Amivel egy felnőtt könnyedén megbirkózik, az bizony egy gyereknek bőven okozhat fejtörést. Például egy olyan hétköznapi dolog is, mint egy nagyobb méretű – felnőtt kézre szabott – szendvics elfogyasztása. Mit tehetünk? Készítsünk apró gyerekkezekre szabott ételeket. Például marokkói mini pitát.
Amióta pár évvel ezelőtt szükségszerűen belevetettem magamat az iskolai tízóraik világába, folyamatosan kutatom, hogy mivel dobhatnám fel a sulis gyerekeim uzsonnásdobozait. Mert hiába a jobbnál-jobb, szebbnél-szebb, változatosabbnál-változatosabb szendvicsbelsők, mindig elő kell rukkolni valami újdonsággal, különben a gondosan előkészített finomságok nem a gyerekek bendőjébe kerülnek, hanem haza. Úgy, ahogy beküldtem őket.
Ez meg azért mégsem járja, hiszen nem azért csinálom őket, hogy aztán az enyészeté legyenek.
A sok-sok év alatt felszedett rutinnak köszönhetően már igazán profi vagyok abban, hogy mi kerüljön a péksüteményekbe. Bátran és minden szerénység nélkül kijelenthetem, hogy a beltartalomra még soha nem érkezett panasz. Sőt!
Annál többet szoktak viszont morogni a gyerekek a péksütemények miatt. Mert ott azért nem akkora a felhozatal, hogy ne tűnjön fel: ismét zsemle vagy kifli került a dobozba. Még akkor sem, ha gyakran kapnak pitát, tortillát vagy éppenséggel egyszerű kenyeret. Minden bevetett furfang ellenére el kell ismernem, hogy ezen a téren lényegesen szűkebb választékot tudok felmutatni, mint a szendvicstöltelékek esetében.
Épp ezért mindig örülök, ha rábukkanok valami olyasmire, aminek már a kinézetéről lerí, hogy ezt a Jóisten is uzsonna alapanyagnak teremtette, pláne, hogy nagyon egyszerű alapanyagokból készül és nem is elsősorban szendvicsalapként lehet felhasználni, hanem jelenlétével tovább bővíthetem a repertoáromat olyan finomságokkal, amelyek igazi ki-rándulást jelentenek a szendvics-univerzumból.
Ezek az apró kirándulások határozottan feldobják az uzsonnásdobozokat és igazán változatossá teszik a gyerekeim sulis étkezését és nem csak az övékét… hanem mindazon osztálytársukét is, akiknek jut a dobozból. Mert egy nagy doboz mini pita mozzarellával és koktélparadicsommal, na meg némi friss bazsalikomlevéllel, vagy különböző mártogatókkal bizony odavonzza azokat is, akiket már egy-egy látványosabb szendvics sem hoz lázba.
Mini pita. Igen, jól olvastad.
A sütőben sült nagy pita kistestvére. Csak ezt méreténél fogva sokkal könnyebb az uzsonnásdobozba gyömöszölni, nem kell félbevágni, ebből kifolyólag nem lesz kiszáradt, megszáradt része. Ráadásul még a sütőt sem kell begyújtani az elkészítéséhez, mert serpenyőben sül néhány – tényleg néhány – alapvető konyhai hozzávalóból. További előnye, hogy akár három tucatot elkészíteni sem tart az örökkévalóságig.
Mivel a mini piták könnyedén kézre állnak, ezért az iskolai tízóraikon túl ideálisak mártogatók, saláták mellé; nagyszerűen megállják a helyüket egy baráti, családi összejövetelen, ahol nem asztal mellett folyik az étkezés vagy abszolút favoritok lehetnek akár egy kerti partin is a tűzön sült húsok mellé.
Mini pita Marokkóból
- 25 dkg búzadara
- 15 dkg liszt
- 1 kávéskanál só
- 1 teáskanál szárított élesztő
- 1 kávéskanál cukor
- kb. 3 dl langyos víz
- Egy kis tálban keverjük össze a cukrot és az élesztőt, majd adjunk hozzá egy kevés langyos vizet és azzal is keverjük össze.
- Keverjük össze a száraz hozzávalókat, adjuk hozzá az élesztőt.
- A robotgép segítségével kezdjük el dagasztani a tésztát. Apránként adagolva adjuk hozzá a langyos vizet (nagyon figyeljünk oda, mert a liszttől és a búzadarától függ a víz mennyisége).
- A dagasztás végén egy ruganyos tésztát kell kapnunk.
- Enyhén lisztezett felületen fél centiméter vastagon nyújtsuk ki a tésztát, majd egy pogácsaszaggatóval szaggassuk ki őket.
- A szaggatás végeztével helyezzük őket egy vékonyan belisztezett konyharuhára.
- Egy másik konyharuhával takarjuk le a mini tésztákat és kelesszük őket egy órán át.
- Forrósítsunk fel egy palacsintasütőt és minden zsiradék hozzáadása nélkül süssük meg benne a pitákat (oldalanként 3-4 percet szánva a műveletre).
Tipp
- sütésnél ugyanúgy bánjunk vele, mint a fánkkal: tetejével lefele tegyük a serpenyőbe, mert akkor fog pufira kelni és akkor lesz szép üreges a belseje
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!
Szia!
Szerinted meddig áll el? Vagy ha túl sok lenne, inkább lefagyasztani lenne érdemes? (Sima pitát szoktam tartalékba lefagyasztani.) Tudom, nálatok biztos hamar elfogy, de mi kevesebben vagyunk és még nincs kamaszunk 😉😊
Köszi!
Kriszti
Szia Kriszti!
Üdv újra itt. Nem próbáltam még lefagyasztani, de szerintem kisütve meg lehet próbálni. Limaránál láttam, hogy ő is kisütve fagyasztja le a pitát.
Egy próbát lehet, hogy megér.
Örülnék, ha máskor is benéznél.
Barbara