Manapság a gasztronómiában igazi forradalom zajlik: új eszközök, új eljárások, megújuló ételek, új alapanyagok. Néha azonban jólesik egy kis nosztalgia. Egy kis hagyományos recept. Mondjuk egy jó pacsni egyszerű alapanyagokból, egyszerűen elkészítve.
Szeretem azt a változatást, ami ma a gasztronómiát jellemzi.
Jó figyelni, hogyan újulnak meg a hagyományos konyhai tevékenységek, hogyan kapnak új külsőt klasszikusnak számító ételek, hogyan frissülnek meg bizonyos ízek új alapanyagoknak, új eljárásoknak hála. De ugyanakkor meg néha nagyon vágyom azokat a nosztalgikus ízeket, amelyek visszarepítenek a gyerekkoromba, amelyek megidézik a nagyszüleimmel töltött nyári napokat, amikor nagymamám sütött-főzött és amikor olyan ételek kerültek az asztalra, amelyeknek a recepjeit már ő is örökölte az elődeitől.
Lássuk benne, ezeknek az ételeknek is megvan a maguk varázsa. És nyilvánvalóan ezeket is meg lehet újítani és talán már meg is újította valaki, de néha jólesik őket az eredeti, hagyományos módon elkészíteni. Akkor is, ha ez a mód nem illeszkedik a ma trendinek kikiáltott vonalba.
Nagyon sokféle ételt nem főztem még, nem sütöttem még, de van egy olyan étel, amelyet nagyon régóta készülök elkészíteni, de valahogy még soha nem került rá sor.
Ez pedig a pacsni.
A gyerekeim még nem is hallottak róla, kóstolni meg aztán végképp nem, és nekem is csak azért jutott eszembe, mert Négyesnek megint összeakadt a múltkor a nyelve és egy kutyákkal kapcsolatos eszmecserében pacsi helyett pacsnit mondott és ez engem villámcsapásként ért. Mármint nem az, hogy összekeverte a betűket, mert ebben ő igazi nagy varázsló, hanem hogy eszembe jutott, milyen régen ettem pacsnit és mekkora kiváltság volt anno, ha a szüleim vettek nekem.
Mert hát tagadhatnám, de minek: egyszerűen imádtam a pacsnit gyerekkoromban. És csak elvétve jutottam hozzá. Mert mire a pékségbe értünk, szinte mindig elfogyott, már csak a tábla figyelmeztetett rá, hogy egyáltalán volt. Nagyon ritkán sikerült olyan korán odaérni ugyanis, hogy nekem is jusson ebből a kissé édeskés, nagyon érdekes állagú, ropogós, de közben enyhén leveles szerkezetű finomságból.
Aztán valahogy kikopott az életemből és eddig nem is igazán gondoltam rá.
Eddig. Négyes elszólása azonban elindított bennem valamit. Elkezdtem kutakodni, hogy hol kaphatnék finom pacsnit. A keresgélés eredménye az lett, hogy jobban járok, ha otthon próbálkozom.
Eddig ez a lehetőség eszembe se jutott. Nem is tudom miért. Mert az alapanyagokat tekintve nem egy bonyolult étel, gyakorlatilag minden megtalálható hozzá még egy nem fullra felszerelt háztartásban is, az elkészítése sem igényel nagy felkészültséget, legfeljebb kicsit időigényes a többszöri kelesztés miatt. És ennyi. Na meg persze egy jó recept.
Klasszikus pacsni
- 41 dkg finomliszt
- 3 dkg élesztő
- 1 mk. só
- 4 dkg cukor
- 6 dkg vaj
- 2,5-3 dl tej
- A vajat tegyük a mélyhűtőbe.
- A liszt közepébe készítsünk egy kis bemélyedést, öntsünk bele 1 dl langyos tejet, tegyünk hozzá egy kis cukrot és futassuk fel az élesztőt.
- Adjuk hozzá a többi hozzávalót a vaj kivételével és dagasszunk belőlük egy lágy tésztát.
- Langyos helyen kelesszük a kétszeresére kb. 40 perc alatt a nyers tésztát.
- Vegyük magunk elé a megkelt tésztát és reszeljük a tetejére a vaj harmadát. Nyúljunk a tészta alá és húzzuk a reszelt vaj tetejére. Jöhet az újabb adag reszelt vaj, majd az újabb hajtás. És ezt ismételjük meg még egyszer.
- Kelesszük ismét a tésztát fél óráig.
- Tépjünk kisebb labdacsokat a tésztából, tegyük őket egy sütőlemezre és hagyjuk őket pihenni 15 percig.
- Húzzuk őket piskóta formára a két kezünkkel és hagyjuk őket további 20 percig kelni.
- Melegítsük elő a sütőt gőzölős funkción 180 Celsius fokra és 13 perc alatt süssük készre a pacsnikat.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!