Mire vágyik az ember leginkább nyáron? Napsütésre. Melegre. A sok napsütés és meleg nap után meg felüdülésre. Amit az időjárás nem mindig ad meg. De egy bodzás-citromos kevert kuglóf viszont tutira.
Soha nem tagadtam, sőt többször is nyíltan felvállaltam már, a nyár nem az én évszakom.
Nekem nem hiányzik a nyár, az egész napos napsugárzás, én teljesen jól ellennék a kora nyári tavaszi időjárással egészen augusztus végéig, amikor reggel és este hideg van, nappal meg változatosság: napsütés, eső, szél, kék ég, felhők stb. Az öt gyerek mellett amúgy is hozzá vagyok szokva a változatossághoz, engem nem nagyon lehet meglepni. Az időjárás sem tud…
Szóval nekem inkább ez, ami kicsit bolondos, kicsit kiszámíthatatlan, de mentes a nagy szélsőségektől, mint az “elvileg” kiszámítható nyár a maga állandó fülledtségével, melegségével…
A nyár nekem egyhangú (jó, mostanában azért akadnak már benne “érdekes” pillanatok). És meleg. És én e két dolgot szeretem a legkevésbé. Az utóbbit talán még kevésbé, mint az egyhangúságot. A meleg kiborít. Nem tudok védekezni ellene, mert amivel lehetne, az soha nem elég kielégítő. Az egész nyaram abból áll, hogy arra várok: legyen már egy kis felüdülés, egy kis felfrissülés. De nem nagyon szokott lenni. Bezzeg meleg!
Ilyenkor igyekszem a minimálisra csökkenteni a konyhai tevékenységemet is, csak akkor sütni-főzni, ha nagyon muszáj, vagy nagyon korán reggel. De igazság szerint mostanában arra jöttem rá, hogy fél óra sütés már nem oszt, nem szoroz a harminc fokosra melegedett lakásban uralkodó hőmérsékleti állapotokon, úgyhogy akár gyakrabban is csinálhatnám. Normális időpontban.
De persze csak akkor, ha van miért, ha megéri. Ha a végeredmény üdítő, frissítő és mégis nagyon nyárias. És azért nem kell mégsem két óráig járatnom a sütőt, hogy elkészüljek vele. Mert elő- és utókészületekkel együtt megvan maximum negyven perc alatt.
A bodzás-citromos kevert kuglóf pont ilyen. Az elkészítése a kritikus időn belül tartható, igazi nyári finomság, ráadásul igazi felüdülés a forró nyári napokon. Főleg, ha egy kis jéghideg limonádét vagy citromfagyit is bekészítünk mellé.
Bodzás-citromos kuglóf
- 20 dkg liszt
- 15 dkg vaj
- 15 dkg cukor
- 3 db tojás
- 2 teáskanál sütőpor
- 1 dl bodzaszörp
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 csipet só
- fél citrom leve és reszelt héja
- Máz:
- fél citrom leve
- 20 dkg porcukor
- A tojásokat keverjük ki a kétféle cukorral.
- Adjuk a keverékhez a szörpöt, a fél citrom frissen facsart levét és reszelt héját.
- Szitáljuk bele a sütőporral elkevert lisztet, majd adjuk hozzá a sót.
- Közben olvasszuk meg a vajat, hűtsük langyosra és adjuk a nyers tésztához.
- Óvatos mozdulatokkal keverjük össze a masszát.
- Melegítsük elő a sütőt 170 Celsius fokra. Vegyünk elő 15 db mini kuglóf formát, vajazzuk kis és töltük meg mindegyiket háromnegyedik a masszával.
- Toljuk a sütőbe a sütőlemezre helyezett formákat és harminc perc alatt süssük készre a mini kuglófokat. Végezzünk tűpróbát.
- Ha elkészültek, vegyük ki őket a sütőből és tegyük félre őket hűlni.
- Közben keverjük ki alaposan a porcukrot a fél citrom frissen facsart levével és vonjuk be vele a kuglófjainkat.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!