíváncsiak és mindent tudni akarnak. Mindent IS. Például az éjszakai égbolton fellelhető csillagképeket is. Neveikkel együtt. Mert olyan varázslatosak! Névvel együtt meg aztán pláne!
Ha-ha-ha!
De a csillagképeket beazonosítani egyáltalán nem egyszerű dolog. Akkor sem, ha könyvben, térképen ezerszer láttad már. Mert a könyv, a térkép itt van, a csillagok meg az égen. És még véletlenül sem úgy helyezkednek el, ahogy a kezedben tartott lapon. Akkor sem, ha elvileg jó irányba forgatod. A lapot. És akkor sem, ha véletlenül a helyes égboltot nézed. A lapon. (Mert az égen alapból az van.) Vagyis nyáron a nyárit, télen a télit.
Hogy lehet közelebb hozni az ég ragyogó csillagjait? Hogy lehet könnyebben megjegyezhetővé tenni a formájukat (amelyek közül azért egyikhez-másikhoz elég erős fantázia kell, hogy belelássuk azt, ami alapján elnevezték)? Galaktikus árnyjátékkal! Ami amellett, hogy remek móka az elsötétített, hűvös szobában egy meleg nyári napon, játékosan tanít eligazodni a galaktikus rengetegben és amelynek elkészítése tényleg gyerekjáték.
Csillagképes árnyjáték
Hozzávalók
- papírpohár (alternatív megoldás: muffinpapír, WC-papír guriga, gumi)
- csillagképes sablon
- olló, ragasztó
- térképtű
- zseblámpa
Elkészítés
- nyomtassuk ki a SABLONT
- vágjuk ki a különböző csillagképeket
- ragasszuk fel a képeket a papírpohár aljára
- lyukasszuk ki a csillagképeket a pontoknál egy térképtű segítségével
- egy elsötétített szobában fordítsuk a poharunkat az aljával a fal felé, majd világítsunk bele egy zseblámpával és láss csodát!, feltárul az égbolt megannyi csillagképe
Tipp
- ha nincs otthon papírpoharunk, akkor sem kell lemondanunk a galaktikus mókáról: a kinyomtatott csillagképes köröket ragasszuk egy muffintartó papírkapszli aljára (kívülről), lyukasszuk ki a fentiekhez hasonlóan, majd egy befőttes gumi segítségével rögzítsük egy WC-papír gurigára és szintén a fentiekhez hasonlóan világítsuk bele a kész művünkbe egy zseblámpával
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!