Mindent bele – gyümölcskenyér minden jóval

Gyerekek mellett nem mindig van idő – na meg türelem – az ételekkel pepecselni a konyhában. Néha legszívesebben azt kívánnánk, hogy bárcsak mindent beledobálhatnánk egy tálba, aztán a massza valahogy összeállna kész étellé. A gyümölcskenyér pont ezt tudja. Vagy majdnem ezt.

Az ételekkel való pepecselés soha nem volt az én világom. Hogy akkor ide kerüljön még egy cukorvirág, azt meg ott hintsük meg még egy leheletnyi friss zöldbors őrleménnyel, fél óránként locsolgassuk a húst, közben pedig forgassuk is át negyed fordulatokkal, tíz percenként húsz másodpercre nyissuk ki a sütő ajtaját stb.

Akkor sem pepecseltem, amikor még nem volt egy gyerekem sem. Azóta meg, amióta van – mit van? vannak -, még kevésbé érzek késztetést arra, hogy egy-egy étel elkészítésével többet foglalkozzak, mint amennyit feltétlenül fontos. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem ügyelek a minőségre, mert arra feltétlenül, de azért öt gyerek mellett nálunk a minőség mellett a mennyiség a másik legfontosabb szempont. Na meg, hogy mindez mennyi idő alatt készül el.

És ebbe a pepecselés nem fér bele.

Tavasszal és nyáron könnyebb dolgom van, hogy elkerüljem az aprólékos munkát a konyhában, mert az ételek is könnyűek, nem kívánjuk a kiadósabb, meleg fogásokat és egy salátát összedobni egy grillezett csirkével, tényleg nem nagy kunszt. De ősszel és télen – minden igyekezetem ellenére – sokkal több időt töltök a konyhában a főzéshez, sütéshez kapcsolódó tevékenységekkel, mint bármikor máskor. Mert a tartalmasabb ételek elkészítése bizony időigényesebb is. Pepecselős rész nélkül is.

És nincs ez másképp a süteményekkel sem. Akkor sem, ha tényleg mindig az egyszerűségre törekszem minden fronton.

Mert a borongós, hideg napokon azért nem sütés nélküli finomságokkal szoktam előrukkolni. Nem bizony. Hanem sütőben sült finomságokkal. Ami ugyebár eleve időigényesebb. Hol lehet akkor időt spórolni? Mondjuk a kezdet kezdetén. Ha a hozzávalók nem kívánnak különösebben kacifántos előkészítést, hanem csak úgy össze lehet őket dobálni. Bele egy tálba, aztán csak úgy összekeverni az egészet és máris mehet a tepsibe/kuglófformába/őzgerincbe stb.

Az időspórolós desszertek egyik legnagyszerűbb képviselője a gyümölcskenyér. Akkor is, ha nem a szimplán összedobálós változatot választom, hanem megbolondítom annyival, hogy a tojásokat szétválasztom és a fehérjéket habbá verem. De még így is szintidőn belül vagyok, mert utána tényleg már csak annyi a dolgom, hogy összekeverjem a hozzávalókat és kisüssem a kisütnivalót.

Gyümölcskenyér minden jóval

Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!

Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!