A kamaszok világában egy szoba dekorja akár napról napra változhat. Az állandó cserélgetés megviselheti a különböző kiegészítőket. Például a fényképtartókat. Kivéve, ha felírótáblákból készülnek, mert azoknak meg se kottyan egy ilyesfajta kis cserebere.
Régen hoztam már a kamaszokról külön bejegyzést, de talán arra még emlékszel, amikor azt írtam egyszer korábban: a kamaszokkal való együttélésben számomra egyértelműen az a legnehezebb, hogy olyan gyorsan változik a hangulatuk, hogy azt egyszerűen képtelenség lekövetni. Ezt az állításomat a mai napig fenntartom.
De! De azóta szereztem új tapasztalatokat. Mert ugyebár közben levezényeltem két kamaszszoba felújítást is. És most már bizton állíthatom, hogy a kamaszok hangulatánál már csak az ízlésük változik gyorsabban. Nesze neked tapasztalt szülő! És azt lekövetni… na az az igazi kihívás.
Szerencsére akad öröm is az ürömben. Mármint nekem. Hogy nálunk ezek az ízlésbeli változások leginkább a cserélhető, könnyen mozgatható dekorelemekre vonatkoznak és nem például a falszínre. Mert akkor azt hiszem már össze is csomagoltam volna és irány Narnia.
Na, nem mintha annak sokkal könnyebb lenne megfelelni, amikor mondjuk Nagylány azzal penderül elém az esti zsufiban – miközben épp küzdök az ádámkosztümben rohangáló és egymást legókockával dobáló öccseivel, hogy végre legyenek szívesen bemászni a fürdőkádba -, hogy cseréljük már le az egy hónappal korábban gondosan összeválogatott és bekeretezett képeket…, de azonnal. És nem ezt meg azt. Hanem az összeset. Mind a tizenhármat.
És ne csak úgy, hogy kivesszük a “béna” képeket és majd egyszer szerzünk a helyükre másikakat, hanem, hogy be is tesszük az újakat. Amiket ő már gondosan összekészített. És amelyek persze nem olyan alakúak, mint a korábbiak voltak, így bénán mutatnak a meglévő képkeretekben. Akkor cseréljük le a kereteket! Még mit nem?! De akkor most mi lesz???? Úristen, két napig nem lesznek képeid, amíg összeszerkesztjük őket! Hogymivaaaaaan?
Na.
Gondolom, ezek után te is mindent megtennél, hogy a helyükre kerüljenek azok a nyomorult képek.
Mivel sejtettem, hogy lesznek ilyen akcióik a kamaszaimnak, ezért gondos szülőként olyan képkereteket szereztem be, amelyeknek egyszerűen levehető a háta és nincs örökre odavasalva a hagyományos képkeretezés módszereivel. De ezek meg nem bírják az örökkévalóságig a csereberét. És igen hamar elveszítik azokat a kis pöcköket, amelyek a kép mögött tartják azt a vastagabb lapot, ami tartást ad a képnek.
Kösz.
Amikor először szembesültem ezzel a problémával és Nagylány vádló tekintetével, azonnal tudtam, hogy ugyan jók ezek a könnyű cserét biztosító egyszerű keretek, de nekünk mégis más megoldásra van szükségünk. Nevezetesen olyan képtartókra, amelyek bírják a strapát, az állandó cserélgetést és esetükben az sem gond, hogy az új kép nem feltétlenül azonos méretű a régivel. Egy centi itt, két centi ott még bőven belefér.
Olyan képkeretben kezdtem el hát gondolkozni, amibe nem bele kell tenni a képet, hanem rá. Rá kell mondjuk csíptetni. Mint a ruhákat a kötélre. De valamiért ez a ruhaszárítóköteles megoldásom nem aratott osztatlan sikert. De éreztem, hogy nem szabad elengednem ezt a csíptetős megoldást. Mert tutira nincs még egy olyan módszer, amellyel ennél gyorsabban, tisztábban lehetne képet cserélni. Akárhányszor. Anélkül, hogy tönkremenne a képkeret.
És milyen jól tettem, hogy nem tettem. Mert végül is nekem lett igazam. És nem kellett hozzá más, mint néhány, préselt fából készült felírótábla, na meg némi tábla- és akril festék.
Ja és még valami, ami a felírótáblákból készült képtartók mellett szól: ezeket is lehet akasztani, támasztani, fektetni, ide dönteni, oda dönteni; sőt egyik nap ide lehet rakni, másik nap meg oda. Hát nem szuper?
Képtartó felírótáblából
Hozzávalók
- préselt fa vagy bambusz felírótábla (A5, A4 – képtől függően)
- ecset, festék
Elkészítés
- vegyük magunk elé a felírótáblát, jelöljük ki az alsó negyedét és fessük le kedvünk szerint (használjunk maszkolószalagot a pontos festéshez) – ha fekete táblafestéket használunk, akkor írni is tudunk rá; de egymáshoz passzoló színek használatával akár egész képgalériát is készíthetünk
- hagyjuk megszáradni a festéket (akril festék esetén használjuk fedőlakkot a későbbi kopás elkerülése érdekében), majd csíptessük a képet a helyére
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!