Ahogy a nyárnak, úgy a nyárutónak is megvan a maga hangulata. És sajátságos ízvilága, amelyet mi más tükrözhetne jobban, mint egy fahéjas pite, amelyben már ott érződik az ősz, de amelyet még bőven ellensúlyoz egy tipikus nyári gyümölcs?
Kezdjük egy egyszerű ténnyel: én rendszerint ugyanannál a zöldségesnél vásárolok minden héten. Szeretek oda járni, mert ismernek, ismerik a faksznijaimat, mindig friss és szép az áru. De a minap mégis máshova vezetett az utam, mert Férj azt mondta, hogy menjünk fel az önkormányzat előtt lévő kis piachoz, mert mindenképpen ott szeretne kalácsot venni a hétvégére. Nekem meg nem volt ellenvetésem. Nem volt szükségem sok dologra amúgy sem a zöldségestől és bíztam benne, hogy nemcsak kalácsot tudunk venni, hanem a nekem fontos hozzávalókat is be tudjuk majd szerezni azon a bizonyos termelői piacon.
És mi történt? Nem fogod kitalálni. Kalács nem volt. De paprika és paradicsom sem. Viszont! Viszont volt elképesztően piros görögdinnye, amit épp az orrom előtt vágott ketté az eladó, meg nektarin és őszibarack, olyan igazi kerti termés, amelyen meglátszik a természet minden nyoma: kicsit hepehupások, foltosak, de már ránézésre tudod, hogy elképesztő élmény lesz beleharapni, mert visszahozza a gyerekkorod igazi ízeit. És volt szilva. Hamvas és mosolygós.
És volt még valami. Amire már nem is számítottam, hogy az idén még kapok frissen. Sárgabarack. Amin szintén látszott, hogy tutira kertben termett. Szabálytalan alak, itt-ott apró foltok, de olyan gyönyörű sárga, hogy képtelenség volt otthagyni. Ráadásul az általam kedvelt aprószemű változat, amit ha félbeszedünk, utána akár egészben is be lehet kapni anélkül, hogy mindenfelé folyna az édes leve.
Több se kellett nekem, vettem is belőle több mint két kilót. Meg ugyanennyi sárga- és fehérbelű őszibarackot és nektarint, és persze a szilva mennyisége sem maradt el a többi gyümölcs mögött. És az egészet megkoronáztam egy 5,5 kilós dinnyével. Csak paradicsomot meg paprikát nem vettem. Végül is csak lecsót akartam főzni. Ez van.
A sárgabarack nekem mindig elveszi az eszemet. És maximum nem főzni fogok, hanem sütni. Fűszeres barackos pitét. Mert nyárutóra az való!
Fahéjas pite barackkal
- 60-70 dkg mosott, magozott sárgabarack (tisztán mérve)
- 15 dkg nádcukor
- 15 dkg puha vaj
- 3 db tojás szétválasztva
- 20 dkg finomliszt
- 1 kiskanál őrölt fahéj
- 1 csomag sütőpor
- A tetejére:
- 1 ek porcukor
- 1 kiskanál fahéj
- Első lépésként keverjük habosra a cukrot a puha vajjal. Adjuk hozzá egyenként a tojások sárgáját és azokkal is keverjük ki alaposan.
- Szitáljuk össze a lisztet, a fahéjat és a sütőport. Kisebb adagokban adjuk a vajas masszához. Dolgozzuk össze.
- Verjük keményre a tojásfehérjéket és óvatos mozdulatokkal keverjük bele a nyers tésztaalapba.
- Vajazzunk ki egy 23 cm-es piteformát és simítsuk el benne a tésztát.
- A sárgabarackokat dobjuk forrásban lévő vízbe egy-két percre, majd húzzuk le a héjukat.
- Következő lépésként vágjuk félbe a barackokat és magozzuk ki őket és rendezzük el őket a tészta tetején a magházukkal lefelé.
- Keverjünk össze egy evőkanál porcukrot egy kiskanál őrölt fahéjjal és szórjuk meg a sütemény tetejét vele.
- Melegítsük elő a sütőt 180 Celsius fokra és 30-35 perc alatt süssük készre a pitét.
Sárgabarack helyett használhatunk lédús szilvát is. Tekintettel arra, hogy a szilva savanykásabb, mint a barack, érdemes cukorba mártani a magozott, felezett szilvákat, mielőtt a tésztára tesszük.
Az őszibarack is jól áll neki.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!