Minden ünnepnek megvannak a maga tipikus ételei. A húsvét sem kivétel ez alól: sonka, tojás, kalács. De mi a helyzet a desszertekkel? A mascarponekrémes répatorta igazi tavaszi édesség, amellyel nyugodtan hagyományt teremhetünk az ünnepi asztalon.
hirdetés, BOOOK Kiadó
Ha azt mondom, hogy sorolj fel hagyományos húsvéti ételeket, akkor szinte biztos vagyok venne, hogy kapásból mondanád: tojás, sonka, bárány, kalács. Na és ha azt mondom, hogy sorolj fel tipikus húsvéti desszerteket?
…
Ugye? Ugye, hogy ez nem is olyan könnyű? Mert ahány ház, annyi szokás. Mindenki süt mindenfélét, de kimondottan húsvéti édesség nem nagyon van. Oké, a csokitojás.
Az igazság az, hogy én is mindig változtatom a repertoárt. Szoktam például kókuszkockát, muffint és linzert sütni, ez utóbbit lekvár helyett citromkrémmel töltöm meg leggyakrabban, mert az valahogy tavasziasabb számomra, mint a szokásos baracklekvár. De ha nem gondolok erre és nem jut eszembe citromot venni a nagy sürgés-forgásban, akkor meg a formáját szoktam a húsvéti hangulathoz igazítani, így készülnek a tojás alakú linzerek.
De most nem erre a szintre gondolok. Hanem valami olyan finomságra, amely nélkül az ünnepi asztal nem olyan ünnepi. Ami nem feltétenül valami olyan különlegesség, amely csak és kizárólag húsvétkor készülhet, hanem amely nagyon jól illeszkedik a tavaszhoz, mint évszakhoz és amely nagyon jól mutat az ünnepi asztalon és szinte már hiányozna, ha nem lenne.
Szóval, ha mondani kéne egy hagyományos húsvéti desszertet, akkor én egyértelműen a répatorta mellett tenném le a voksomat. Számomra ez a desszert, különösen a zöldfűszeres, mascarponekrémes változata hűen jelképezi a tavaszt, mind színeiben, mind ízvilágában. Még akkor is, ha nem is egy tipikusan könnyed desszert, ha a hozzávalókat nézzük, különösen tekinttel a dióra és a mézre. Mert arról inkább a karácsony jut eszünkbe. Ha pedig a szükséges mennyiségeket is figyelembe vesszük, akkor meg egészen biztosan.
És mégis. Talán a színe teszi, a fehér krém és a narancsos tészta együttes megjelenése, vagy még inkább az egyik legfőbb hozzávalója. Nevezetesen a répa. Mert a répa a nyúlhoz köthető, ami nélkül meg ugye nincs húsvét. Akárhogy is van, nekem a répatorta inkább tavaszi desszert, mint bármi más. Amióta pedig kipróbáltam a zöldfűszeres változatát, azóta még inkább így érzem. Mert a cickafarkkal és a citromfűvel dúsított krém tényleg abszolút tavaszias ízvilágot kölcsönöz az önmagában kissé tömör tésztának.
Mascarponekrémes répatorta zöldfűszerekkel
- Tésztához:
- 30 dkg sárgarépa
- 15 dkg liszt
- 1 csapott kiskanál sütőpor
- 1 púpozott kiskanál őrölt fahéj
- 15 dkg dió
- 1 kezeletlen narancs reszelt héja
- 20 dkg méz
- 2 db tojás
- 5 dkg puha vaj
- 2 dl görög joghurt
- Krémhez:
- 25 dkg mascarpone
- 10 dkg méz
- 1 naracs kifacsart leve
- 10 db cickafarklevél
- 20 db citromfűlevél
- Első lépésként tisztítsuk meg a répát és reszeljük le kis lyukú reszelőn és nyomkodjuk ki a levét.
- Vágjuk apróra a diót, adjuk hozzá a lisztet, sütőport, fahéjat és keverjük össze.
- Adjuk a lisztes keverékhez a mézet, a narancs reszelt héját, a tojásokat, a vajat, a joghurtot és a répát.
