A sütés-főzésben benne van minden, ami maga az élet: a folyamatos megújulás, az új utak keresése és a visszatekintés, a nosztalgikus időutazás a múltba. Ez utóbbi egyik legtipikusabb receptje a lekváros piskótakekercs.
Bár én személy szerint egy elég konzervatív beállítottságú ember vagyok, mindig érdeklődéssel figyelem a gasztronómiai trendek alakulását, változását és ha lehetőségem adódik és nem túl bonyolult a dolog, akkor szívesen ki is próbálom őket, hovatovább átültetem a saját főzési-sütési gyakorlatomba, illetve a családunk étkezési szokásaiba. Természetesen azokat, amelyek összeegyeztethetőek egy héttagú család ételfogyasztási szokásaival. Mert azért vannak olyanok, amelyek kívül esnek ezen a körön.
Egyrészt tehát szeretem, ahogy a konyha, a gasztronómia, a főzés időről-időre megújul, új trendek, új szokások jönnek, új fűszerezések, friss – elsőre akár szokatlannak tűnnő – ízkombinációk jelennek meg, ugyanakkor meg nagyon fontos számomra a hagyományok őrzése, megőrzése is. Szeretem átadni a nagyszüleim, dédszüleim egykori konyhai tudását a gyerekeimnek, beleértve ebbe az ő korukat jellemző recepteket is.
Szerencsém van, mert apai nagyanyám nagyon sokat és nagyon jól sütött-főzött. Egyszerű asszony volt, de a konyhában mindig remekelt. Késői unoka voltam, ezért nem túl sok jutott nekem belőle, de ami igen, arra a mai napig szívesen emlékezem. Senki nem tudott olyan finom szilvás gombócot, palacsintát, derelyét, szalagos fánkot és vajkrémes csokitortát csinálni, mint ő. És mindig lelkes volt, akkor is, ha már a századik gombócot gyúrta be; soha nem nyomasztotta az idő múlása, miközben sütött-főzött.
A minap épp eszembe jutott, amikor valami egyszerű finomsággal szerettem volna meglepni a gyerekeimet, hogy ő vajon mit sütne a helyemben. De az emlékezetembe toluló receptek közül elsőre egyik sem fogott meg. Nem akartam gombócot gyúrni, palacsinta nem olyan régen volt, fánkot ettünk eleget a farsangi időszakban, tortát meg mégsem csinálok egy sima vasárnapi ebédhez. Mert engem – sajnos – nyomaszt az idő. De akkor mégis mit?
Piskóta! Ez az!
Nagyanyám ugyanis ebben is verhetetlen volt. Sütőpor nélkül is olyan gyönyörű, magas, soha össze nem eső piskótákat tudott készíteni, hogy mindenki a csodájára járt. Na, gondoltam, ez jó kiindulási alap.
Igen ám, de a fennmaradt receptjei között csak tortákat találtam. Hjaj. Aztán eszembe jutott az új süteményes könyvem. Az majdnem olyan, mintha a nagyanyám receptjeiből állították volna össze. És meg is találtam benne, amit kerestem (és amit egyébként nagyanyám soha nem készített, nem is tudom, miért, lehet, hogy csak én maradtam le róla): lekváros piskótatekercs.
Ennél egyszerűbb és hagyományos receptet keresve se találhattam volna.
Lekváros piskótatekercs
- 7 db tojás
- 16 dkg kristálycukor
- 1 csipet só
- 18 dkg finomliszt
- sárgabaracklekvár
- Első lépésként válasszuk szét a tojásokat.
- A sárgákat keverjük habosra 6 dkg cukorral, majd a fehérjéket verjük fel keménnyé habbá a maradék 10 dkg cukorral és egy csipet sóval.
- Keverjük össze a két tojáshabot és szitáljuk bele a lisztet.
- Óvatos mozdulatokkal keverjük egyneművé a nyers tésztát.
- Béleljünk ki sütőpapírral egy sütőlemezt és terítsük szét benne a tészamasszát (egy spatula segítségével igyekezzünk egységes vastagságúra szétkenni).
- Melegítsük elő a sütőt 175 Celsius fokra (kerüljük a légkeverést) és 20-22 perc alatt süssük készre a tésztánkat.
- Miközben sül a tészta, nedvesítsünk be egy tiszta - öblítőszermentes - konyharuhát és helyezzük egy vízszintes felületre.
- A frissen kisült tésztát borítsuk a konyharuhára, húzzuk le róla a sütőpapírt és a hosszabbik oldala mentén tekerjük fel szorosan a piskótát (ügyeljünk arra, hogy ne törjön meg). Hagyjuk langyosra hűlni.
- Tekerjük ki óvatosan a piskótát és kenjük meg lekvárral. Tekerjük fel újra szorosan és csomagoljuk frissentartó fóliába és tegyük a hűtőbe legalább két órára, hogy a tészta minél jobban magába szívhassa a lekvárt és könnyebben tudjuk szeletelni.
- Szórjuk meg porcukorral.
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!