Vannak desszertek, amelyek ugyan az év bármely napján megállnák a helyüket, mégis inkább egy ünnephez kötődnek. Mint a bejgli. Vagy az örök ünnepi klasszikusnak számító zserbó.
Nem tudom, hogy alakult ki, de vannak bizonyos ételek, amelyek ugyan az év tényleg bármely napján elkészíthetőek lennének, de valahogy mégis csak egy bizonyos időszakban csináljuk őket és nem azért, mert romlandóak, ezért mondjuk a nagy nyári hőségben nem ajánlatos próbálkozni velük – ilyenek is vannak, természetesen, de most nem ezekre gondolok -, hanem azért, mert tipikusan valamilyen ünnephez kötjük őket. Az ízük, a kinézetük, a formájuk, a belőlük áradó hangulat miatt. Mondjuk. Mert közben meg nem.
Ilyen például a bejgli.
Mondjuk mi már itt is csalunk. Mert nemcsak karácsonykor készül bejgli a családban, hanem húsvétkor is. Igaz, ilyenkor csak anyósom vállalkozik erre a feladatra, mi csak szépen, udvariasan megesszük. Mármint én udvariasan, mert nem szeretem, mindenki más meg falja. De ezzel helyre is áll az univerzum egyensúlya.
A másik tipikusan ilyen finomság: a zserbó.
Pedig ha jobban megnézzük, igazából nincs benne semmi, amitől annyira ünnepinek tekinthetnénk ezt a süteményt, mégis leginkább karácsony környékén sütjük. Kivéve mi. Mert nálunk azért ennél gyakrabban kerül az asztalra. Ennek pedig egyetlen oka van: nagyon szeretjük. És a zserbót kivételesen én is nagyon szeretem. Nagyon-nagyon.
Sokan azért ódzkodnak talán a gyakoribb sütéstől, mert általános elterjedt nézet, hogy zserbót sütni nehéz. Jó zserbót pedig még nehezebb.
Akkor most elárulok egy titkot.
Nem az. A közszájon forgó hiedelemmel ellentétben a zserbó egyáltalán nem egy bonyolult sütemény, ami indokolná, hogy csak az év egy bizonyos időszakában süssük. Nem kell keleszteni, bár egy kis pihentetés nem árt neki a munkafolyamat során, a lapokat nem kell külön-külön megsütni, és a sütés maga sem tart hosszú órákon át, alig több, mint fél órát kell rá szánni. És hát a máz elkészítéséhez sem kell agysebész diploma.
Most, hogy ezt így feketén-fehéren tisztáztuk, a végére hadd idézzek meg egy klasszikust, aminek első látszatra semmi köze ehhez a történethez, de ha hozzáteszem a magam verzióját, akkor talán egy kicsit mégis. Szóval Dániel András azt mondja: Szerintem mindenki legyen kufli! Szerintem meg mindenki süssön gyakrabban zserbót! Mindenki, aki szereti.
Zserbó egyszerűen
- 40 dkg liszt
- 18 dkg vaj
- 2 tojássárgája
- 1 dkg élesztő
- 3 cl langyos tej
- 1 kiskanál cukor
- 1 csipet só
- 20 dkg cukor
- 1 késhegynyi szódabikarbóna
- Töltelék:
- 20-25 dkg finomra darált dió
- 4 evőkanál porcukor
- 8-10 evőkanál sárgabaracklekvár (ahogy felveszi a töltelék)
- Máz:
- 4 dkg vaj
- 4 evőkanál cukor
- 4 evőkanál cukrozatlan kakaópor
- 3-4 evőkanál víz
- 2 evőkanál rum (opcionális)
- Első lépéstként futassuk meg a langyos tejben az élesztőt.
- A tészta többi hozzávalóját gyúrjuk össze a robotgép segítségével, a végén adjuk hozzá az élesztős keveréket is.
- Vegyünk elő egy közepes méretű tepsit.
- A készt tésztát osszuk három egyenlő részre és az első gombócot nyújtsuk akkorára, mint a választott tepsink alja.
- Vajazzuk ki a tepsit és tegyük bele az első tésztalapot.
- Keverjük össze a porcukrot a darát dióval és osszuk kétfelé.
- Kenjük meg lekvárral úgy, hogy a tészta sehol ne látszódjon ki alóla. Szórjuk meg a diós-cukros keverék egyik felével.
- Nyújtsuk ki a következő tésztalapot, helyezzük az első réteg tetejére és egy kicsit nyomkodjuk rá.
- ismételjük meg a lekváros-diós-cukros réteget, majd fejezzük be a süteményünket a harmadik kinyújtott lappal.
- A legfelső lapot is nyomkodjuk rá az előző lét rétegre finoman és a tepsi széleinél is nyomkodjuk be a tésztát.
- Melegítsük elő a sütőt 180 Celsius fokra. Szúrkáljuk meg villával a nyers zserbótészta tetejét és toljuk a sütőbe 30-40 percre.
- Ha letelt az idő, vegyük ki a tésztát és hagyjuk teljesen kihűlni.
- A mázhoz keverjük ki a cukrot a kakaóval és megadott mennyiségű vízzel. Főzzük fel, majd némi hűlés után adjuk hozzá a vajat és keverjük ki alaposan.
- Utolsó lépésként vonjuk be a mázzal a zserbót. Szeleteljük fel a süteményt és letakarva hagyjuk egy napig, hogy visszapuhuljon.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!