Manapság megszámlálhatatlan konyhai segédeszköz áll a rendelkezésünkre, amelyek közül sokat nem is használunk ki. Kivéve, ha az eredeti funkcióján túl képesek vagyunk belelátni mást is. Például a szendvicsütőbe egy isteni körtés édességet leveles tésztából.
Nincs sok konyhai kisgépem, de ami van, azt gyakran használom. A legtöbbet természetesen a mindentudó robotgépem van használatban. Mindennap előveszem és keményen megdolgoztatom szegényt. Gyúr, dagaszt, kever, kavar, habot ver, húst darál, aprít, szeletel, turmixol… tényleg mindent tud. És ezt a mindent nagyon tudja.
Nem véletlenül választottuk ezt a darabot robusztus kinézete és nagy súlya ellenére, a nagy űrtartalma – egyszerre tizenhat tojásfehére felverésére alkalmas – és a nagy teljesítménye alapján egyértelmű volt, hogy ezt a készüléket ránk szabták. És azt kell, hogy mondjam, soha jobb döntésünk nem volt még. Igaz, ami igaz, amikor ki kellett fizetni az árát, akkor azért elhagyta a számat egy pár hű meg ha.
Mellette van még kenyérpirítónk, de azt még nászajándékba kaptuk huszonkét évvel ezelőtt és igazából nem nagyon használjuk, tekintve, hogy nálunk ipari mennyiségben készül a pirítós, ha készül, arra meg jobban megfelel a sütőnk kifejezette pirításra szolgáló funkciója. Mert olyan is van neki. Meg még vagy két tucat másik, aminek a feléről azt sem tudom, hogy eszik-e vagy isszák.
Vízforralónk is van, amire most már azt mondom, hogy szerintem alaptartozék minden háztartásban, bár korábban egyáltalán nem így vélekedtem erről. Most viszont már nem tudom elképzelni, hogyan tudtam létezni nélküle. És körülbelül ennyi. Illetve birtoklok még eg szendvicssütőt. Amit hirtelen felindulásból vettem meg pár évvel ezelőtt, hogy majd ezzel csinálok melegszendvicset a gyerekeknek reggelire iskolába indulás előtt. Aha. Nem csináltam. Soha. De elajándékozni meg nem akartam. Még. Kidobni meg pláne nem.
Szóval, a szendvicssütő ott árválkodott már hosszú-hosszú ideje a konyhai sarokszekrényben, amikor szembejött velem egy recept a neten. És meglepő módon nem egy melegszendvicsé. Ami evidens lenne egy szendvicssütő esetében. De ez a recept nem arról szólt. Nem bizony. Hanem egy édességről, amit ebben a szerkezetben sütöttek meg ahelyett, hogy a sütőbe raktak volna.
Érdekes kísérletnek tűnt.
Muszáj volt kipróbálnom. És működött.
Na nem egy tipikus nagycsaládos sütési módszer, szó sincs róla, de arra teljesen jó, hogy a gyerekeim kiszolgálják magukat, ha valami finomságra vágynak, de nekem nincs kedvem sütni, vagy épp nem vagyok otthon. A szendvicssütőt önállóan is tudják kezelni, inkább, mint a “száz” programmal bíró nagy testvérét, aminek a kezelésébe néha még én is belezavarodok. Szóval ez a módszer kisszériás sütésre pont megfelel. Néha pedig pont erre van szükség. Még egy nagycsaládban is.
Körtés háromszög leveles tésztából
- 3 csomag leveles tészta
- méz vagy juharszirup
- Töltelék:
- 50 dkg körte megtisztítva, apró kockára vágva
- 5-7 kiskanál barnacukor
- 1 citrom reszelt héja
- 5 evőkanál frissen facsart citromlé
- 10 dkg mazsola
- 2-2,5 teáskanál őrölt fahéj
- 1 teáskanál őrölt szerecsendió
- A töltelék hozzávalóit öntsük egy kisebb lábosba és közepes lángon főzzük öt-hét percig. Húzzuk le a tűzről és hagyjuk langyosra hűlni.
- Vágjuk fel a leveles tésztát akkora darabokra, amelyek pont beleférnek a szendvicssütőbe (ha maradnak kisebb darabok, azokat is fel tudjuk használni, csak rendezzük őket ügyesen és inkább a süteményt tetejéhez használjuk fel őket).
- Tegyünk egy-egy tésztadarabot a szendvicssütőbe, halmozzunk rá egy-egy adag tölteléket, locsoljuk egy kis mézzel vagy juharsziruppal és borítsuk be egy másik tésztalappal.
- A szendvicssütő teljesítményét figyelembe véve süssük a tésztákat 5-10 percig, amíg aranybarnára nem sülnek.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!