Minden évszaknak megvannak a maga ízei, illatai, aromái, alapanyagai. Az őszi ízmustra legalapvetőbb hozzávalói a szőlő és a dió. Nagyon jól állnak egymásnak. Nyersen és sütve is. Süteménybe sütve is.
Imádom a szőlőt. És ezzel nem vagyok egyedül. A családtagjaim is hasonlóképpen éreznek. Ezért aztán soha nem tudok elég szőlőt venni.
A múltkor egy pillanatig már-már azt hittem, hogy sikerül. Naná, hogy tévedtem. Pedig nagyon rafkós voltam. Szembemenve ugyanis az eddigi szokásaimmal, hogy megpróbálok minél többféle gyümölcsöt venni, hátha az eltereli a szőlőről a figyelmet, úgy döntöttem, hogy nem veszek mást, csak és kizárólag szőlőt. És hogy még nagyobb legyen az öröm, nemcsak egyfélét, hanem rögtön négyet. És mindegyikből másfél-két kilót.
Azért az még nagycsaládos szemmel nézve is mennyiség.
Szerinted meddig tartott a közel nyolc kilogramm gyümölcs? Igen. Pont addig. Másfél napig. Az egész hétre szánt mennyiség. Oké, tudom, naiv voltam. Meg vagyok. De mégis mennyit kellett volna vennem? Vagy ültessek néhány szőlőtőkét az erkélyünkre? Hogy őszinte legyek, egyre komolyabban foglalkoztat a gondolat. Tényleg. Ja nem.
Viszont addig is, amíg felszántom a nagy műgonddal pár évvel ezelőtt lerakott kövezetet az erkélyen, jó lenne valami más megoldás. Hogy egy kicsit többnek tűnjön az a nyolc kiló szőlő. Mert hogy tovább tartson, az puszta illúzió. Meg vágyálom.
Mert tovább akkor sem fog tartani, ha találok egy áthidaló megoldást. De legalább tartalmasabb lesz. Így átvitt értelemben kevésbé fog gyorsan fogyni. Hiszem. Vagy inkább remélem.
Azt már megtanultam, hogy nálunk, a mi családunkban a legjobb látszat-térfogatnövelő módszer, ha főzök vagy sütök valamit a kérdéses alapanyagból. A gyerekek jobban szeretik, ha sütök. Nyilvánvalóan. Én meg jobban járok, ha a kedvükben járok. Szóval, egyértelmű volt, hogy olyan dolgot kell találnom, amit sütni lehet.
Mondjuk egy jó kis szőlős süteményt. Egyszer már próbálkoztam valami ilyesmivel, de nem igazán jött be. Talán azért, mert csak szőlő volt benne. Magában enni, az tök oké. De fő alapanyagként használni süteményhez… az nem volt olyan jó döntés. Kell hozzá valami ütős pár. Mi áll jól ennek a fantasztikus gyümölcsnek? Egy másik tipikusan őszi hozzávaló. Egy kis dió! Tuti befutó, tuti páros.
Szőlős-diós kevert sütemény
- 25 dkg liszt
- 10 dkg finomra darált dió
- 10 dkg porcukor
- 1 zacskó sütőpor
- 1 csipet só
- 1 citrom reszelt héja
- 3 egész tojás
- 1 dl étolaj
- 1 dl natúr joghurt
- 30 dkg othello szőlő
- Keverjük össze egy tálban a száraz hozzávalókat és a reszelt citromhéjat.
- Egy másik tálban keverjük habosra a tojásokat, majd adjuk a keverékhez az olajat és a joghurtot.
- Egyesítsük a két tál tartalmát.
- Vajazzunk ki egy közepes méretű (kb. 20x30 cm-es) tepsit.
- Öntsük bele a nyers tésztát és rakjuk ki a tetejét a megmosott és lecsöpögtetett szőlőszemekkel.
- Melegítsük elő a sütőt 220 Celsius fokra és 25 perc alatt süssük készre a süteményünket. (Ha túlságosan pirulna a teteje, akkor félidőben takarjuk le egy darab alufóliával.)
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!