Néha elég egy teljesen banálisnak tűnő ötlet, hogy szerezzünk néhány csendes percet a nagy nyári nyüzsgésben. Az árnyékrajzolás pont ilyen tevékenység, ráadásul igen költséghatékony.
Nyáron süt a nap. Sokat. Ha nem akarunk megégni, akkor leggyakrabban az árnyékban keresünk menedéket. De hogy az enyhet adó árnyék kiváló játékforrás is lehet, az soha eszembe nem jutott volna. Pedig evidens. Vagy nem?
Milyen a nyár öt gyerekkel? Zajos. Mozgalmas. A hétköznapoknál is zajosabb és mozgalmasabb. Pihenés? Ha-ha-ha. Esetleg este, ha lefeküdtek aludni. A nagy felszabadultságban állandóan jönnek-mennek, tesznek-vesznek, szinte egy pillanatra sem állnak meg. Nincs is ezzel semmi baj, a nyár legyen ilyen. De néha – mondom, néha! – megesik, hogy ők is elpillednek. Nem, nem elfáradnak, elpillednek. Óriási különbség! Ebben az állapotukban pedig szívesen kreatívkodnak. Csak semmi nagy mozgás, inkább valami csendes elfoglaltság, ami akár hason fekve is végezhető.
Egyre gondolunk. Rajzolás. Mindegyik gyerekem szeret rajzolni, van, aki ügyesebb, van, akinek nem megy olyan jól.
Nagyfiú például emberábrázolásban valahol megrekedt a pálcikaemberkéknél, viszont egészen elképesztő részletességgel tud fegyvereket rajzolni és tervezni. Amelyekkel aztán jól oda lehet durrantani a pálcikaemberkéknek. Négyes fantáziája végtelen és színes, a figurái egészen felismerhetőek. Nagylány kreatív és gondos, figyelemfelkeltő dolgokat tud papírra vetni. Középső, nos, hát, mondjuk úgy, hogy neki másban mutatkozik meg az erőssége, de a közös alkotás ellen neki sincs soha kifogása; Legkisebb meg egyelőre a helyes ceruzafogással küzd, nem eredménytelenül. Mik sem bizonyítják ezt jobban, mint az ebédlőasztaltunkat keresztbe-kasul szelő színes filctollak nyomai.
De készségtől, tehetségtől függetlenül a rajzolás mindegyikük számára élvezhető tevékenység és remek nyári program: feküdni az árnyékban, limonádét szürcsölni és papírra vetni, ami épp az eszükbe jut. Baj akkor van, ha nincs ihlet, ha nem jut eszükbe semmi. De akkor aztán van baj… meg nyűglődés… meg nyirvákolás, hogy inkább nyomtassunk valamit vagy rajzoljak én, amit ők aztán kiszínezhetnek. Ez sem rossz megoldás. Végül is…
De van ennél sokkal jobb. Mondjuk, ha nemcsak pihegnek az árnyékban, hanem megrajzolják azt. Mármint az árnyékot. Érdekes formájú játékok, tárgyak, eszközök, növények papírra vetett lenyomatait. Amit aztán kiszínezhetnek, továbbgondolhatnak, esetleg valódi művészi alkotássá – pl. absztrakt festménnyé – varázsolhatnak. A megvalósításnak pedig csak a képzelet szab határt.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!