A gyerekek köz-étkeztetésénél nagyon sok szempontot kell figyelembe vennünk szülőként, amelyeket valóra váltani nem könnyű. A zöldségek elfogadtatása például soha nem egyszerű. Kivéve, ha cukkini pogácsát sütünk. Mert akkor nincs ilyen gond.
Megreformáltam a gyerekeim iskolai étkeztetését. Mármint nem az iskolai menzát, mert arra nincs ráhatásom, sajnos, hanem az itthon készített uzsonnákat, tízóraikat. És milyen jól tettem! A gyerekeim azóta még jobban szeretnek. Már korábban is éreztem, hogy szükség lenne bizonyos változatásokra, de valahogy nem volt elég erős a késztetés… de most!
Először is megemeltem az adagokat, mert be kellett látnom, hogy amit eddig adtam nekik, az már a fél fogukra sem elég. Nem bizony, mert most már csak Négyes kap háromszor enni az iskolában, a többieknek csak ebéd jár.
De nemcsak az adagokat emeltem meg drasztikusan, hanem az összetételt is átfazoníroztam. A repertoárba minden egyes napra bekerült egy “főétel” is. Mindenkinek. Eddig ez a két kamasz kiváltsága volt, vagyis inkább Nagyfiúé, mert Nagylánynak bármit csomagoltam, azt nagy valószínűséggel hazahozta. Hogy aztán itthon se egye meg, inkább felajánlja valamelyik testvérének.
De éreztem, hogy ez így nem lesz tartható. És amikor megtudtam, hogy miután Középső is felsős lett és már csak napi egy étkezés fog neki is járni, akkor már biztosan tudtam, hogy változtatnom kell.
Elméletben nagyon könnyű kivitelezni egy ilyen jellegű változtatást, de átülteni a való életben… nos ott akadnak azért kihívások a javából. Rengeteg oldalt átböngésztem, hogy milyen finomságokat ajánlanak iskolai tízórainak, uzsonnának, de igazából mindegyik ugyanazokat a variációkat hozta fel: zöldségszeletek, hagyományos szendvicsek kicsit felturbózva salátával különböző öntetekkel, kencékkel, mártogatók, müzliszelet, joghurt, gyümölcs, valami nasi, aszalt gyümölcs…
Ezeket én is ismertem, nem volt bennük semmi újdonság. Ezért aztán inkább csak inspirációnak tekintettem rájuk és megpróbáltam a saját fejem után menni. Ami biztos volt, hogy folyékony, ragadós, kifolyásra, kiborulásra hajlamos étel nálunk szóba se jöhet. Akármilyen szuper uzsonnásdobozokat is gyártanak, az én gyerekeim abból is képesek kiszivárogtatni a kiszivárogtatnivalót. Tehát se joghurt, se mártogató, se semmi hasonló étel nem jöhetett szóba.
A szendvics egy jó vonal… lenne…, ha bejönne a gyerekeimnek. De nem jön be. Nekem viszont igen. Így ezen a vonalon kezdtem el gondolkozni. Illetve azon, hogy mivel lehetne kiváltani a hagyományos tölteléket (felvágott, sajt, hal, tojás stb.). Azt tudtam, hogy a rántott dolgokat nagyon szeretik. A zöldségeket viszont nem. De az meg fontos. Rántott zöldség szendvicsbe? Elég merész. Nem is vállaltam be.
De az irány nem volt rossz. Sőt! Inkább kecsegető.
Így lett a sok ötletelés egyik végeredménye a cukkini pogácsa. Nem rántott. Ez igaz. De majdnem. És zöldség. Teljes valójában. Hurrá!
Ráadásul ha apróra vágom, összekeverem egy jó marék friss salátával, belevágok pár szem kemény húsú koktélparadicsomot és nyakon öntöm egy adag zöldfűszerrel elkevert joghurttal, majd beletöltöm az egészet egy házi pitába vagy tortillába (ebben az állapotában nem folyik sehova, mert a tészta felszívja a nedvességet), akkor biztos lehetek benne, hogy üres uzsonnásdobozok térnek haza a nap végén. És még meg is dícsérnek, hogy milyen újszerű húsos szendvicset dobtam össze. Ja, hogy cukkini volt? Nem baj! Akkor is finom volt. (Itthoni körülmények között magában is nagyon finom egy kis mártogatóval.)
És lehet, hogy jövő héten is ilyet csomagolsz, édesanya?
Cukkini pogácsa
- 50 dkg cukkini
- 2 közepes burgonya
- 4-5 evőkanál liszt
- 2 egész tojás
- 2 gerezd zúzott fokhagyma
- 2 db apróra vágott újhagyma, vagy fél fej édes hagyma
- só
- bors
- olaj
- Pucoljuk meg a cukkinit és reszeljük le. Tegyük egy tálba és sózzuk, majd hagyjuk állni tíz percig.
- Az idő leteltével nyomkodjuk ki a levét.
- Pucoljuk meg a krumplit és szintén reszeljük le, majd adjuk a cukkinihez.
- Keverjük hozzá a zöldségekhez a fűszereket, a tojást és a hagymákat.
- Apránként adjuk a masszához a lisztet. Csak annyit adagoljuk, amennyit felvesz a keverék és amennyitől könnyen formázható masszát kapunk.
- Vizes kézzel készítsünk kisebb pogácsákat és bő, forró olajban süssük ki őket.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!