Rohanó világunkban sokak számára jelent menedéket – lehetőséget az elcsendesülésre, a lassításra – az írás. Ugyanakkor nem mindenki szeret, tud, akar írni a szó klasszikus értemében. A kalligráfiát nekik találták ki. Mert a betűk hatalma mindenkit utolér. Így is, úgy is.
hirdetés, Brisign – kalligráfiát mindenhova
Ha eddig még nem tűnt volna fel, az írás a szenvedélyem. A kézírás is. Bár az itt a blogon nem látszik. De mivel azt már többször elmondtam, hogy én vérbeli analóg ember vagyok, talán nem lep meg ez a kijelentés sem. Szeretek kézzel írni, bár egyre kevesebbszer gyakorlom. És erre nem vagyok büszke. Kicsit sem.
Nekem a kézírás és a gondolatok kifejezése szorosan összekapcsolódik. Mondhatnám úgy is, hogy kéz a kézben jár. Mert szerintem így lehet igazán felelősséget vállalni a szavainkért. Az online térben bármit el lehet tűntetni; ha kitörlünk valamit (mielőtt rányomtunk volna a közzététel gombra), az nyom nélkül eltűnik. A kézzel írt szavaknál, mondatoknál nem így van. Azok nyomot hagynak, akármit is teszünk ellene.
És nemcsak az adott felületen, hanem a lelkünkben is. Valahagy a kézzel írott szöveg jobban belénk vésődik, erősebben kötődünk hozzá, beleivódik az emlékeinkbe még akkor is, ha utána kitöröljük, kiradírozzuk, javítófestékkel áthúzzuk stb. Ott marad. Nyomot hagy. Továbbgondolásra késztet. Az is, hogy miért is akartuk olyan nagyon, olykor sietősen eltűntetni. A kézírásnak ereje van. Olyan erő, amitől nem lehet egykönnyen megszabadulni. De talán nem is kell.
Épp ezért mindig törekszem arra, hogy ne múljon el úgy nap, hogy ne írtam volna valamit kézírással is. Ha nem is egy hosszú szöveget, de legalább néhány bekezdést vagy mondatot, szövegrészletet, bármit. A kézírás ugyanis olyasmit ad, amit az okoseszkökön való pötyögés nem képes megadni.
Na.
Az elkötelezettségem mellett vagyok olyan elvetemült szülő is, hogy ezt a szenvedélyemet vagy legalábbis egy részét szeretném áthagyományozni a gyerekeimre. Szeretném velük is megértetni, hogy miért is olyan fontos a kézírás. Csakhogy nincs igazán könnyű dolgom. Mert ők már digitális bennszülöttek. Más generáció, más preferenciák, más kötődések. De én meg elég elvetemült vagyok. Na meg kitartó.
Régóta kerestem már a módját, hogyan és mi módon tudnám a gyerekeimbe plántálni mindazt, amiről fentebb írtam. De sokáig elkerült a szerencse. Aztán egyszer egy rendezvényen találkoztam Bubán Brigittával, a Brisign – kalligráfiát mindenhova oldal megálmodójával.
És amikor a kezei közül kikerült a blog neve egy átlagos papírdarabon kalligráf betűkkel leírva, tudtam, hogy őt kerestem. És a kalligráfiát, mint azt a bizonyos tevékenységet, amelyen keresztül meg tudom mutatni a gyerekeimnek a kézírást jellemző erőt, hatalmat, titkot. És ami által el tudom rángatni őket az okoseszközök elől. Mert kit ne varázsolna el egy olyan foglalkozás, ahol szép papírokon, szép és izgalmas íróeszközökkel csodákat alkothatunk nemre, korra tekintet nélkül? Hovatovább bíztam abban is, hogy a kalligráfia által talán ők is megérzik, hogy a digitális detox – mindenki által ismert – kedvező hatásain túl miért jó még, ha néha letesszük a billenytűzetet és tollat ragadunk a bennünk lévő, élő gondolatok kifejezésére.
Csak én érzem vagy tényleg úgy van, hogy a kalligráfia több, mint egyszerűen szépen írt betűk?
A kalligráfia a szó legszorosabb értelmében is művészet. Számomra legalábbis, hisz oly mértékben nyilvánul meg általa a személyiség, ami kevés más területen. A kibontakozás lehetőségét kínálja, különösen ami a modern kalligráfiát illeti, mely nyitottságot, szabadságot ad a szépírásban, szemben a klasszikus változattal. Egyfajta lelassulás is, ami igen fontos lehet mai rohanó világunkban, így aki türelem-próbára vágyik, annak érdemes a szárnyait bontogatni ezen a területen.
