Az ősz kiváló ideje a kreatívkodásnak. Szuper természetes alapanyagok, benti foglalatoskodáshoz alkalmas időjárás és mindennél több gesztenye. Szúrós zöld vagy sima barna. És ha szúrós és barna? Akkor sün. Gesztenyesün. Kicsit másképp.
Ősszel beköszönt a hűvös idő. Is. Meg az őskor.
Hogy tessék? Igen, jól olvastad. Az őskor. Amikor az emberek a napjuk nagy részét vadászattal és gyűjtögetéssel töltötték. Ahogy mi is. A gyerekeim gyűjtögetnek, én meg vadászom rájuk, hogy végre hazainduljunk a terepről. És ha még legalább valami ehetőt gyűjtögetnének, mint elődeik ki tudja hány évezreddel ezelőtt…, de nem. Hanem ágakat-bogakat, csigaházakat – ha szerencsém(!) van, akkor csak üreseket -, makkokat, leveleket, de leginkább… leginkább gesztenyéket. Az őszi termések, az otthoni kézműveskedések természetes alapanyagainak abszolút favoritja. A falevelek után.
Már próbáltam mindent, hogyan szabjak gátat a bejárati ajtónk előtt tornyosuló gesztenye kupacok terjedelmének. De eddig még egy csatát sem sikerült megnyernem. Be kellett látnom, hogy azok az utasítások, miszerint, “Azt már ne vedd fel, mert nem fér bele a zacskóba!”, csak további olaj a tűzre, mert akkor még zacskót is vadásznak. Amibe bele tudják tenni azokat a gesztenyéket, amelyeket a nemférmárbele darab után gyűjtöttek. Így meg aztán még annál is későbbre érünk haza.
Szóval, ez a stratégia nem vált be.
Más módszerhez kellett folyamodnom. Azt ötlöttem ki, hogy minden évben kitalálunk valami konkrét projektet, na jó, projekteket (igen, többes számban), amelyekhez gyűjtögetünk. Így sokkal könnyebb kordában tartani a mennyiséget és láss csodát, a mennyiség helyett a minőség került az első helyre, hogy minél szebb, a megvalósítandó ötlethez minél inkább passzoló darabokat kutassunk fel. Igaz, így sem érünk haza korábban a szomszédos parkból, de legalább a mennyiség kevesebb.
Már éppen kezdtem volna tobzódni az öndícséretben, amikor azzal kellett szembesülnöm, hogy újabb akadályt gördített elém az élet: projekteket kell kitalálni. Sokat. Változatosakat. Mert nem úgy van az ám, hogy minden évben fogpiszkálós gesztenyesünöket csinálunk. Vagy Kipp-kopp figuráját készítjük el újra és újra. Nem. Mert az uncsi. És akkor újra sok gesztenye lesz az ajtónk előtt.
Így aztán elkezdtem bújni a netet, hogy miféle módon lehet hasznosítani a gesztenyéket. És hasznosítottuk is: festessünk, ajtódíszt és füzért készítettünk, nagy üvegbe gyertyák köré tettük stb. De egyszer csak elfogytak az újító ötletek.
És visszajutottunk a gesztenyesünhöz.
A gyerekeim már épp nyitották volna a szájukat, hogy tiltakozzanak, de aztán meglátták, hogy ez a sün bizony nem az a sün. Ennek a sünnek nem a teste, hanem az orra készül gesztenyéből. És mivel a teste többi részének elkészítéséhez papírt használunk, ezért akár nagyszerű ajtó- vagy ablakdíszt is kanyaríthatunk belőle.
Gesztenyesün
Hozzávalók
- apróbb gesztenyék
- sötétbarna és drapp barkácskarton
- olló, ragasztó
Elkészítés
- vágjunk ki a kartonokból két szabálytalan krumpli- vagy szélesebb és laposabb aljú tojásformát, a sötétbarna legyen a nagyobb, a világosabb a kisebb, ez utóbbiból lesz a sün hasa
- vágjunk le a sötétbarna kartonból egy kb. 7-8 cm széles csíkot, amelyet tovább darabolunk 1,5 cm-es csíkokra – ezekből a csíkokból készülnek majd a tüskék (nem fontos, hogy teljesen szabályosak legyenek, nem baj, ha az egyik végük keskenyebb, mint a másik, hiszen az életben sem egyformák a sün tüskéi)
- ragasszuk fel a világosabb kartont a sötétbarna alapra, jelöljük ki rajta a sün orrának helyét és ragasszuk oda a gesztenyét
- rajzoljunk szemet és szájat a sününknek
- ragasszuk fel körbe a tüskéket
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!