Köztudott tény, hogy a fény javítja a közérzetünket, a hangulatunkat. Akár természetes, akár mesterséges és akármilyen egyszerű forrásból is származik. Mondjuk egy papírpoharakból készült fényfüzérből. A hatása akkor sem marad el.
Én szeretem a sötétséget, a gyengéden pislákoló fényeket. Zavar az erőteljes és nagy fény. Ez örök konfliktusforrás közöttünk Férjjel. Ő akárhova beteszi a lábát, legyen szó akár csak az egyik lábujjáról, máris nyúl a villanykapcsoló után és kattintja is fel. Hogy aztán, amikor elhagyja a terepet, úgy is hagyja, mert leoltani bezzeg soha eszébe nem jut. Ő világosban szeret létezni – magyarázza. Engem meg megőrjít ezzel a viselkedésével.
Én ez irányított, adott helyekre koncentráló fényeket, fényforrásokat szeretem, az általános, mindent betöltő fények zavarnak. Nem találom őket elég intimnek, elég “személyre” szabottnak, ha lehet ilyet egy helyszínnel, térrel, szobával kapcsolatban mondani. Ha tehetném, például soha nem kapcsolnám fel a nappalinkban lévő csillárunkat. Ha tehetném. Mert persze van, aki megteszi helyettem. Állandóan. Én meg csapkodom utána a villanykapcsolót.
Amikor legutóbb az erkélyünket újítottam fel, akkor is rengeteg kérdés merült fel bennem a lehetséges világítással kapcsolatosan. Természetesen ott is van egy általános világítás célját szolgáló kültéri lámpánk, amíg elég rút, de szerencsére cserébe legalább elég gyenge a fénye és nem veri ki a szememet. Szóval, sokat gondolkoztam azon, hogy kell-e egyáltalán bármiféle fényforrás az erkélyre. Az első, sötétben eltöltött este után azonban hamar rájöttem, hogy a vaksötét legalább olyan rossz, mint a mindent beterítő fény.
De továbbra sem voltam meggyőződve arról, hogy ide nekem valami általános fényforrásra lenne szükségem. Sokkal inkább úgy éreztem, hogy a hangulatvilágítás lesz az, amely felteszi az i-re a pontot, amivel teljes lesz az erkélyünk új kinézete. És igazam is lett. Így kerültek lámpások, napelemes fényforrások, izzók, lampionok, ledes mécsesek a földre, az asztalra, az erkélykorlátra.
Hurrá! Projekt teljesítve.
Vagyis túlteljesítve… mert ezzel a lépésemmel olyan kérés-cunamit zúdítottam a nyakamba, amelyre én sem számítottam. A gyerekeim azonnal megrohamoztak, hogy ilyen nekik is kell ilyen a szobájukba, a felső emeleti folyosóra, de a legjobb az lenne, ha mindenhova tennék hangulatfényeket a lakásban, mert ez annyira jó! És szép! És menő! És különben is…
Aha. Nagyszerű. De a beszerzéshez szükséges pénzmagot persze szintén nekem kellene állni. És abban nem álltam olyan jól, mint az ötletelésben. Főleg a felújítás után. Hogy fogok én ebből jól kijönni? Az élet azonban most az egyszer kegyes volt hozzám. Nagylány szobájában az egyik fényfüzér ipari borítása megadta magát, és neki nem volt kedve bíbelődni a felújításával, így kaptam egy elemes, csupasz ledes fényfüzért, hogy csináljak vele, amit akarok.
Naná, hogy akarok!
De mit is? Új borítást a ledes izzókra. De miből? Na ez egy nagyon jó kérdés volt. Amiben biztos voltam, hogy nem akarok új alapanyagot vásárolni, a kreatív fiókom tartalmából szerettem volna dolgozni. És ismét szerencsém volt, mert a sok kacat között csodák csodájára találtam 20 db 2 deciliteres papírpoharat. És ha már megtaláltam őket, fel is használtam őket lámpabúráknak az izzók köré.
Fényfüzér papírpohárból
Hozzávalók
- elemes ledes izzósor
- 2 deciliteres papírpohár (az izzók számához igazítva a darabszámot)
- sniccer
- dekorációs eszközök (filctoll, matrica, festék stb.)
Elkészítés
- készítsünk elő annyi papírpoharat, ahány izzó van a fényfüzéren
- vágjuk le a papírpoharak alsó felét, hogy megfelelő méretűek legyenek lámpabúraként
- a papírpohár aljára (ami a füzéren majd a teteje lesz) egy sniccer segítségével vágjunk egy kereszt alakú bevágást
- díszítsük a lámpabúráinkat kedvünk szerint
- a fényfüzér izzóit egyesével dugjuk át felülről a papírpoharakon vágott nyíláson
- akasszuk a helyére a füzért
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!