Egy nagycsaládban sok a sok. Például: sok gyerek sok ruhát fogyaszt. Még akkor is, ha egymásról örökölnek. Mi lesz az elhasznált ruhák sorsa? Kuka helyett pólófonal formájában új életre kelhetnek és új formában tovább szolgálhatják a családot.
Be kell vallanom valamit. A gyerekeimnek sok ruhája van. Összességében sok. Meg ha mosni kell őket, meg hajtogatni, meg elpakolni. Személyre lebontva viszont egyáltalán nem nagy mennyiségekről beszélünk. De egybe látni őket a kanapén felhamozva – mondjuk, amikor utazni készülünk és mindenki hozza a saját kis motyóját -, azért megdöbbentő látvány. Akkor meg különösen, amikor bevásárlókörútra indulok, hogy a kinőtt, átnőtt, többszörösen agyonhordott, véglegesen tönkrement darabok helyett újakat vásároljak.
Ez aránylag ritkán esik meg, mert Középső, Négyes és Legkisebb egymásról örökli a legtöbb darabot. Sőt Legkisebbnek van olyan unisex pizsamája, ami még Nagylányé volt. De azért megesik, hogy mégis kell új darabokat vásárolni, mert egyszerűen elhasználódnak a sok mosástól… meg a nem mindig rendeltetésszerű használattól.
De nem is ez a legfőbb gondom az elhasználódott ruhákkal kapcsolatosan. Hanem, hogy mi legyen velük? Többféle megoldást szoktam alkalmazni. A számunkra már nem használható, de nagyon jó állapotban lévő ruhákat – ez főleg Nagylány készletére vonatkozik, hiszen más lány nemű gyerekünk nincs – kiválogatom és elajándékozom. A jó állapotú fiú ruhákat, amiből esetleg több maradt meg ugyanabból a méretből, mint amire szükségünk van, vagy amiatt, hogy más szezonban születtek a fiúk, így nem tudjuk kihasználni őket, leadom gyűjtőhelyre.
Na, de mi van azokkal a darabokkal, amelyek használtságukból fakadóan nem továbbadhatók?! Arra mindig nagyon nehezen veszem rá magamat, hogy egyszerűen csak kidobjam őket. Sokáig az egyetlen megoldásom az volt, hogy porrongynak daraboltam fel őket. Vagy leszállítottam egy adagot a szüleimhez, akik a kutya házába készítettek belőle puha és meleg fekhelyet. De azért ennyi porrongyra és kutyaház bélésre sem nekünk, sem a szüleimnek nincs szükségünk. De továbbra se volt szívem a kukába dobni őket. Ez olyan utolsó utáni megoldásként jöhetett volna csak szóba.
Aztán egy nap Nagylány beállított egy kulcstartóval, ami tök menőn nézett ki és jópofa anyagból volt. Kérdeztem, hogy mi ez és hogy csinálták? És hogy én is akarok ilyet! Némi udvarlás után hajlandó volt információkat csepegtetni és kimondta a varázsszót: pólófonal. Én meg néztem ki a fejemből. Elég idétlenül csinálhattam, mert megszánt és elmagyarázta, hogy nincs benne semmi ördöngősség meg extra hozzávaló, egyszerűen használt pólóból csinálják és nagyon sok minden készíthető belőle.
Ha-ha-ha! Ez kell nekem. Egyrészt eltűnik az a rengeteg elhasználódott póló, amit kidobni nem volt szívem, de másoknak odaadni meg nem lehetett és íme egy újabb egyszerű, de nagyszerű portéka, amit majd eladhatunk az iskolai kézműves vásárokon. Hurrá!
Így készül a pólófonal
Hozzávalók
- elhasznált póló
- olló
Elkészítés
- első lépésként fordítsuk ki, majd terítsük le és simítsuk ki a pólót egy vízszintes, sík felületen
- vágjuk le az aljáról a felvarrást és a hónalj alatt vágjuk végig egyenesen (eredmény: egy csőszerű képződmény)
- balról jobbra (vagy jobbról balra) hajtsuk a póló egyik oldalát a másik oldalhoz úgy, hogy hagyjunk szabadon kb öt centimétert azon az oldalon, ahova hajtottuk a póló másik oldalát
- kb. 2-3 centiméterenként vágjuk csíkokra úgy a pólót, hogy az öt centiméteres biztonsági csíkba nem vágunk bele
- hajtsuk szét a szétvágott pólót úgy, hogy az egyben maradt tíz centiméteres csíkot simítjuk ki
- most jön a nehezebbik rész: az egyben maradt részt vágjuk fel a következőképpen – ferdén, az aljáról indulva vágjunk mindig egy csíkkal arrébb
- utolsó lépésként huzigáljuk meg a csíkot, majd tekerjük fel gombolyagba (minél jobban meghúzzuk, annál vékonyabb fonalat kapunk!)
Videós segítség a vágáshoz.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!