A piskóta a legegyszerűbb desszertféle, amit csak ismerünk. Megsütni, jót sütni viszont közel sem egyszerű. Mert összeeshet, kiszáradhat, leragadhat. De azért nem mindegyik. Sok múlik a recepten.
Én személy szerint nagyon szeretem a piskótatésztát. Amelyik könnyű, puha és nem ragad. Ó, igen! Az ízesítése gyakorlatilag mellékes, ha a tészta megfelel a kívánalmaimnak.
Ha megfelel. Mert sajnos piskótatésztát sütni egyáltalán nem könnyű. Még akkor sem, ha maga a tészta olyan kis semmiségnek tűnik. Kis semmiség, ami nagy rutint kíván.
Egészen határozottan emlékszem az első piskótáimra, amelyeket még akkor készítettem, amikor friss házasok voltunk Férjjel. Mondjam azt, hogy bárcsak ne emlékeznék? Mert elfelejteni tényleg jobb volna őket. Pedig mindent a kiválasztott recept szerint csináltam, de a piskóta egy nagyon kényes fajta tészta. Nagyon fontos a hozzávalók pontos mennyisége, hőmérséklete, a sütő hőfoka és ki tudja még minden. Néha az az érzésem, hogy az sem mindegy: melyik hozzávalóból milyen márkát használok éppen. Sőt, meg vagyok róla meggyőződve.
És akkor még nem beszéltünk azokról az esetekről, amikor a piskóta nem csak úgy magában van, hanem például megtöltjük vagy megszórjuk valamivel. És itt most nem a porcukorszórásra gondolok, mert az tényleg nem sokat változtat a kiindulási alapon. Nem, sokkal inkább a piskótából készülő tortákra, illetve a gyümölccsel megszórt változatokra. Ezek az ugyanis még tovább nehezíthetik a helyzetünket, mert egyáltalán nem mindegy egy tortánál, hogy a piskótalapok meg tudják-e tartani a krémet vagy hogy nem szívják-e majd magukba; más jellegű kell például a csupasz tortákhoz, megint más a sok krémmel töltött finomságokhoz.
Tény, ami tény, hogy a gyümölcsös piskóták a legegyszerűbbek az összes közül, már ami az elkészítést illeti, hiszen csak be kell keverni a hozzávalókat, majd megszórni a nyers tésztát a kiválasztott gyümölccsel. Ami sülés közben vagy lesüllyed a tészta aljára, vagy a tészta nem sül át eléggé, esetleg kiskanállal lehet csak kikaparni a tepsiből a végeredményt. Hidd el, tudom, hogy miről beszélek.
Szóval bosszankodtam épp eleget, mire megtaláltam azt a receptet, amelyik számomra a tökéletes piskóta-élményt adja. Puha, könnyű és semmi esetre sem száraz. És persze meggyes. Pont olyan, mint amilyennek a Csengetett, Mylord? Mrs. Liptonjának sokat emlegetett meggyes piskótáját képzelem. Mert az már ránézésre is tökéletes volt. Az én ízlésem szerint.
Meggyes piskóta
- 4 db tojás (szétválasztva)
- 15 dkg porcukor
- 20 dkg finomliszt
- 40 dkg magozott meggy
- 0.5 csomag sütőpor
- 10 evőkanál forró víz
- Melegítsük elő a sütőt légkeverésen 160 Celsius fokra.
- A 4 tojássárgát keverjük ki a porcukorral 10-15 perc alatt robotgép segítségével.
- Első körben adjunk hozzá 5 evőkanál forró vizet és keverjük össze.
- Részletekben öntsük a tojásos keverékhez a sütőpor elkevert lisztet és a másik öt evőkanál vizet.
- Verjük kemény habbá a tojásfehérjéket és óvatos mozdulatokkal forgassuk bele a lisztes keverékbe (vigyázzunk, hogy ne törjön össze a hab).
- Vegyünk elő egy kisebb tepsit, vajazzuk ki és szórjuk meg liszttel.
- A meggyszemeket forgassuk lisztbe és szórjuk rá a nyers tésztára.
- Toljuk a sütőbe a piskótát és fél óra alatt süssük készre (ne feledjünk tűpróbát végezni).
kerámia: Apacuka ceramics
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!