Egy nagycsaládban mindig akad kavarodásra ok. Sok az egyforma vagy nagyon hasonló tárgy, amelyek megkülönböztetésért kiáltanak. A kulcscsomók egyértelműen ezt a csoportot erősítik. Dizájnos kulcstartókkal azonban ez a probléma sem probléma.
Nálunk a családban mindenkinek van lakáskulcsa. Na jó, Legkisebbnek még nincs, de ő az egyetlen kivétel, viszont ő előszeretettel gyűjti be a többiekét, szóval végül is neki is van, alkalomadtán nem is egy. Amitől meg a többiek persze idegesek lesznek. Én meg attól, hogy dörömbölnek az ajtón, mert nem tudnak bejönni. Hiszen nincs kulcsuk. A csengetés meg túl evidens lenne. Bár a hosszantartó csengetés nem kevésbé idegesítő, mint a dörömbölés. Mert ők csak hosszan tudnak csengetni. Nyilvánvalóan.
Nagylánynak, Nagyfiúnak és Középsőnek pedig nemcsak, hogy lakáskulcsa van, de egyenes kulcscsomója. Mert ők már több helyre bejáratosak, mint a kicsik, így már csomóban gyűjtik a kulcsokat. Akárcsak én, meg Férj. És itt kezdődnek a problémák.
Mert nagyon nem mindegy, hogy amikor épp sietnék valahova, akkor a saját kulcscsomóm helyett a gyerekét kapom-e fel, amin nincs garázs- meg pincekulcs, mert az neki nem kell. De nekem igen. De a kulcscsomóink meg tök egyformák. Kivéve Nagylányét, mert az övé tele van aggatva mindenféle csiricsáré tartóval, fityegővel, izé-bigyóval. Szóval, az övé összetéveszthetetlen. Bezzeg a család többi tagjáé. Na azokat csak összecserélni lehet.
És akkor még nem is beszéltem azokról a kulcsokról, amelyek senkié, vagyis inkább mindenkié. Amiket nem hordunk magunkkal minden egyes nap, de össze vannak gyűjtve, vagyis inkább fel vannak fűzve egy karikára, hogy ne szóródjanak szét a lakásban inkább egyben vesszenek el és hogy amikor kellenek, gyorsan elő lehessen kapni őket.
Mivel lehet megkülönböztetni a kulcscsomókat egymástól a legegyszerűbben? Mivel? Hát persze, hogy kulcstartóval. Ha az olyan egyszerű lenne. Mert a döntés persze soha nem könnyű, de ha mégis sikerül a bolti készletből kiválasztani a legszebbet, a legjobbat, a legmenőbbet, tuti, hogy öt perc múlva már az kellene, ami a másik kezében van.
Ezt elkerülendő, az otthoni, saját kézzel készített változat mellett tettem le a voksomat. Az alapanyagot én biztosítom, de mindenki olyat csinál magának, amilyet csak akar. És ha öt perc múlva meggondolná magát, az sem gond, az új változat percek alatt elkészülhet és nem kerül egy vagyonba. És akár olyan is lehet, mint a másiké. Csak hogy még nagyobb legyen a kavarodás. Evidens. Elvégre nagycsalád vagyunk…
Dizájnos kulcstartó festett fagolyókból
Hozzávalók
- nagyobb méretű fagolyók
- textil- és akril festék
- ecset, dekortapasz
- hasított bőr szalag
- kulcskarika
Elkészítés
- első lépésként fessük meg a fagolyókat: erre két módszert is alkalmazhatunk – 1. a leírás szerint készítsük el a textilfestéket, tegyük bele a fagolyókat és áztassuk addig őket, amíg el nem érjük a vágyott színt (minél tovább vannak az oldatban, annál sötétebbek lesznek), majd vegyük ki őket, öblítsük le hideg vízzel és hagyjuk őket megszáradni; 2. használjunk akril festéket a díszítéshez, ha dekortapasszal letakarjuk a golyók egy részét és úgy festjük meg őket (majd a száradás után eltávolítjuk a dekortapaszt) akkor még izgalmasabb, érdekesebb felületeket kaphatunk
- a színek kopásának megakadályozására a megszáradt színes fagolyókat befesthetjük még egy réteg akril lakkal is
- a szalagból vágjung le egy körülbelül 40-50 cm-es darabot (attól függően, hogy hány golyóval dolgozunk, milyen hosszúra szeretnénk hagyni a végét a szalagnak stb.), hajtsuk félbe és a tetején csomózzuk össze úgy, hogy maradjon egy kis hely a kulcskarika és a csomó között
- fűzzük fel a megfestett fagolyókat a szalagra és alul is csomózzuk össze alul is a szalag két szárát
- fűzzük fel a kulcskarikára a fityegőt
Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevelemre, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!
Szereted, amit csinálok? Hívj meg egy kávéra, támogass a Patreonon!