A festés igazi flow élmény. Már annak, aki tud festeni. Aki meg nem, annak marad a majdnem flow. De néha mégis olyan jó lenne, ha legalább egy vállalható festett háttér összejönne. Egy-két filctoll és némi víz segítségével semmi sem lehetetlen.
Nem egyszer írtam már a blogon, hogy az elmúlt években a gyerekeim mellett egész szépen belejöttem a különböző kézműves foglalkozásokba, egyre több alapanyaggal merek már dolgozni és a kész a darabok között is van egy-kettő olyan, amelyekre kifejezetten büszke vagyok. Nemcsak a kézügyességem fejlődött, hanem a kreatív gondolkodásom is. Tudok alkotni. Na nem mesterfokon, de az iparos szint azért már megvan.
Kivéve egy dolgot. A festést.
Egyszerűen nem tudok festeni. Ez nekem örök mumus marad. Ez onnan nézve különösen nagy szégyen önmagam számára, hogy anyai nagyanyám bravúrosan festett, elképesztően szép képek kerültek ki a kezei alól. És soha nem adta fel, hogy egyszer majd nekem is sikerül. Rendíthetetlenül bízott bennem, tanított, amikor és ameddig csak tudott.
De hiába. Nem tudok festeni. Nem, és a tanfolyamok sem segítenek rajtam. Gyerekkoromban jártam művészképzőbe, mert rajzolni nagyon jól tudtam, de amint a festéshez értünk, mint alkotó és művészeti ághoz, teljesen leblokkoltam. A legjobb festményem három busó volt egyetlen festékvonallal készítve anélkül, hogy felemeltem volna a papírról az ecsetet. Nem kellett színeket keverni, nem kellett hátteret festeni, nem kellett csinálni semmit, csak húzni a vonalat. Csak nem ceruzával, hanem ecsettel.
Ez volt a legnagyobb sikerélményem. Mondjuk kiállították. Szóval, tényleg siker volt. De a festészet, a festés továbbra sem az én művészeti, önkifejezési ágam. Mert persze festményeket nézni nagyon szeretek. Ha már csinálni nem tudom, legalább nézzem. Egy szó, mint száz, én és a festés nem vagyunk jó barátok.
De nemrégiben úgy alakult, hogy készítettem három posztert ajándékba, és amikor az elkészült tervekre pillantottam, éreztem, hogy valami nagyon hiányzik a képekről. A háttér! Fehér alapon fekete betűkkel terveztem meg a képeket, nagyon jól néztek ki így is, de azért lehetett volna fokozni még a látványt valami klassz, színes háttérrel. A gyerekeket nem akartam bevonni, én akartam megcsinálni. Csakazértis. Ez most az én projektem volt.
De nem sikerült se elsőre, se másodikra, se harmadikra. Amikor épp negyszer álltam volna neki a kísérletezésnek, Négyes megkérdezte: miért nem használsz filctollat és vizet?
Mert én hátteret szeretnék festeni – mondtam. Épp azért, hangzott a válasz.
Így tudtam meg, hogy a festésben járatlanok (i.e.: én) “maszatos” hátteret a legegyszerűbben egy genoterm, néhány színes filctoll és egy vízspriccelő segítségével készíthetnek.
Vízfestékes háttérkép filctollal és vízzel
Hozzávalók
- színes filctollak
- vízspriccelő
- átlátszó genoterm
- A4-es papír (vastagabb papír, hogy ne ázzon el)
Elkészítés
- tervezzük meg és nyomtassuk ki a kívánt szöveges posztert A4-es méretben
- helyezzük rá egy genotermet és rajzoljunk a színes filctollakkal foltokat rá kedvünk szerint (erre azért van szükség, hogy lássuk, jó helyre kerüljenek majd a foltok)
- vegyük ki a papírlapot a genoterm alól
- spicceljük le vízzel a filctoll foltokat a genotermen és helyezzük rá szöveggel lefelé a posztert
- egy gyors mozdulattal fordítsuk meg az egészet és a kezünkkel nyomkodjuk rá a papírra a genotermet
- ha megvagyunk a “foltozással”, egy határozott mozdulattal vegyük le a genotermet a papírlapról és papírtörlővel óvatosan itassuk fel a felesleges vizet
- keretezzük be a képünket
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!