- Keverjük össze a nyers tésztát.
- Vajazzunk ki egy 20 cm-es sütőformát és öntsük bele a tésztát.
- Melegítsük elő a sütőt 180 Celsius fokra és 55-60 perc süssük készre a tortát.
- Borítsuk ki a tortaformából és hagyjuk kihúlni.
- Közben készítsük el a krémet.
- Habverővel keverjük át a mascarponekrémet. Adjuk hozzá a mézet és a narancs levét, valamint az apróra vágott zöldfűszereket.
- Kenjük meg a kihűlt tortát a kész krémmel és díszítsük kedvünk szerint (vékonyra szelt répaszeletekkel, virágszirmokkal, a krémhez használt fűszernövények leveleivel).
A recept, amely ennyire elvarázsolta az ízlelőbimbóimat és amelytől kizöldült az ünnepi asztalunk Beh Mariann: A kert konyhája című könyvében található, amely a BOOOK Kiadó gondozásában jelent meg.
Mariann könyve nem egyszerűen egy könyv. Nem bizony. Mert a tartalmát tekintve inkább kettő. Ha pedig a profi látványvilágot is hozzávesszük, akkor akár hármat is kitesz. Miért mondom ezt? Mert ténylegesen így van. Amint a kezünkbe vesszük A kert konyháját, úgy érezzük, azonnal csinálunk kell valamit: főzni vagy kertészkedni. Vagy még inkább együtt a kettőt.
De miről is szól ez a látványvilágban és tartalmában is lenyűgöző könyv? A kertről. És mindarról, amit a kert – de akár egy balkon is – adhat nekünk. Növényeket, virágokat – ehetőket, termesztett vagy vadon termőket -, ízeket, illatokat. Egy életérzést. Hogy a sajátunkból főzni jó. Sőt! Nagyon jó. Hogy a természettel harmóniában lenni jó. Sőt! Nagyon jó.
A könyv két fő részből áll: az első részben megismerhetjük azokat a fűszernövényeket, ehető virágokat és vadon termő növényeket, amelyeket bátran használhatunk ételeink ízesítéséhez és amelyek azontúl, hogy feldobják a sült hús vagy éppen a köret ízét, sokkal többet is adnak, például segítik a tápanyagok felszívódását. A növények szakszerű bemutatásán túl Mariann a begyűjtésükhöz és a feldolgozásukhoz is ad néhány hasznos tippet, hogy tényleg a lehető legtöbbet hozhassuk ki a kertünkből, balkonunkból. A fejezet végén pedig a herbateák készítéséről és a fűszernövények lakáson belüli termesztéséről – különös tekintettel a téli időszakra – olvashatunk röviden megfogalmazott praktikus tanácsokat.
És akkor a második rész mi másról szólhatna, mint a receptekről?! A négy évszak ehető növényeinek receptjeiről. A válogatásban van minden, ami szem-szájnak ingere: a levesektől kezdve a húsokon át a tésztákig. És persze a desszertek sem maradnak ki a sorból, sőt többféle italkülönlegesség is megtalálható a könyvben, hideg (limonádé) és meleg (tea) változat egyaránt.
Bár a receptek hozzávalóiban sok esetben akad egy-két igazi különlegesség (különlegesség abban a tekintetben, hogy első körben nem feltétlenül az jut eszünkbe róluk, hogy megennénk őket: pl. pitypang, ibolya, cickafark stb.), de alapjában véve egyik sem tartozik a földtől elrugaszkodott kategóriába. Mariann mindvégig azt tartotta szem előtt, hogy olyan recepteket hozzon, amelyek miközben közelebb hozzák egymáshoz az embereket és a természetet, semmi esetre se emeljék a főzést elérhetetlen éteri magasságokba.
A kert konyhája című könyvnek helye van minden olyan otthonban, ahol fontos, hogy mi kerül a tányérra és nem csak ez, hanem, hogy az a “mi” lehetőség szerint “egyenes a kertből” kerüljön oda.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!