Mikor és milyen céllal kezdtél el kalligráfiával foglalkozni? Mit jelent neked a kalligráfia?
Mindig is szerettem rajzolni, nemcsak arcokat, házakat, tájakat, de a betűket is. Valahogy mindig is vonzott, hogyan lehet minél szebben és kecsesebben ívelni őket. Természetesen az én esetemben is győzött a sztereotípia, miszerint rajzolgatásból nem lehet megélni, így végül közgazdász lett belőlem. Csak miután megszületett a kisfiam, akkor kezdett újra a látószögembe kerülni a kalligráfia, amiről addig azt sem tudtam, hogy egy külön szakma. Azóta viszont töretlen az elköteleződés, a szeretet bennem, és a sok-sok gyakorlásnak köszönhetően pedig olyan szakmai tudásra és rálátásra tettem szert, hogy eldöntöttem: bizony ebből fogok megélni. Számomra a kalligráfia egyfajta önkifejezés, ami kéz a kézben jár a megrendelőim elképzeléseivel. Az ügyfeleim elégedettsége pedig a legjobb visszajelzés, hogy jó az út, amin haladok.
Nem csak gyakorlod, hanem tanítod is az írásnak ezt a művészetét. Milyen korosztálynak ajánlod a workshopjaidat és milyen tudással gazdagodhatnak, akik elmennek hozzád?
Sokan hiszik azt tévesen, hogy a kalligráfia alapja, ha valakinek már alapból szép a kézírása. Elárulom: a kettő között nincs összefüggés. Bárki, bármilyen tudással elkezdheti a gyakorlást, a titok pedig ebben az utóbbi szóban rejlik. Workshopjaimon, amelyet tartottam már kisiskolásoknak is, az alapokat tanítom meg, hisz ha azok biztos alapon állnak, abból lehet építkezni. De mondhatok, mutathatok én bármit, a lényeg a gyakorláson van. Ha ezt nem veszi valaki komolyan, nem kellően elhivatott, akkor sosem lesz belőle jó kalligráfus.
Akkor is érdemes belevágni a kalligráfiába, ha valaki csak hobbiként tekint rá?
Ahogy fentebb említettem, a kalligráfia a lelassulás művészete is. Talán ez a legnehezebb az egészben, hisz ma már más tempóhoz szoktunk. Befelé fordulás, a türelemmel való játék, véleményem szerint olyan más megközelítésbe helyezheti a látószögünket, aminek az élet más területén is jó hasznát vehetjük. Emiatt a válaszom igen, hobbiként is tekinthetünk rá bátran, mert csak jól jár vele az ember.
És mit tanácsolsz azoknak, akiket annyira megfertőz a kézzel írt betűk világa, hogy ebben a tevékenységben látják a jövőjüket? Van ebben jövő? Hova forduljanak, mit csináljanak, honnan és kitől érdemes tanulniuk?
A kalligráfia reneszánszát éli. Az a tapasztalatom, hogy az emberek egyre jobban vágynak a szépre, így mindenképpen látom benne a lehetőséget. Ha valaki ezt az utat választja, akkor tisztában kell azzal lennie, hogy nem lehet csak úgy ímmel-ámmal írogatni, ezt bizony rendesen kell csinálni, amit – nem győzöm hangsúlyozni – kizárólag gyakorlással lehet professzionális szintre emelni. Rengeteg videó érhető el a világhálón, én is ezek mentén kezdtem a gyakorlást. A workshopjaimon megmutatom az alapokat, vagy kijavítom az esetlegesen rosszul berögzült mozdulatokat. Mivel az országban többfajta kalligráfia workshop is elérhető, érdemes jó előre tájékozódni, hogy adott eseményen a kalligráfia mely ágazatát tanítják, nehogy csalódás érje az embert. (erről hamarosan írok is bővebben egy blogbejegyzést a honlapomon: www.brisign.hu)
Aki pedig folyamatos gyakorlásra vágyik, annak ajánlom figyelmébe a Facebookos gyakorló csoportomat: „Lássuk a betűket by Brisign” https://www.facebook.com/groups/270301873609068/
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!