Sok gyerek mellett a legjobb elfoglaltságok mindig azok, amelyek több funkciót egyesítenek. Amolyan kettő az egyben módon: kitágítják, kiterjesztik az alkotás folyamatát egy másik dimenzióba. Nagyszerű példa erre a házilag készíthető mesepecsét.
Néha(?) van az a pillanat, amikor nagyon, de nagyon szeretném, ha a gyerekeim leülnének végre. És ezt a tevékenységüket a másodperc tört részénél hosszabb ideig gyakorolnák. Vagyis nem egyszerűen leülnének, majd azon nyomban fel is pattannának – De hát leültünk, édesanya, nem érzékelted? – hanem egy ideig üldögélnének is a széken és ehhez nem kéne odaragasztani őket. Vagyis nem szó szerint.
Erre per pillanat két lehetőséget tudok. Az egyik az evés. Ebbéli tevékenységüket szerencsére(?!) sűrűn is gyakorolják. Bár ebben az esetben is vannak renitensek, akik állva, hovatovább futva táplálkoznak, vagy éppen a hűtőbe félig behajolva, csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja. Szóval vannak, akik még ilyenkor sem tudnak megülni a fenekükön. És ezzel az őrületbe kergetnek. De hát ne legyek telhetetlen. És a többség azért leül. Mert még állni is lusták. Éljen a kamaszkor!
A másik lehetőség az alkotás. Ha sikerül valami olyan alkotnivalót a kezükbe adnom, amelyet csak ülve, csak asztalnál tudnak kivitelezni. De ez is csak ideig-óráig szokott hatni. Mert leggyakrabban valami dekorációt szoktak készíteni, amelyek ugyan nagyon jól mutatnak a helyükön, de ami a gyerekeim lefoglalását illeti, nos, ott korlátozottak a képességeik. Mert az alkotás folyamata a dekoráció elkészültével véget ér és ezzel egy időben az üldögéléssel elért nyugalom egy szempillantás alatt tovahussan. És én épp ezt a nyugalmat szeretném elnyújtani, fenntartani, megtartani… bármi áron.
Vajon létezik olyan alkotótevékenység, amely kiterjeszti, kitágítja az alkotás folyamatát, amely nem ér véget a kitűzött tárgy létrejöttével, hanem tovább folytatódik akár úgy is, hogy egy másik tevékenységgel kiegészül, összekapcsolódik, de a prímet mégis az elkészített tárgy viszi?! Nyilvánvalóan létezik. Mi is csináltunk már ilyet. Amikor például játékokat készítettünk: golyógurító pályát, gyurmát, ujjfestéket stb.
De ezek olyan tárgyak, amelyekben aránylag kevés a változtatási lehetőség. Nyilván a színeket lehet variálni, a kanyarokat is a golyópályán, de még ennek ellenére sem igazán sokoldalúak. Nekem pedig ennél több kell!
És meg is találtam. A házilag készíthető mesepecsétben, amelyhez az inspirációt Kollár Bori Alkoss szabadon! című könyvéből vettem. A mesepecsét kinézetre nem több, mint egy egyszerű házi készítésű nyomda, de némi festékkel kiegészítve lenyűgöző világot tár fel előttünk, a gyerekek előtt. Olyat, amely az asztalhoz szegezi őket jó időre. Tényleg.
Mesepecsét
Hozzávalók
- különböző méretű vastagabb fa lapok
- dekorgumi
- olló, ragasztó, festék
Elkészítés
- első lépésként rajzoljuk körbe a dekorgumi lapokra a falapokat, hogy tudjuk mekkora pecséteket készíthetünk
- az előrajzolt keretekbe tervezzük meg a pecsétek tematikáját (lehet bármi: növények, állatok, járművek, házak, non-figuratív motívumok), a lényeg, hogy olyanok legyenek, amelyeket ollóval körbe lehet vágni, tehát ne legyenek rajtuk nagyon apró részletek, gondolkozzunk nagy vonásokban
- (ha bizonytalanok vagyunk a mintát illetően, előrajzolhatjuk rajzlapra is őket és onnan másoljuk át később a dekorgumira)
- vágjuk ki ollóval a dekorgumiból a pecséteket
- ragasszuk az előkészített fa darabokra a dekorgumikat és hagyjuk teljesen megszáradni őket
- vegyünk elő egy nagy(obb) papírlapot, festékezzük be a pecsétjeinket és kezdődhet a mese (rajzoljunk, fessünk hátteret a pecsétnyomatok köré, színezzük őket kedvünkre, majd szőjjünk köré mesét)
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!