Nyáron felpezsdül a közösségi élet: esküvők, családi piknikek, kerti partik, baráti grillvacsorák. Egyre-másra érkeznek a meghívók. Költséghatékony és egyszerű megoldás az online meghívó. Személyesebb, látványosabb a kézzel készített változat. Különösen emlékezetes maradhat ez utóbbi, ha mindenek tetejébe megpecsételjük egy látványos “viaszpecséttel”.
A 2020-as év kitörölhetetlenül beleivódik az emlékezetünkbe. A járványügyi helyzet nagyon sok mindent újrarajzolt, átírt, felülírt az életünben, az élet sok területén újragondolásra kényszerített(?), késztetett bennünket. Nehéz is lenne felsorolni azt a sok változást, amelyet meg kellett élnünk a kényszerű bezártság miatt. Számomra egyértelműen a kapcsolatoknak az online térbe való áthelyeződése volt a legnagyobb “veszteség”, ha lehet ezt így mondani.
Mert bármennyire is nem vagyok társasági ember, igenis szükségem van kapcsolatokra. És ha már kapcsolatba lépek valakivel, akkor azt szeretem személyesen megtenni. Mert akkor érzem őt igazán. Az online kapcsolattartásnak is megvannak a maga szépségei, még ha kényszerűségből is alakítottuk ki őket, ezt nem vitatom. A karanténnak köszönhetem, hogy azóta heti szinten “beszélgetek” a Kanadában élő unokatestvéremmel, akivel korábban maximum évente egyszer váltottunk szót, a születésnapjainkon, hogy felköszöntsük egymást. Ez most megváltozott. És ez jó. Tagadhatatlan tény.
Nagyon jó volt, hogy napi szinten cseteltem a barátaimmal, néha online kávéztunk, megosztott képernyőn mutogattuk egymásnak a legújabb sorozataink kedvenc részeit, hogy aztán együtt sírjunk vagy röhögjünk rajtuk. Szóval voltak klassz részei is ennek a bezártságnak. De nekem ennek ellenére mindvégig hiányzott a személyes találkozás, kapcsolattartást lehetősége.
Lehet, hogy furán hangzik ez egy olyan ember szájából, aki amúgy kerüli a tömeget, nem szívesen áll pódiumra, nem egy extorvertált személyiség. De ez van. Engem igenis éltetnek a személyes találkozók. Csak ne legyünk sokan!
Most, hogy kezd az élet visszatérni a megszokott kerékvágásába, ami persze már soha nem lesz olyan, mint a járvány előtt, egyre inkább érzem: találkozni akarok azokkal, akiket oly régen nem láttam már személyesen. Látni akarom az arcuk minden rezdülését mindenféle véletlenül félrenyomott filter, applikáció nélkül, amely óriás szemüveget, bajuszt vagy éppen tangóharmonikát varázsol a kezükbe, hogy aztán meg is szólaljon a lehető legváratlanabb pillanatban.
Kicsit soknak érzem az online teret magam körül. Ez van. Így aztán a családi programok mellett az idén a korábbinál kicsit több, előre szervezett baráti találkozó és vendégség is helyet kapott a családi naptárban. Ráadásul olyanok is, amelyeket mi szervezünk. Ide, hozzánk! Nekem ez egy igazi határátlépés. De most pont erre van szükségem.
Amikor ezt így megfogalmaztam magamban magamnak, azt is eldöntöttem, hogy a szervezésbe is megpróbálok becsempészni offline elemeket. Vegyük például a meghívókat. Nincs egyszerűbb annál, mint egy grafikai szerkesztő programban összedobni a szöveget és a képet, majd online kiküldeni a kész meghívót. Nincs egyszerűbb, bizony. Én is mindig így csinálom.
De most már ezen a ponton is szerettem volna valami személyesebbet adni. A meghívóban. Többet adni egy átdobott sms-nél, Messenger üzenetnél. Tudom, hogy az online térben is ugyanolyan értékes lehet a másik emberre való odafigyelés, de mégis… Így elkezdtem kutatni olyan egyszerűen megvalósítható ötletek után, amelyek személyessé tehetnek, feldobhatnak egy egyszerű meghívót. Egy kézzel írt, postán feladott, vagy személyesen átadott egyszerű meghívót.
És megtaláltam! Rá kellett jönnöm, hogy a viaszpecsételés egy lenyűgöző technika. Látványos. Különleges. Egy apróság, ami mégis elvarázsol. Különösen, ha van otthon hozzávaló viasz és pecsét. Ha nincs…, ha nincs, akkor sincs gond, mert igazából elég egy ragasztópisztoly, egy kis üvegcse és pár szál levendula vagy szépen száradó virág, esetleg préselt növényi levél, csillámpor vagy konfetti is.
“Viaszpecsételés” ragasztópisztollyal
Hozzávalók
- ragasztópisztoly
- levendula, konfetti, csillámpor, préselt növényi levél stb.
- kis üvegcse
- levélpapír vagy boríték, attól függően hova akarunk pecsételni
Elkészítés
- tervezzük meg a pecsét helyét
- melegítsük fel a ragasztópisztolyt és tegyünk egy pöttyöt a pecsét megtervezett helyére és helyezzük el rajta a díszünket (virág, levél, konfetti stb.)
- jöhet az újabb adag ragasztó: fedjük be a díszünket, hogy mindenhova jusson a ragasztóból
- az üvegcsét nyomjuk a ragasztóba és tartsuk ott erősen, ami meg nem szilárdul a ragasztó
- óvatosan szedjük le az üvegcsét a pecsétről
Tipp
- soha vissza nem köszönő, egyedi esküvői meghívók, ültetőkártyák, köszönőlevelek is készíthetők egyszerűen ezzel a nem megszokott díszítési módszerrel
Mielőtt megszólna valaki, hogy ez felesleges papírpocsékolás, az online meghívóknak épp az az előnyük, hogy nem kell hozzá semmi: elmondom, hogy borítékot mi magunk is készíthetünk maradék színes vagy épp nem színes papírból, így nem vétünk a környezet ellen sem, sőt felhasználunk valami olyat, ami előbb vagy utóbb, de a kukában végezte volna.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!