Tavasz az őszben – sajtos-zöldséges frittata

Néha jólesik kitekinteni abból az évszakból, amiben épp benne járunk és megtölteni olyan ízekkel, amelyek a borongásba napsütést, a kánikulába lehűlést, a zimankóba meleget varázsolnak. A zöldséges frittata kiválóan idézi meg a tavaszt egy ködös őszi estén.

 

Nemrégiben új szokást vezettem be. Eddig leginkább csak hétvégén főztem. De akkor sokat. Nagyon sokat. Ez mondjuk soha nem látszott a maradékok mennyiségén. Pedig minden egyes alkalommal azzal a céllal vágtam bele az aktuális konyhai tevékenységbe, hogy végre annyit főzzek, hogy a következő hét elejére is jusson legalább egy-két napra meleg vacsorának való alapanyag. De ezt a célt eddig gyakorlatilag soha nem sikerült megvalósítani.

Mert a mi családunkban minden elfogy.

Akármit és akármennyit főzök. Egyszerűen elképesztő. Néha már-már kiakasztó. És nem elég, hogy elfogy, hanem még panaszkodnak is, hogy soha nincs semmi ehető, miért főzök ilyen keveset?

Keveset?!

Ha valaki látná, hogy mekkora lábosokat, fazekakat, tepsiket töltök meg ennivalóval, azt hihetné, hogy háborúra készülünk és én vagyok a hadsereg élelmezési főosztályának vezetője. És persze nem egy-egy fazékról, lábasról és tepsiről beszélünk. Á, dehogy!

Mindezidáig minekután soha semmi nem maradt a hétvégi menüből a hétköznapokra, ezért aztán leggyakrabban hideget vacsoráztunk. Semmi különös nem volt benne, csak a szokásos: felvágott, sajt, zöldség, házi sütésű pékáru. Itt nem nagyon lehetett villantani, a választék nem volt túl nagy, általában ugyanazok kerültek az asztalra és ahogy az lenni szokott, kezdett unalmassá, egyhangúvá válni az egész. És egyre több volt a zokszó és egyre több a maradék(!).

Nem esett jól.

A helyzet változtatásért kiáltott. Ezért is. De volt még egy indokom, amiért egyre inkább hajlottam egy más megoldás felé. Rábírni a gyerekeket arra, hogy terítsenek meg a hideg vacsorához, kész tortúra volt, mindig lemaradt valami: nem mostak zöldséget, nem került ki a vaj időben a hűtőből, nem vágták fel a felvágottat stb. Az egész folyamat iszonyatosan időrablónak tűnt. Folyamatosan szólni, újra és újra, a végén pedig megcsinálni helyettük… áááááá.

Egy ilyen káoszos terítés után az ötlött az eszembe, hogy ennél az sem lenne hosszabb idő, ha meleg vacsorát készítenék és amíg fő az étel, addig a gyerekek megküzdenének a hét lapos tányér és kés-villa evőeszköz kombó felhelyezésével az asztalra. Ez kevésbé macerás művelet, valljuk be, mint tizenöt dolgot felhelyezni és semmiről nem elfeledkezni.

Megszületett hát az ötlet, hogy hétköznap is főzni fogok. Nagyon gyorsan elkészülő, nagyon egyszerű ételeket. Na. Egyetlen apró bibi volt: én nem hiszek a nagyon gyorsan elkészülő, nagyon egyszerű ételekben. Mármint abban, hogy léteznek ilyenek. Hét főre…, mert kettőre még csak-csak, de hét személyre?!

De nem akartam feladni.

Leültem és addig nem álltam fel, amíg négy hétre meg nem terveztem saját kútfőből, netes segítséggel, családi ötleteléssel egy szerintem vállalható menüsort, amiben csupa – tényleg egyszerű – étel szerepel. Amelyeket eddig is főztem, de valahogy nem jutott eszembe, hogy ho-hó, ezek nagyszerűen megállnák a helyüket a vacsoraasztalon is. Mint például az örök kedvencnek számító frittata, amelynek a sajtos-zöldséges változata igazi tavaszi hangulatot tud varázsolni egy borongós, ködös őszi estén. És mindenkor máskor is.

Sajtos-zöldséges frittata

 

 

 

 

 

 

Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!

Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!