A túrófánk népszerűsége nem véletlen. Könnyű, gyors, finom. A túró benne az egyetlen szűk keresztmetszet, mert nem mindenki szereti. Ha a fő hozzávalót ricottával váltjuk ki, akkor azok is beleszerelmesednek, akiket csak a túró tart vissza ettől a finomságtól.
Öt gyerek mellett nálunk az étkezés központi kérdés. Mit eszünk, mikor fogunk enni? Minden percben van valaki, akinek a gondolatai épp az étkezés körül forognak. És ha egy elkezdi, akkor hirtelen az összes többinek is eszébe jut, hogy éhes. Ha valójában nem is az. De a csordaszellem az csordaszellem.
De ennyi emberre változatosan főzni igazán nagy kihívás. Mert mindekinek vannak olyan nemszeretem alapanyagai, hozzávalói, amelyeket legszívesebben soha nem látna a tányérján. De ha ezeket mind figyelembe venném, akkor a két – de még inkább az egy – kezemen meg tudnám számolni azokat az ételeket, amelyeket főzhetnék. Az meg azért elég kevés és egy idő után a táplálkozásunk rém unalmassá válna, az egyoldalúságáról nem is beszélve.
Így inkább én egy másik utat választottam. Egyszerűen kizártam a válogatás lehetőségét az életünkből és mindent főzök. Vagyis nem. Inkább azt mondanám, hogy mindenféle alapanyagból főzök. A nemszeretem alapanyagokból is. Úgy, hogy megkeresem hozzájuk azokat a receptek, ételeket, amelyek elveszik azt a bizonyos ízt, állagot, amely miatt elutasítják a gyerekeim az adott zöldséget, húst stb. hozzávalót.
Így aztán gyakorlatilag mindent megesznek, csak össze kellett hoznom az ízt a formával. A kelkáposzta például főzelék formájában egyáltalán nem megy – kivéve nálam, mert én rajongok érte -, de frankfurti levesként már igenis helye van az asztalon.
És ez a módszer remekül működik.
Egyetlen alapanyag kivétel ez alól. A túró. Azt egyszerűen nem tudom eladni. Magam sem értem miért, mert kisgyerekként mindegyikük nagyon szerette, de most valahogy nem csúszik. Semmilyen formában. Se tésztával, se tölteléknek palacsintába, se sósan, se édesen. Fura, de ez van.
Viszont vannak olyan túrós ételek, amelyek nagyon jól illeszkednének a nagycsaládos receptgyűjteményembe, mert minden kritériumnak megfelelnek – nagy mennyiségben is gyorsan, egyszerűen megvannak és persze az ízük sem hagy kívánnivalót maga után. Mint például a méltán népszerű túrófánk. Ennek ellenére nálunk nem megy. Még az elkészítéséig sem jutottam el, mert hát ugye túró van benne.
És hogy mi a baj a túróval?
Göröngyös.
Ennyi? Ennyi.
Na jó, lehet, hogy az ízével is van egy kis bajuk.
Itt megállt a tudományom. Egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy mivel helyettesíthetném a túrót. Ricottával. Selymesebb, krémesebb íz és egyáltalán nem göröngyös. Viszont a belőle készült fánk ugyanolyan finom, mint a túrós változat.
Fánk ricottával
- 50 dkg ricotta
- 20 dkg cukor
- 30 dkg liszt
- 1 csomag sütőpor
- 2 csomag vaníliás cukor
- 4 tojás
- 2 citrom reszelt héja
- 2 csipet só
- olaj a sütéshez
- porcukor a tálaláshoz
- Első lépésként válasszuk szét a tojásokat és a fehérjéket a két csipet sóval verjük kemény habbá.
- A tojások sárgáját keverjük ki a kétféle cukorral.
- Adjuk a tojásos masszához a reszelt citromhéjat és a ricottát és keverjük simára.
- Szitáljuk bele a sütőporral elkevert lisztet és két-három adagban óvatosan forgassuk bele a felvert tojásfehérjét.
- Egy könnyű, lágy tésztát kell kapnunk.
- Egy mély edényben melegítsünk bő olajat, majd vegyük vissza alatta a lángot közepes erősségűre és egy kanál segítségével szaggassuk bele a tésztát.
- Két-három perc alatt süssük ki a fánkokat - többször forgassuk át őket sütés közben -, majd egy szűrőlapát segítségével vegyük ki az edényből és helyezzük papírtörlőre őket, hogy leitassuk róluk a felesleges olajat.
- Tálalás előtt hintsük meg porcukorral.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!